Ismerj meg! |jikook| ✅ BEFEJEZETT

°93.°

Jimin szemszöge

Taehyungal ma megyünk az árvaházba hogy kideritsünk valamit a testvéremről. Remélem hogy sikerrel járunk, mert ha nem akkor nagyon szomorú leszek. A rendőrségre nem akarunk menni, mivel igazából szegény Jong-seong-hoz semmi közünk. Semmi közöm hozzá a szüleimnek hála. Pedig én hogy örültem volna mindig egy báttynak vagy igazából mindegy lett volna csak egy testvér lett volna mellettem. Akivel egymás mellett vagyunk jóban rosszban.

- Na indulhatunk? - kérdezi meg tőlem barátom aki már teljesen felöltözött.

- Igen csak felveszem a cipőm és már mehetünk is. - léptem oda a cipőmhöz és már húztam is fel a lábamra.

- Izgulsz? - kérdezi barátom aggódva.

- Egy kicsit... Na jó bevallom nagyon. Egy tánc fellépés miatt nem izgulok ennyire. - magyarázom neki

- Ez teljesen érthető, hisz a testvéredről van szó. - simogatja meg a hátam. Istenem mi lenne velem Tae nélkül. Valószínűleg meghalnék. Akkor Jungkookkal se beszéltem volna soha ha ő és Hope rá nem vesz erre az insta gramm dologra. És akkor valószínűleg a tesomra se bukkannék rá. Egy semmi lennék.

- Köszönöm Tae hogy a barátom vagy. - ölelem meg szorosan miután teljesen elkészültem.

- Oh Jimin én köszönöm hogy az lehetek. Nem kell neked semmit sem megköszönni. Ezért vannak a barátok hogy segítsenek. Nekem szinte már a testvérem vagy. Annyira szeretlek. - komolyan mindjárt elsirom magam a kedves szavain.

- Na nem akarok sírni, inkább induljunk. - húzódom el az ölelésből. Tae csak fel kuncog, de azért észre veszem hogy ő is elérzékenyült a pillanat miatt.

- Igen induljunk. - mondja és ez után ki is lépünk a házból.

Az oda vezető út idegesskedéssel telt. Nem sok mindenről beszélgettünk csak a tesomról és a hamarosan eljövő tánc fellépésről. Holnap kapjuk meg a plakátokat így holnaptól híresztelhetjük. Ami azt illeti nagyon várom. 2 naponta megyek próbára hogy a barátaimmal BamBamnal és a többiekkel együtt táncoljunk. Mind reméljük hogy a fellépés jól fog sikerülni.

Hamar odaértünk a "Mi vigyázunk rád " árvaházhoz, ami egy elég nagy épület. Aranyos udvar az épület előtt, benne hintával és egy csúszdával.

- Akkor vágjunk bele. - mondtam Taenak az ajtó előtt állva, majd utánna be is léptünk az épületbe. Gyerekek hemzsegtek a nagy előtérben akik ránk sem hederitenek.

- Jónapot miben segithetek? - szólalt meg egy hang oldalról. Mi egyből oda is fordítottuk a fejünket a hang irányába.

- Jónapot Park Jimin vagyok és egy bizonyos személyről szeretnék kérdezni. - mondtam teljes komolysággal.

- Bácsi azért jött, hogy örökbe fogadjon engem? - lépett egy kis fiú a néni mellé és a szoknyáját húzogatva vonta magára a figyelmét.

- Nem drágám, menjél szépen vissza játszani - mondta a nő a kisgyereknek aki erre csak szomorúan lehajtotta a fejét és el sétált. Hát a szívem szakadt meg érte, hogy vannak képesek itthagyni a gyereküket az emberek.? Szegény Jong-seong is ezért epekedett, hogy örökbe fogadják? Istenem milyen szörnyű lehetett neki.

- Nos akkor kérem kövessenek és meghallgatom önöket. - mondta mosolyogva és már hátat is fordított nekünk.

- Remélem megtudunk valamit. - suttogtam oda Taehyungnak.
Ő csak bólogatott nekem.

- Kérem foglaljanak helyet. - mutat a székekre. - Én Kim Jiyu vagyok az intézmény vezetője. Miben segithetek? - ül le velünk szembe egy kisebb hajlás után.

- Ami azt illeti én keresek valakit? - mondom majd egy nagyot nyelek.

- Itt él? - kérdezi.

- Csak élt. Már elment, mert betöltötte a 18-at.

- Akkor sajnos nem segithetek.

- Miért? - most miért nem segíthet? Nem értem.

- Azért mert már nem itt él és nem adhatom ki az adatokat azokról akik már nem az intézményünkben laknak. - magyarázza nyugodtan, de ez engem csak jobban felidegesit.

- Park Jong-seong-ról van szó. Kiderült hogy ő a testvérem és itt élt. Én csak szeretném megtalálni. - szorítom meg a szék karfáját hogy még uralkodjak valamennyire magamon.

- Tudom ki ő. Rendes gyerek volt már az utólsó években, előtte meg egy rossz csont gyerek volt. Mindig rosszalkodott. Volt hogy kikapcsolta a lámpák biztosítóját, így egész végig gyertyafénnyel világított mindent mindenki. Igazából szép és meghitt volt, és igazából  ő is a hatás kedvéért csinálta. - meséli ezt a kis történetet a testvéremről ami vicces még is szép és szomorú történet.

- Figyeljen sajnálom hogy nem segíthetek ezzel kapcsolatban, hogy megtalálja, de nem adhatok ki adatokat. - néz rám eggyütérzően.
Hát szerintem baromira nem érez velem együtt.

- Van egyáltalán testvére? Mit tenne ha eltűnne?- kérdezem felháborodottan és fel is állok a székből.

- Uram kérem nyugodjon meg. Nincs testvérem, de empatikus személyiség vagyok szóval nagyon is átérzem. - próbál nyugtatni.

- Nem érti hogy én csak a testvérem akarom.? - kiabálok vele.

- Jimin.!..- szólal meg Tae is aki eddig egész végig csendben hallgatott. - nyugodj meg kérlek. - mondja nyugodt hangon. Ami egy picit tényleg segít, de nem teljesen.

- Nem segíthetek uram. Sajnálom. - mondja.

- Azért mert nem is akar. Ha én a helyében lennék, segítenék egy kétségbeesett embernek. Nem úgy mint maga. - fröcsögöm gúnyosan, mert már elvesztettem az irányítás az eszem felett.

- Uram! Kérem most távozzanak. Nem tűröm el az ilyen viselkedést itt. - áll fel ő is és látom hogy mérges az előbbi megszólalásomtól. Hát legyen. Nekem van igazam.

- Menjünk Jimin. - áll fel barátom is és meg fogja a karom közben. Én csak ránézek és már a tekintetéből tudom, hogy elvetettem a súlykot.

- Köszönjük a semmit. - morgom oda még neki aztán kisétálok Tae-val együtt az épületből.

- Ez nem volt szép Jimin, de persze veled érték egyett. Azért mondhatott volna valamit. - teszi kezét a vállamra.

-Én csak meg akarom találni a testvérem ez akkor bűn? . - sóhajtok egyett szomorúan. Hát úgy látszik hogy itt sem tudtunk meg semmit. Már nem tudom hogy hol kereshetném őt. Vajon megtalálom, vagy soha nem ismerem meg az eltitkolt vérszerinti testvérem?

Itt is lenne az új rész. Hát szegény Jm nem járt sikerrel.
Szerintetek megtalálja?
Remélem tetszett.
Puszi. ❤️💜❤️