Ismerj meg! |jikook| ✅ BEFEJEZETT

°112.°

Jimin szemszöge

- Jungkook! - léptem be a kórterembe ahol Jungkook feküdt.

- Jiminie-mondta ki nevem halkan és kissé erőtlenül.

- Úristen. Tudod hogy aggódtam. Nem rég tudtam meg hogy mi történt. Hobi hívott fel hogy elsodort egy autó. Igaz nem Jay hibája volt hanem a kamion sofőré... - hadarom el, de Jungkook leint.

- Jimin vegyél néha levegőt. És Jaynek mi köze van a történtekhez?- kérdezte értetlenkedve.

- Oké veszek levegőt. Jay autója csapódott neked. Ő belé ment a kamion, így elsodorta őt egyenesen feléd. Legalábbis ezt mesélte Hobi a telefonba. - mondom neki, közben pedig megszorongatom a kezét ami az ágyon pihen a teste mellett.

- Azta. Igazából minden kiiesett nekem. Csak annyi van meg, hogy volt egy nagy csattanás aztán egy élesen nyilaló fájdalom a fejembe. Majd a teljes sötétség. Amúgy ki is az a Hobi? - meséli én meg gomboccal a torkomban és fájós szívvel hallgatom.

-A másik legjobb barátom és ő pont itt volt amikor történt a balaset. És mit mondott az orvos? Nekem még nem volt alkalmam vele beszélni mert egyből iderohantam hozzád. - mondom neki és egy apró puszit nyomok a feje bubjára.

- Agyrázkodás és mint látod a lábam eltört. Meg elvileg borda törés is, de nem súlyos. Amúgy ide nem kapok puszit, ha már a fejemre kaptam? - mutat rá szájára. Én pedig egyből zavarba jövök azért mert így kéri.

- De. - mondom ki és már hajlok is oda hogy egy gyenge édes csókot tudják lehelni a felrepedt ajkára. De Jungkook nem egy lágy csókot akart. Kezével tarkomra fogott és nagyon közel húzott magához és falni kezdte a szám.
Nagyon jól esett, de féltem, hogy meghúzza valamijét, vagy talán én nehezedem rá egy fájó részére. Azt pedig nem akartam. Nem akartam több fájdalmat neki ezért elhúzodtam valahogy.

- Aggódtál értem Jiminie? - mondta perverzen.

- Igen és soha többet nem foglak egyedül hagyni. Vigyázni fogok rád. - mondom neki és bologatok is közben, hogy magamnak is és Jungkooknak  bizonygassam, hogy komolyan gondolom.

- Ez nem fordítva kéne hogy legyen? Én vagyok a "férfi" a kapcsolatunkban. - mondja  én pedig egy gyengét csapok a kezére.

- Au. Ez nagyon fájt... - nyivákolja túl játszva a szerepet, és innen tudom, hogy egyáltalán nem fájt neki az előbbi ki ütésem.

- Látom most már jobban van.- hallunk meg egy mély vidám hangot az ajtó felől, mire mind a ketten oda fordulunk.

- Igen doktor úr. Már sokkal jobban vagyok. - szólal meg Jungkook.

- Jónapot Park Jimin vagyok Jungkook... barátja. - nosolyodom el  kínosan. Basszus még nem is beszéltük meg hogy mik is vagyunk épp. Egy pár? Vagy csak barátok extrákkal? Vagy mi?

- Jónapot én Dr. Jihowon vagyok - hajol meg amit én is viszonzom.

- Csak azért jöttem, hogy megnézzem minden rendben van-e. Ha saját felelősségre elszeretne menni akkor holnap már indulhat, de ha nem akkor körülbelül 1 hét a minimum míg itt marad megfigyelés alatt. Estig döntse el, mert akkor másik szobát szerzek magának.- mondja az orvos Jungkooknak.