Harcos Hercegnő

Gödör

~Megrázó leírás és képek következnek~

Cassian

A fal mentén egy óriási lyuk volt a földben, olyan mély, hogy az alja nem is látszott. A Gödör tartalmát nem tudtam megállapítani, ruhák, fegyverek és mindenféle tárgyak hevertek szerte szórva és mintha egy óriási massza töltötte volna ki a helyet. Csak ahogy közelebb léptem, jöttem rá mit is látok.

Emberi testrészek voltak szétszórva, egy kar, egy láb, egy fej és egy pár fül. Mindent vér borított és megcsapott a szag is. A Gödör olyan mély volt hogy nem terjedt messze a szag, azonban a közelében émelyítően erős, rothadó bűz csapott meg minket.
Eltakartam az orromat, Lilith azonban zavartalanul folytatta az útját.

Valami reccsent a lábam alatt és elszörnyedve vettem észre hogy egy ujjra léptem rá. Undorodva léptem félre.

A tudat hogy a kastély mellett létezett egy ilyen hely, és még a hercegnő is tudott róla... Tudtam hogy különbözünk, mégis, soha nem tudtam volna elképzelni hogy ekkora távolság áll köztünk.
Az, hogy a palota mellé helyezték nem pedig valami kietlen helyre, azt jelentette hogy itt volt rá a legnagyobb szükség. A király ide dobatta az ellenségeit és merénylőit...

Felpillantottam a gondolataimból és a kép beleégett az agyamba, ahogy Lilith szinte öntudatlanul mászik le a Gödörbe, és a halott tetemeken lépked. Ügyetlenül, lassan haladt és néha felbukott egy kiálló testrészben, de mintha fel sem tűnt volna neki hol van. Rendíthetetlenül törte az útját a kifacsarodott és megszencségtelenített holtestek között.
Mind élő és lélegző emberek voltak valamikor, most mégis így végezték.

Óvatosan utánna indultam, mert megláttam hova halad. A kupac tetején megpillantottam egy vörös hajzuhatagot. Sáros és véres volt, mégis ráismertem.
Lilith rendíthetetlen erővel haladt felé, hirtelen megbotlott egy szinte már csak csontokból álló karban, de újra felállt és tovább ment. Siettem hogy beérhessem őt és próbáltam nem figyelni a szagra és a rothadó testekre amin éppen átgázoltam. A lányra koncentráltam, aki előttem törte az utat, és aki épp a legjobb barátnője holteste felé tartott, az árulása ellenére tudtam hogy sokat jelentett neki a lány.

Ott akartam lenni mellette amikor szembesül a rideg valósággal. Megakartam nyugtatni hogy minden rendben lesz, de nem tehettem. Az egyetlen amire képes voltam, hogy átöleljem és éreztessem vele hogy nincs egyedül. A király mindenkit elvett tőle...

Lilith odaért és sokkos állapotban fordította meg Ginora holtestét. Az arca lefagyott és mintha egy végeláthatatlan rémálomba csöppent volna, összerogyott a térde. Mellé léptem, de nem akartam megzavarni. Nem tudtam milyen szokásaik lehettek a temetéssel, vagy a gyásszal kapcsolatban és tudtam hogy most időre van szüksége hogy feldolgozhassa ezt.

A Ginora kifacsarodott pózban feküdt előttünk, egy másik halott félig eltakarta őt, úgy kellett kihúznom alóla, mert Lilith képtelen volt mozogni. A szemeibe üresség költözött és amint kiszabadítottam azonnal hozzá mászott. Négykézlább vetette rá magát, kisimította a véres haját az arcából, de azonnal hátrahőkölt. Felfordult a gyomrom és visszakellett fognom magam hogy ne adjam ki az ebédemet.

A lánynak már nem volt többé arca.
Egy véres húscafat volt csupán, a vörös haja nélkül talán megsem ismertük volna. A bőr teljesen lenyúzódott róla, kilátszott az arccsontja egy helyen a többi részt pedig véres darabok takarták.
Nem bírtam az arcára nézni, elkaptam a tekintetemet.
A lábán nyílt törés volt, rendellenes szögben kiállt a csontja átszúrva a bőrét. A bokája kifacsarodott és nem volt erőm belegondolni mi okozhatta ezeket a sebeket.
A nyakán kék és lila foltokban látszódott folytogatás nyoma, a bal vállán szintén nagyobb vérfolt égtelenkedett. Nem tudtam eldönteni hogy a lány sebe lehetett vagy a korábban rajta elterülő hullától származhatott.
Egy biztos, nem volt békés halála.