Harcos Hercegnő

Tisztázás

Ginora

-Azt hiszem most már tisztáztam magam minden vád alól, nem igaz? - néztem szét a többieken, megerősítést várva. Freyára különös figyelmet szenteltem.

-Jól van, tőlem tiszta vagy csak ne bámulj így! - csattant fel háborodottan. Mintha nem ő kért volna számon, abban a pillanatban ahogy felébredtem...
Andrej bólintott és Nicasia is mosolyogva nézett rám. A kezét a szívére helyezte és félénken rám mutatott, ezzel jelezte hogy velem van.
Viszonoztam a gesztusát.

-Én már az elejétől tudtam - mondta Kenna unott arcal. Tudtam hogy okos, de ez mégis meglepett. Végigfutottam az agyamban, miről is beszéltem a királlyal, de semmit nem találtam ami nyomot adhatott volna neki. Mielőtt kinyithattam volna a számat egyszerűen leintett.

Néha fájt hogy egy nálam több évvel fiatalabb lány így kezelt, de már megszokhattam volna...

-Még nem kértem bocsánatot, az egész kavarodás miatt. Lilith azt kérte, hogy tartsuk titokban, hogy minél hitelesebb legyen... és tényleg az lett. Sajnálom hogy így tudtátok meg, és hogy ti is belekerültetek ebbe. Ennek ellenére örülök hogy minden jól alakult. Ami pedig a kastélyban történt, vehetjük úgy hogy büntetésem volt amiért becsaptalak titeket - próbáltam meg oldani a hangulatot.

A szavaimat főként Ninához intéztem. Tudtam hogy nem véletlenül hallgatott az egész beszélgetés során. Alapvetően élénk és vidám természete van, ezért azonnal tudtam hogy valami nincs rendben vele. Lehajtott fejjel ült, de láttam hogy próbálja elrejteni az érzelmeit az állkapcsa összeszorításával. Elkapta a tekintetét rólam, ahogy a tekintetünk találkozott.
Orion láthatóan kerülte őt, egyszer sem pillantott felé ami igazán furcsa volt. Valami történt köztük.

Mielőtt újra megszólalhattam volna, Nina felpattant és gyötrődve pillantott rám.
-Én sajnálom... az egészet. Hinnem kellett volna neked - rázta folyamatosan a fejét. Még így is láttam a sötét karikákat a szemei alatt. Válasz nélkül viharzott ki az ajtón, majdnem elsodorva Nicasiát aki az ajtófélfába kapaszkodott meg.

Egy pillanatra csönd állt be a szobában.
-Bűntudata van a történtek miatt. Végig melletted volt, miután megtudta hogy ártatlan vagy - magyarázta nekem Andrej. Az egész az én hibám volt, nem az övé. Mindenki bűnösnek gondolt volna. Láttam hogy a bátyám a tekintetével szinte felnyársalja Andrejt.

-Orion, nem mennél utána? Tudod, szívesen mennék én, csak hogy jelen pillanatban nem működnek a lábaim - próbáltam meg a lány után küldeni.

A bátyám láthatólag saját magával küzdött. Nemet akart mondani, végül szó nélkül fölállt és követte a lányt.
Egy pillanatnyi csend állt be ahogy távozott.

-Mi történt köztük? - néztem szét válaszokért. Kenna csak hanyagul vállat vont, az emberek és kapcsolatok nem az ő terepe volt.

-Veszekedtek. Főként te voltál a téma és őszintén mondom próbáltunk nem figyelni rájuk, de nagyon hangosak voltak - próbált tapintatos lenni Andrej. Látszott hogy feszeng és nem szívesen mesél róla, a többiek viszont nem kifejezetten akarták átvenni a helyét.

Mindig is furcsálltam, a csapatunkban két fiú van csupán, mégis Andrej a legfigyelmesebb és legodaadóbb az összes tagunk közül. Valahogy a lányok túl merevek és félelmetesek voltak, szinte felcserélődtek a szerepek köztünk.

-A bátyád nagyon mérges volt, egyszerűen őrjöngött miután kiértünk a palotából. Akkor még nem tudtam megmondani hogy megmaradsz e. Hajszálon függött az életed, és megesküdött hogyha bármi bajod lesz Ninát is utánad küldi - harapta el a mondat végét a fiú.
Hirtelen megszólalni sem tudtam.