Harcos Hercegnő

Alarick

Lilith

Kíváncsian előre hajoltam a székemen.
-Mesélj herceg - intettem felé.

Ha bármi hasznos információja van, biztos voltam benne, hogy betudom illeszteni a történetbe. A legtöbb részlet már így is egészen világos volt számomra...

-Egy igazán érdekes reakciót kaptam el a vacsora során, amikor Ginora nevét említettem, pontosabban a halálát. Alarick... Vorteg? Talán Vorteger...

-Alarick Vortiger - vágtam közbe visszafolytva a lélegzetem.

-Igen, - csettintett - ő volt az. Szemben ültünk egymással és a fél kezemet tenném rá, hogy pontosan tudja mi történt, vagyis hogy mi nem történt.

Cassian nem vette észre, hogy milyen hirtelen elcsendesedtem. Láthatóan boldog volt, hogy fejleményeket hozhatott számomra.
Csak nem pont erre számítottam.

Hátradőltem a kanapén és bármennyire próbálkoztam, nem tudtam leállítani a gondolataimat. Fénysebességgel haladtam a múlt felé és olyan képek jelentek meg a fejemben, amiket soha nem akartam újra élni.

Esti égbolt.
Egy kifacsarodott, feketére égett halott kar.
A palota folyosója.
Sós könnyek az arcomon és vér a tenyeremen.
Alarick kétségbeesett tekintete.
Az öklömbe nyilalló fájdalom, Alarick vére a kezemen, a lány vére a kezemen, feketeség a kezemen, könnyek a kezemen...
Egyedül ülök a palota folyosóján és nézem ahogy Alarick távozik a lány holtestével...

Ijedten kaptam levegőért és reméltem, hogy Cassian nem vett észre semmit.

Nagy levegő.
Belégzés.
1
2
3...
Kilégzés.

Lehunytam a szememet, de nem állnak meg a képek. Újabb szörnyűségeket láttam, olyanokat amiket nem éltem át, de tudom, nagyon jól tudom, hogy megtörténtek.

Látom ahogy Alarick a kezében viszi Ginora cafatokban lévő holtestét és felfordult a gyomrom. Felemeli és a végigviszi a palotán, majd ledobja a Gödörbe, a többi névtelen hulla mellé. Hallom ahogy Ginora halkan felnyög, mert nem halt meg, nem halt meg, nemhaltmegnemhaltmeg...

Szedd össze magad Lilith!

Ökölbe szorítottam a kezem és a fájdalom visszarántott a kanapéra.

Cassian mellettem állt és halkan megnyugtató hangon próbált visszahozni a transzból. Jól esett a hangja, bár nem tudtam kivenni mit mondhatott pontosan.
Értékeltem, hogy nem ért hozzám, szerencse, mert valószínűleg rosszul reagáltam volna.

Felkaptam a kezemet és azonnal megfagyott mellettem.

-Egy perc - mondtam és reméltem hogy a hangom magabiztosabbnak tűnt, mint ahogy éreztem.

A herceg bólintott és visszahúzódott, magamra hagyva a gondolataimmal.

Jól van, ezzel tudok dolgozni.
Nincs időm pánikolni, terveket kell szőnöm, bosszút kell állnom, átkell vennem az irányítást... Nem pánikolhatok.
Ennek nincs itt az ideje.
Össze kell szednem magam.

Vegyük át a tényeket:
1. Alarick furcsán viselkedett, mert tud valamit Ginoráról, valamit amit a király láthatóan nem tud. Minden jel arra utal, hogy tudja, hogy életben van a lány.

2. A munkáját tekintve... Teljesen lehetséges, sőt biztos vagyok benne, hogy segített nekik.

Ez megoldódott.

A nagyobb probléma most következik.

Alarick nem tartozik az embereim közé. A neve szerepel a listámon, ami azt jelenti... Nem.
Megmentette Ginora életét.
Ha ez igaz, elkell engednem.
Ginora a családom, a legfontosabb ember az életemben, a mindenem. Ha segített neki, ha miatta van még életben...