Harcos Hercegnő

Alku

Ginora

-Egyre közelebb kerültünk egymáshoz Lilithel, aki akkor még vakmerőbb volt, mindenkinek hencegett a képességeivel és erejével. Olyan versenyszellem égett benne, mindenkit kihívott maga ellen. A lányokkal nehezebben jött ki, valószínűleg születése óta belé nevelték hogy a legfontosabb, hogy gazdag és befolyásos családba házasodjon be. Lilith nem ilyen volt, gyakran mondogatta hogy ő többre hivatott ennél. Én ekkor még nem tudtam mit akarok az élettől, de egy ilyen jövő engem sem vonzott - melegség járt át ahogy arra gondoltam, mennyit voltunk a régi szárny omladozó lépcsőin és beszélgettünk ilyen dolgokról.

Kellemes emlék volt, bár még félve beszélgettünk, mert nem ismertük igazán a másikat. Mégis éreztük hogy hasonlóak vagyunk, mintha két kitaszított madár próbálná nem elijeszteni egymást...

-Nehéz elképzelni őt nélkülünk - szólt fel hirtelen Andrej. De igaza volt.
A többiek is egyetértően mormogtak.
Mindannyian egy összeszokott csapatba kerültünk, senki nem gondolt bele hogy milyen volt elsőnek lenni, teljesen egyedül. Én is csak másodikként érkeztem.

Lilith sokkal nehezebb helyzetből indult.

-Szeretett kijárkálni a városba és gyakran hencegett azzal, hogyan is tudja kijátszani az őreit - folytattam.

-Jellemző rá - forgatta meg a szemét Freya, azonban láttam ahogy apró mosolyra húzódik a szája. Szívesen csatlakoztam volna hozzá, azonban éreztem hogy most jön a történet rossz oldala. Nem akartam visszaemlékezni ezekre, de erőt adott, hogy tudtam, a király már nem érhet el soha többé. Szabad vagyok.

Nagy levegőt vettem és belekezdtem.

-Aznap azt mondta valami nagy dologra készül. Nem akartam tudni, mert tudtam, nagyon jól tudtam hogy bajba fog kerülni és egyre nehezebb helyzetbe hozott. Már így is túl sokszor hazudtam a királynak, nem mertem kockáztatni. Az aranyközépúton próbáltam egyensúlyozni, de nehéz megtalálni a jó oldalt amikor a lelkiismereted és a józan eszed harcol egymással. Mindenesetre mellette akartam maradni. Látni akartam őt, mert tudtam hogy nagy dolgokra lesz képes és célt adott nekem. Vele akartam maradni, de a király egyre közelebről figyelt, egyre többször beszélt velem a vacsorán kívül is. Azt hitték a pártfogoltja lettem, vagy hogy én is olyan... tudjátok olyan lány vagyok - undorodva megráztam a fejem. A király képe mindig fájdalmat és félelmet keltett bennem. Előtte sosem tudtam kiállni magamért...

Láttam ahogy Orion arca grimaszba húzódik és nem volt képes feltenni a kérdést. Tudni akarta, mégis képtelen volt feltenni a kérdést.
Andrej megszorította a lábam a támogatás jeleként.

-Igazuk volt? - kérdezte Freya. Hangjában a szánalom legkisebb szikrája sem jelent meg, a lényegre törő igazságot akarta tudni, nyersen és tisztán. Mégis mintha egy csepp tisztelet jelent volna meg az arcán ahogy rám pillantott.

Erőt gyűjtöttem hogy folytassam, de ekkor valaki közbevágott.

-Nem. A királyt a hatalom élteti, szereti éreztetni hogy jobb és erősebb másoknál és szeret diadalt aratni, még ha mocskos trükköket is kell bevetnie. De tiszteli a népet, a maga kifacsart módján, emellett nem nyerne ebből semmit - jelentette ki tárgyilagosan Kenna. Leugrott a komódról, így azonnal kisebb lett mindannyiunknál.

Igaza volt, hiszen mindenkit szeretett elemezni, titkokat megtudni róluk. Pontosan tudta milyen ember a király. Emellett ismertük a kapcsolatát Halamival is.