Harcos Hercegnő

Indulás

Lilith

Egyszerű szövet ingben és nadrágban várakoztam a kastély falánál.
Egy órával ezelőtt megbeszéltem Cassiannal hogy megmutatom neki a várost. Ez azonban nem olyan könnyű hercegként és hercegnőként.
Muszáj elvegyülnünk, ahhoz pedig más ruhák kellettek.
Persze az sem ártott hogy megváltoztattam a hajam színét.

Még Saskia szerezte be nekem ezeket a kis gyöngyöket, amit mi csak Szivárványszemnek hívunk, ugyanis képes változtatni a külső tulajdonságokon. Sajnos csak egyetlen dolgot tud megváltoztatni rajtad, miután lenyelted erősen erre kell koncentrálni. Nem olyan könnyű mint amilyennek hangzik.
Azonban nagyon hatásos, a hajam egyszerű barna színben omlott a vállamra. A hatása addig tart amíg egy másik gyöngyel újra vissza nem változtatom.

A hercegnek is adtam új ruhákat, már csak az érkezésére vártam.

A reggeli kicsit felkavart. Miután anyám javasolta ezt a túrát, nem beszéltünk többet.
Azonban aggasztott  hogy Ginora nem érkezett meg az ebédlőbe, hiszen mindig együtt ettünk. Mira sem látta, és miután végig kérdeztem a közelemben, idegesen tapasztaltam hogy én voltam az utolsó aki látta.
Valószínűleg csak visszament a házba a többiekhez és elaludt a fáradságtól. Vagy valami más dolga akadt.
Nem kéne túlreagálnom.

Evés után Cassianhoz indultam amikor Jonah elkapott. A karomnál fogva húzott el az asztaltól.
A herceg persze végignézte az egészet.

-Nem tudom hallottad e, de két őr eltűnt az ajtód elől az esti műszak során. A reggeli váltás semmi nyomot nem talált - suttogta nekem.
Most nem volt erre időm. A válla felett a herceggel szemeztem. Rám várt. Tudtam hogy nem fogok lebukni, mindig mindent elterveztem.

-Tényleg? Nem hallottam semmit este, úgy aludtam mint akit kiütöttek - emeltem fel hanyagul a kezem, lerázva magamról Jonaht.
Indulni akartam. Egy kis séta mindig segít kiszellőztetni a fejemet.

-Apa kérdezősködik felőlük. Sejt valamit szóval jobb ha meghúzod magadat, mondtam hogy elintézem, de makacs mint mindig - komolyodott meg. A szemében szomorúság csillant, de csak egy percre utánna azonnal eltűnt.

-Mondtam hogy nem tudok semmit - vágtam vissza neki. Anya is ránk pillantott. Jonah idegesen megrázta a fejét.

-Én jelöltem ki őket hozzád, és egy nap alatt eltűntek! Beszélj vagy indulok apához - felengedtem kicsit.
A bátyám mindig az én pártomon állt, sosem árulna el, ezt tudtam. Viszont olyan erős a kötelességtudata, egyszerűen ilyenkor nem lehet leállítani. Sokszor veszekedtünk emiatt.

Úgy érzi tartozik az őröknek. Hiszen ő bízta meg őket...

-Semmi bajuk. Csak vedd úgy hogy nyaralni küldtem őket - próbáltam bűntudatot mutatni, de nem sok jártam sok sikerrel.

-Te sosem változol, mi? - sóhajtott fáradtan. Elmosolyodtam, szinte mindig veszekszünk, így elfelejtettem milyen is amikor jóba vagyunk.
Ezek voltunk mi, én hülyeséget csináltam, Mira fedezett, Jonah pedig rendbe hozta. Legalább mi testvérek összetartottunk.

Megborzoltam a haját és elléptem mellőle.

-Mennem kell, a hercegem vár - kacsintottam rá és otthagytam a gondolataival.

Reméltem hogy senki más nem fog kérdezősködni az őrök felől. Annyi gond van velük...

Miután lebeszéltem a herceggel a találkozót felmentem átöltözni.
Novalin és barátai boldogan köszöntöttek, bár ez inkább a reggelinek szólt, amit a kezembe tartottam.