Harcos Hercegnő

A másik oldal

Ginora

Az első amit megéreztem, a mindent átható fájdalom volt.
Az arcomtól kezdve minden tagom lüktetett és képtelen voltam megmozdulni. Mintha elvágtak volna a testemtől, az egyetlen ami itt tartott, az a hang volt, ami mellőlem jött.

Nem tudom hogy mit is jelentett pontosan az itt, ugyanis a sötétség ami körülvett egyben volt megnyugtató és félelmetes is.

Próbáltam megmozdulni, de minden erőfeszítésem hiábavalónak bizonyult. Néha vissza estem a sötétségbe és elvesztettem az eszméletem, de mindig visszatértem. Nem tudtam hol vagyok, ha a halál után ide kerültem, talán ez a büntetésem. Vég nélküli szenvedés, bezárva a saját fejembe...

Az egyetlen ami erőt adott, hogy nem voltam egyedül. Párszor elgondolkodtam azon, hogy végleg feladom ugyanis a fájdalom néha elviselhetetlen mértékeket öltött. Azonban mindig visszatértem, csak a hangok miatt. Halkan szóltak, és néha csak messziről hallottam az árnyékukat, azonban ez elég volt hogy tudjam van valaki itt rajtam kívül.
A hangok most már szavakat alkottak, de csak részleteket tudtam elkapni belőle.

-Lassan már kellene...

-Nem hiszem hogy bírja... Nézd meg... és mi van ha...

-Hagyjuk aludni... Majd később visszajövünk

Ismerős érzés fogott el. Tudtam kihez tartoznak a hangok, ők azonban nem lehettek itt. A rekedt mély hang és a fiatal kislány hangja erőt adott.

Az egyetlen amire képes voltam, hogy kinyissam a szemem. Lassan pislogtam, a szemem nem szokott hozzá a szoba fényéhez. A nap lemenőben volt, de számomra ez is fájdalmasan fényesnek bizonyult.

A szoba ismerős volt számomra, a puha ágy és nagy szekrény, a zöld függönyök és díszes falak. Tudtam hol vagyok, ahogy azt is hogy nem haltam meg.

Lehetetlen lett volna, hogy ide kerüljek halálom után. A saját kastélyomba, a barátaim mellé...

Az ágyam lábánál ugyanis Andrej feküdt, sápadtan és kialvatlanul. Haja a szemébe hullott és félálomba volt. Lassan oldalra pillantottam, a komódon Kenna ült, tőle jött az egyik hang. Ő éberen és mozdulatlanul figyelt maga elé, a saját világába mélyedt éppen.

Más nem volt a szobában, de tudtam hogy a testvérem hangját hallottam nem rég.

Óvatosan megköszörültem a torkomat, még ez is égető fájdalmat hagyott maga után.
Kenna azonnal felkapta a fejét.

-Felébredt - kiáltott ki az ajtón, majd leugrott a komódról és lassan vizsgálódva végigmért.

Andrej is felemelte a fejét a hangta.

-Csipkerózsika visszatért közénk, hozzá tenném nem a saját akaratodból - nyöszörögte fáradtan.
A karjára támaszkodott, de azonnal összecsuklott. Utánna kaptam volna segíteni, de még a szemem nyitva tartása is komoly erőfeszítésbe került így tehetetlenül néztem végig ahogy a földre rogyott.

Az ajtón sorba rontottak be a többiek, egymást próbálva lehagyni.
Saskia lépett be először, majd megpillantottam Oriont. Nina lehajtott fejjel húzta meg magát a sarokban.

-Jól vagy? - nézett rám aggódva a testvérem. Felém indult hogy megnézzen, de gyorsan bólintottam. Ropogott közben a nyakam, de visszafogtam a grimaszolást.
Nem akartam hogy lássa mennyire rossz bőrben vagyok.