Harcos Hercegnő

Megbeszélés

Cassian

Nem hagyott lehetőséget kérdésre, de ez nem akadályozott meg.

-Mi történt a testvéreddel? - utána indultam nehogy lemaradjak.

-Az időzítésem tökéletes volt, éppen megzavartam az orgyilkost. A bátyám végigaludta az egészet, valószínűleg altatót kapott előtte - sóhajtott egyet.
Nem akart erről beszélni, megértem.
Rossz emlék.

Nem ítélkezhettem, nekem is megvolt a magam múltja, de az ennek a közelébe sem mérhető.
Ilyen fiatalon ezt átélni... Az egész életére hatással lehet. Sikerült megmentenie a testvérét, mégis megölt egy férfit. Nem tudom hogyan csinálhatta, hiszen már akkor is tudott volna harcolni? Nem hiszem...

Az egész lány egy hatalmas titok volt, minden mondata csak egy újabb üres lyukat hagyott kitöltetlenül...

Lilith

Nem tudom mégis mit csinálok.
Kezdek megbolondulni, biztosan ez az oka. Mi más lehetne...
A herceg arra késztet hogy mindent elmondjak neki. Mintha megakarnék nyílni előtte.

Miért kellett erről beszélnem neki?
Utáltam azt az éjszakát, utáltam minden percét. A sok vért, a fájdalmat, azt a mosolyt és a megmagyarázhatatlan erőt.
Nem tudom mi történt pontosan azon az estén.
Anyám pont a legrosszabbkor érkezett meg, végignézte a végét. Azt mondta, sosem beszélhetek erről senkinek, de hiszen ki is hitt volna nekem. Így is hihetetlen volt hogy győztem, azt hogy hogyan tettem inkább meg sem említettem.

Ugyanis ez volt a legfurcsább benne...

Lekanyarodtam az elágazásnál.
Összeszedtem a gondolataimat.
Nem akartam hogy szánalmasként lásson, vagy hogy sajnáljon. Nekem nem kell senki sajnálata.
Megerősödtem, és csak ez a fontos.

-Hamarosan odaérünk. Figyelj rám, egy kis ablakon tudunk majd kikémlelni és innen halljuk majd őket. Nem mozdulsz, nem beszélsz és nem csapsz zajt, megértetted? Bármi lesz is, nem hagyhatjuk hogy megtudják hogy itt vagyunk - tudnia kellett ez milyen fontos. Nem tudom mit tenne apám ha ezt megtudná.

Már így is nagyon mérges rám, ez csak tetőzné az egészet.

-Értettem, de mi van ha meglátnak minket? Vagy rájönnek hogy ott vagyunk? -akadékoskodott. El kellett hallgattatnom, de nagyon gyorsan. Már a közelben voltunk.

-Az egyetlen amit tehetsz, hogy nem mozogsz. Oldalra lépsz, vagy leguggolsz úgy, hogy ne lássanak meg, és csendben maradsz. Ha futásnak erednél nem jutnál sokáig. Azt hinnék hogy ellenséges kém vagy és berobbantanák a falat - előfordult már ilyen sajnos.

-Így viszont hihetik azt hogy egy egér az? - esett le neki.

-Pontosan. Ha nem biztosak benne, nem fogjak megkockáztatni hogy megzavarják a megbeszélést.

Még mindig zavart a jelenléte. Békés volt, mégis tudtam hogy mennyire elítélte a hagyományainkat. Nem tudom mit gondolt rólam és nem is érdekelt. Nem akartam hogy többet kérdezzen, mert féltem hogy megint megnyílok előtte.

Megálltam a falnál és hallgatóztam. Az egyik szemmagasságban lévő téglát oldalra fordítottam. A rés akkora volt hogy mindketten kiláttunk rajta, azonban nagyon közel kellett állnunk egymáshoz.