Harcos Hercegnő

Halami

Cassian

Nora meg sértődött.
Tudtam, mert ismertem a duzzogó, morcos viselkedését és most pont ezt produkálta. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy nem volt más választásom. Nem magyarázhattam el neki, mit miért teszek. Ritkán fordult elő, hogy az unokahúgom megkedvelt valakit, de a hercegnő már az első találkozásunk alkalmával felkeltette az érdeklődését. Egész nyíltan beszélt vele, sőt a királynővel szemben is megvédte ami igazán sokat jelentett nála. Emiatt biztos voltam hogy mélyen elítéli ahogy a múltjában próbálok vájkálni.

Nem hagyhattam hogy ez elterelje a figyelmemet.

Az előétel összeszedése után gyors búcsúzkodásba kezdtünk. Amint újra megterítettek a főételhez, a csengő hangjára a terem egy pillanat alatt életre kelt. Az embertömeg helyet változtatott miközben mindenki váltott pár szót a másikkal. Norával próbáltunk céltudatosan haladni, én törtem az utat, ő pedig szorosan követett. Azonban még így is sokszor meg kellett állnunk bemutatkozni vagy köszönni egy-egy nemesnek. Bármerre mentünk az emberek összesúgtak mögöttünk.

-Hova megyünk? - törte meg a csendet végül. Halványan elmosolyodtam, jót jelent ha szóba áll velem.

-Kíváncsi vagy? Mindjárt meglátod te is - fordultam hátra felé.

Nem véletlenül mentünk a legnagyobb tömegek felé. Jól kidolgozott tervem volt és a következő lépéshez szükségem volt rá is...

A harmadik csoportot elhagyva a csalódás és feszültség lett úrrá rajtam. A tömeg nagy része már az asztal körül sereglett, hamarosan folytatódik a vacsora és én még mindig nem találtam meg a kulcsszereplőmet a továbbiakhoz.
Az utolsó esélyemet ellőve indultunk meg egy csoport felé. Egyből szétvált a jelenlétünkre a nemesek köre, és szerencsémre a közepén pont ő állt.

Igazán elemében volt, jobban körülnézve csak férfiak állták körül és mind hasonló imádattal és csodálattal a szemükbe nézték őt. Halami visszafogottan nevetett valamin, majd felkapta a fejét. A tekintetünk összetalálkozott és láttam hogy elégedetten elmosolyodik.

Gyors elnézés kérés után megindult felénk.
-Üdvözletem kisasszony, korábban már volt szerencsénk találkozni - mögöttem Nora pukedlizett én pedig meghajoltam.

-Igazán örülök hogy újra találkozunk, sajnos nem volt lehetőségem bemutatni a palotát, azonban ha a későbbiekben bármikor szolgálatukra lehetek, kérem keressenek meg.

Most hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz lehetőségem nyílt jobban megnézni őt. Tegnap az érkezésünkkor ő vezetett be minket a palotába, azonban Ginora nagyon hamar leváltotta, így nem volt időm jobban megismerni. A feszültség azonban már akkor is észlelhető volt köztük és nekem pont erre volt most szükségem.

Ami először feltűnt rajta, az a gyönyörű egyenletes csigákba tekert vöröses barna haja volt. Szinte a derekáig ért és egy pillantásból megállapítottam, hogy milyen puha lehetett. Nem értettem a sminkekhez, de mintha jobban ki lett volna festve, mint az első találkozásunk alkalmával, mégis elegáns és visszafogott hatást keltett.
Nem úgy mint a ruhája.
A vörös selyem puhán omlott a vállaira és mély dekoltázsa szinte kihívó volt, bár nem mintha ezt bárki is megszólta volna körülötte.

El kellett ismernem hogy tényleg gyönyörű volt, talán a legszebb a teremben, egyszerre visszafogott és figyelemfelkeltő, csak úgy vonzotta a tekinteteket. Ezt pedig pontosan ki is használta.