Harcos Hercegnő

Nyaralás

Cassian

Izgatott és feszült csend telepedett ránk amióta bekapcsolódott az öreg úr is a beszélgetésbe.

-Ezután utazott el fél évre, nem igaz? - suttogta Tahir Medea felé. A hölgy csak félig figyelve bólintott felé.

Tudták, hogy amit most hallanak azt talán még soha senki nem hallotta, vagy csupán olyanok akik soha nem osztanák meg mással ezeket az információkat.

-Az őrültség és pánik jelei ténylegesen megjelentek a kishölgyen, ennek híre pedig teljes mértékben elterjedt az országban is. Ha nem bánja elmondnanám a történet végét is, bár innen csak rosszabb lesz sajnos. Az öreg korom ellenére mindenre pontosan emlékszem, talán ezért nem hallgattattak el, már úgysem maradt sok időm - merengett el magába. Olyan dolgokat mondott amik semmi jót nem ígértek. A saját testi épsége ellenére hajlandó volt megosztani velünk a titkait, bár úgy látszott, mintha teljesen tisztában lenne a kilétünkel.

Engem nézett, és csak később jöttem rá hogy a szavait is hozzám intézte személyesen. Pontosan tudta kik vagyunk.

-Kérem, mondja el nekünk amit tud - próbáltam nem túl parancsolóan és idegesen hangozni, de nem sok időnk maradt már. Ismerni akartam a történetét, nem azért mert azt kérte tőlem, hanem mert közelebb akartam magamhoz érezni őt...

Kimérten bólintott felém.

-Talán egy héttel lehetett a történtek után, a pontos időt már nem is tudom... Egy napon a kisasszony nem jelent meg a reggelinél, így egy őr vitt fel neki ételt. A kishölgy szobájában történt dolgokkal nem vagyok tisztában, én is csupán a következményt tudom, miszerint a hercegnő azon a bizonyos reggelen, megölte a szobájában belépő őrt. Amikor rátaláltak, a holtest felett állt, csurom véresen és még csak nem is tagadta mit tett - szavai csak félig jutottak el hozzám, szinte teljes delíriumba kerültem a történettől. Lilith élete gyilkosságok sorozatával volt kikövezve. Éreztem ahogy mellettem Nora elsápad és halkan felszisszen. Medea és Tahir mozdulatlanul kémlelt engem, mind az én reakciómat figyelték.

Tudtam, tudtam hogy félreértés lehet csak, hiszen Lilith nem olyan ember aki ok nélkül megölne valakit.
Korábban tévesen ítéltem meg, a csontvértje miatt, megfogadtam, hogy többé nem követek el ilyen hibát. Kegyetlennek és ridegnek tűnik, de hiszem hogy mindenre van magyarázata.
Megtartottam a hidegvéremet és az öregre pillantottam.

-Miért tette? Ha nem tagadta, mit mondott? Megtámadta őt az őr? - kimérten kérdeztem, egy csepp érzelem sem szorult a hangomba nehogy észrevegyék milyen feldúlt lettem a történet hallatán. Már megtanultam visszafogni magam ilyen helyzetben.

Az öreg komótosan megrázta a fejét és inttett.
-Ez a legfurcsább a történetben, a hölgy semmit nem mondott az... - megállt egy pillanatra szavakat keresve-, az esettel kapcsolatban.

Nem tetszett ahogy fogalmazott, megakartam védeni a hercegnőt, de nem tehettem semmit, csupán vártam hogy folytassa. Mind arra vártunk.

-Dulakodás nyomai alig látszódtak a helyszínen, az őr kezében nem volt fegyver és nem tűnt fenyegetőnek a helyzete. A kishölgy sem sikoltott segítségért, vagy látszott volna bármilyen érzelem az arcán - lassan megköszörülte a torkát. -Mozdulatlanul állt a szoba közepén, vér borította a kezét és ruháját, mégis az arcán egy csepp megbánás vagy fájdalom sem mutatkozott, ezek a fivérem szavai voltak, így írta le azt a napot. Csupán feldúlt volt, mintha nem tudná hol is van pontosan.