Harcos Hercegnő

Utolsó kérdés

Lilith

Félúton jártunk amikor Cassian megszólalt.

-Ha jól emlékszem, nem válaszoltál az összes kérdésemre - kezdett bele.

-Gondoltam eléggé leterhelt amit felhoztam - köszörültem meg a torkomat. Igazából emlékeztem rá.
Három kérdést ígértem neki.
De nem tudtam miről fog kérdezni és mivel nem hazudhattam neki, igazán feszült voltam.
Nehéz helyzetbe kerültem.

-A ruhádról akartam kérdezni - még így is hallottam hogy elmosolyodik, hogy mögöttem volt. Erősen érzékeltem a jelenlétét mögöttem, és majdnem megálltam ahogy feltette a kérdését.

-Milyen ruha? - először nem fogtam fel miről is van szó.

-Amiben bevonultál. Eléggé feltűnő volt, és gondolom valamiféle tradicionális viselet lehet azonban erről még nem olvastam - kíváncsian húzódott közelebb. Felgyorsítottam a lépéseimet hogy megmaradjon a távolság köztünk.

A ruhámra kérdez rá? Nevethetnékem támadt. Miért erre? Sokkal fontosabb dolgokat is megtudhatna...
Óvatosan felé fordítottam a fejemet és megláttam az arcát. Nem volt gondtalan, látszott hogy még mindig az előbbi beszélgetésünk emészti.
Elakarta terelni a gondolatait.
Ebben segíthettem, bár lehet nem pont ezt a történetet akarja majd hallani.

Ahogy tovább haladtunk a nyirkos folyosón belekezdtem a mesélésbe.

-Amit láttál az a csontruhám. Ez egy tradicionális viselet - kezdtem bele.

-Ne is mondd, gondolom ennek is hosszú múltja van - szólt mögülem pesszimistán. Már megszokhatta hogy nálunk minden ilyen.

-Ami azt illeti igen. Másoknak biztosan furcsa lehet és megrettentő, de ezt a szokást a nagy csaták idején vezették be. Ez jelképezte a győzelmet és a sikert, ugyanis az országunk minden lakosa az első csatája után megkapja a csontvértjét - próbáltam a számára kíméletesen elmagyarázni. Sokan megijedtek és undorodtak miután elmondtam nekik, mit is jelent ez pontosan.

-Első csata? Ugye nem arra gondolsz amikor először... - hallottam a hangján hogy elborzadt. Csodálkoztam hogy rájött mire is gondolok.

-Amikor először ölünk meg egy embert? De, pontosan erre gondoltam. Régen ez győzedelmes tett volt, és az ellenség tetemének egy részét elvonszolták hogy abból készítsenek egy trófeát. Ez azóta is fent maradt - tényleg barbár tett, de mi erre vagyunk büszkék. Ebben látjuk az erőt.

-A halott csontjaiból készítettek ruhát? Mégis hogy lehet ez a szokás még mindig meg? Már nem álltok háborúban mégis hogy lehet ez törvényes? Díjazzátok a gyilkosságot? - megvető volt és szégyenkező, de mit is vártam tőle. Idegesített hogy mindenki így reagált rá. Emellett túl hangos volt, a falak elnyelték a hangját, azonban ez még így is veszélyes.

-Halkabban! - parancsoltam rá idegesen. Összeszedtem a gondolataimat és magyarázni kezdtem neki.

-Nem díjazzuk a gyilkosságokat, nem erről van szó. Viszont vannak törvényesen felállított csont boltok, ahova bemehetsz és magaddal viheted az első áldozatod egy csontját. Ők ezt megmunkálják és egy mesterművet készítenek belőle. Lehet egy korona, nyaklánc vagy egy lábvért bármi amihez elég csontot visznek be. Mostanában azonban a gyilkosság törvényellenes, mint mondtad nem vagyunk háborúban, azonban a szokásunk megmaradt mint az erő jelképe. Emiatt pedig a legtöbben a gyilkosság után elvisznek egy kis csontot az áldozatból, egy ujjat vagy kart és ennek a csontját használják fel. A boltban senki nem kérdezi honnan van a csont - tárgyilagos voltam, próbáltam nem arra gondolni amikor a várost járva láttam ahogy egy kisgyermek ujjait levágják, hogy csontruhát készítsenek belőle...
Nem sikerült elkapnunk azokat az állatokat.