Harcos Hercegnő

Felajánlás

Lilith

A vacsora alatt próbáltam koncentrálni, de a gondolataim még mindig máshol jártak. Nagyon régóta nem éreztem már ezt, a félelem érzését ahogy végigfut a gerincemen.

Nem szoktam félni, a barátaim olyan embernek ismernek aki a legőrültebb dolgokat is véghez viszi. Nekem is vannak titkaim, olyanok amelyeket nem szeretek megosztani másokkal. Az egyetlen aki tud róla hogy mi történt aznap, az Ginora. Képtelen voltam magamban tartani a dolgokat, már így is túl sok sebem volt. Az apám nem hitt volna nekem, ha pedig mégis, azt mondta volna védjem meg magam. Ne hagyatkozzak másokra.

Ez lett volna a tanácsa.

Azóta kerülöm Caydent, ő egy manipulatív őrült, akinek én vagyok a rögeszméje...

Behozták az első fogást, nem is figyeltem mikor került elém. A herceg mellettem ült, de még egy szót sem hallottam beszélni. Másik oldalamon egy nemes vitatkozott a feleségével.
Remek társaság...

Ginora az asztal végén ült, nem volt meg a nemesi vér benne hogy a közelembe kerüljön. Mindig is átkoztam a rendszert emiatt.

Felnéztem a tányéromból és annyira elvesztem a gondolataimban hogy véletlenül a villát emeltem meg a kanalam helyett. Megráztam magam és a kanalamért nyúltam amikor találkozott a tekintetem a királynőével.

Gunyoros mosoly futott szét az arcán. Ellágyult az arca ahogy felém fordult.

-Kedvesem, az esküvő után te leszel majd az országunk királynője. Megkérdezhetem milyen oktatásban részesültél? - farkasszemet néztünk, a mosolyával az álnokságát takarta.

Minden hibámat felnagyította és ezáltal próbált belém kötni.
Az anyám szólalt meg idegesen.

-Természetesen tanult lány, imádja a  történelmet és a költészetet. Két hangszeren játszik és nagyon gyorsan tanul - fejtette ki gyorsan anyám. A pánik enyhén megjelent a hangjában.

Tőle tanultam hogy a jó dolgokat soroljuk először, aztán a hiányosságainkat. Ő is pontosan ezt tette.
Apámmal sokszor vitatkoztak rajtam, anyám etikettre, míg ezzel szemben apám önvédelemre és harci ismeretekre akart taníttatni.

Mit ne mondjak kiváló harcos lettem.
Nem bántam meg.

-Hiszen ez csodálatos, le vagyok nyűgözve! Gondolom akkor az etikett ismeretei is nagyon tág körűek.

Apám megköszörülte a torkát, csend állt be az asztalnál. Már a mostani tettem is szembe ment minden illedelmi szabállyal és a kastélyban élők tudhatták már milyen is a természetem...

-Ilyen téren nem a legjobbak a eredményei - zárta le apám a rekedt hangján.

A királynő meglepődöttséget színlelt és a szívéhez kapott.

-Hiszen ez szörnyű! Ne féljenek, magam fogom tanítani a lányt. Mindig is egy lány gyermeket akartam, a sajátomként fogom majd nevelni - gyengéden megfogta anyám kezét majd rám mosolygott. Ha nem ismertem volna még lehet hittem is volna neki. De a mozdulatai mögött néha feltűnt az igazi indítéka.

Irányítani akart engem, megalázni mások előtt és belém kötni.

Nem zavart, próbálkozzon csak, eddig a pokolban éltem az unokatestvéreim közt, rosszabbat is átéltem már ennél.