Harcos Hercegnő

Terv

Ginora

-Nem álltam készen a másnapra. Tudtam hogy miért hívat magához a király, és nem akartam megtenni. Sose akartam az udvarba jönni és ilyen fiatalon ebbe a helyzetbe kerülni. Egész este gondolkodtam, hogy mit kéne csinálnom. Nem utasíthattam vissza az ajánlatot, már csak a szüleim miatt se, viszont nem akartam a bábja lenni. Ezek a játékok nem nekem valók - sóhajtottam és fáradtan megráztam a fejem.

Lilithel ellentétben én nem értettem ehhez, én hirtelen haragú voltam, lobbanékony és heves természetű. Gyorsan cselekedtem és sokszor nem értettem az emberekhez. Lilithben viszont megvolt a taktikusság, átlátott a dolgokon és képes is volt  befolyásolni őket.

-Nem tudtam mit tegyek, szóval az egyetlen emberhez fordultam akit ismertem a palotán belül.

-Ha azt mondod Halami is titkon a mi oldalankun áll én leütlek - nézett rám mérgesen Freya. Majdnem felnevettem a feltételezésére.

-Nem, szó sincs róla. Azt a töménytelen haragot amit irántunk érez képtelenség lenne megjátszani. Nem rá gondoltam - éreztem ahogy önkéntelenül elképzeltem ahogy Halami is a csapatunkhoz csatlakozna. A gúnyos és sértő megjegyzéseivel mindenkivel kikezdene, ebben kicsit hasonlítanak Freyával.

-Lilithez mentél, nem igaz? - kérdezte Saskia, karjait a melkasa köré fonva.

Bólintottam neki. Itt jött a képbe a hercegnő.

-Elmondtam neki mindent. Szörnyen kétségbeesett voltam, és tudtam mindegy mit választok, csapdába esek. Ha visszautasítom az ajánlatát a király elvesz minden birtokot és ajándékot a családomtól. Nem volt jó kapcsolatom velük, őszintén, mint minden nemesi családnál mégcsak nem is ők neveltek fel. Mégsem akartam a halálukat. Emellett én is űzött vad lettem volna, a bátyámmal együtt - megálltam egy pillanatra és Orionra néztem. Aggódó tekintetében megjelent hogy fogalma sem volt, mennyi minden történt a múltban.
Bár idősebb volt nálam, ő még otthon edzett ekkor, harcos akart lenni, de a szüleink még nem engedték a fővárosba. Csak engem küldtek el, hogy egy gazdag nemes férjet találjak magamnak.

-Ha viszont elfogadom, a hercegnő mellett kell maradnom életem végéig, mint egy kétarcú áruló. Elég egy rossz mozdulat és mindkét fél megölethet. Nem akartam a királyok játékába beleszólni és semmi kedvem nem volt feltenni az életem erre. Ha Lilith megtudja hogy elárultam, azonnal megölt volna. Szóval úgy döntöttem nem érdekel a király, ha ígyis úgyis zsákutcába kerülök legalább azt válasszam amit jónak érzek.

-Ezért mondtad el Lilithnek mire készülsz? - hallottam egy mély hangot a sarokból. A bátyám szólalt fel, először amióta megérkezett. A hangja rekedt volt, mintha ordított volna és minden erejét felemésztette volna ezelőtt. Nem akartam ezen gondolkodni, szóval válaszoltam.

-Igazából csak támogatást akartam, és azt, hogy megértse miért kell majd elmennem a kastélyból. Nem akartam csak úgy magam mögött hagyni őt, pedig tudtam hogy a holnap este után ez az egyetlen lehetőségem lesz. Persze a hercegnő keresztül húzta a számításaimat, mint mindig - csóváltam meg a fejem.

Újra felfogtam a hajam és folytattam, bár a csontjaimba maró fájdalom hasított.

-Csendben hallgatta végig a mondandómat, megsem rezzent a szavaim hallatán. Azt vártam hogy kitör, és ordítozni kezd velem ahogy a király tette. De csak némán várt hogy befejezzem. Ekkor egyszerűen megkérdezte tőlem; ezt miért mondtad el nekem?