Ginora
Az utolsó pillanatban a király ledobott a földre. Élettelenül rogytam össze, mint egy elszakadt marionett baba.
Nem tudtam mozogni, kapkodtam a levegőt, még mindig fuldokoltam.Éreztem az ujjait a torkom körül és a győzedelmes tekintetét. Fulladoztam és köhögtem, nem bírtam megszólalni.
-Sokat gondolkoztam hogyan végezzek veled. Egy egyszerű kivégzés nem lenne elég szórakoztató, tudod először beakartam avatni a lányomat. Látni az arcát, amikor rájön hogy elárulták, pont az, akit a legközelebb hitt magához. De nem, nem akartam ennyire felbőszíteni, amint rájön hogy én is benne voltam ellenem fordulna, jobban mint valaha. Az a lány igazán veszélyes, ha elszabadul olyan mint egy vadállat, nem kockáztathatom a haragját, a végén még szabotálná az esküvőt - nem is hozzám beszélt, mintha csak elismerésre várna vagy arra hogy valaki meghallgassa a tökéletes tervét.
-A tegnap történtek azonban pont a kezemre játszottak. Végül is, talán megkéne köszönnöm neked, a saját sírodat ástad meg.
Tudtam hogy elérkeztünk a végéhez.
Elfordult tőlem, és elindult lassú léptekkel a szoba másik végébe.Még egyszer látni akartam Lilithet.
Én mindent csak érte tettem, a barátja voltam, az egyetlen igazi barátja.
Utáltam ezt tenni, megjelenni a király előtt, de valakinek ezt is elkellett vállalnia. Ezt tudtam.
Ha nem én, valaki más megtette volna a csoportból.Lehet hogy a bátyámat vagy a kis Kennát fenyegette volna meg, azt hiszem úgy gondoltam ha én magamra vállalom másnak nem kell szenvednie.
Ha Lilith gyenge pontja az unokatestvére volt, akkor az enyém a király...
-Sosem szerettem a patkányokat, undorító lények. Megbújnak a sötétben, arra várva mit vehetnének el tőled. Egy ilyen patkány pedig nem érdemel szép halált, nem igaz? - nem várt választ, lenézően és hidegen rám pillantott majd folytatta útját.
Még mindig nem bírtam lábra állni, remegtek a lábaim és nehezen vettem a levegőt.
-Meg sem kérdezted, mi lett a lányom korcsaival. Ilyen gyorsan megszakadt a kapcsolat közetek? - kérdezte tőlem.
-Már összepakoltam, éppen arra készültem hogy elhagyjam őket. Nem érdekel mi lesz velük, vagy hova mennek - érdes hangon szóltam, minden szó fájdalmat okozott.
A lelkembe maró fájdalom azonban erősebb volt, minden szavam hazugság volt.
Még hogy nem érdekel, ők voltak a családom, az egyetlen akik fontosak nekem. Sosem hagytam volna el őket.A király lassan elmosolyodott.
-Tényleg így lenne? Tudod őket előtted hallgattam ki, mind azt vallották hogy az ő ötletük volt a tegnap esti kis akció, szinte kérték hogy büntessem meg őket. Olyan hűségesek a lányomhoz, szinte már szánalmas. Úgy döntöttem kitoloncolom őket az országból, ha bármikor is visszatérnének, aranyat tűzök a fejükre. Soha többé nem léphetnek az országomba, ma reggeltől foglaltam törvénybe. A város minden pontján terjed már a hír, szóval jobb ha minnél hamarabb elhagyják a palotát, nem igaz? Szegény lányom teljesen egyedül marad majd, de legalább nem befolyásolhatják többé. Az én országomban nem!
Nem hittem neki.
Lehetetlen hogy ezt tenné.
Ez olyan mint egy halálos ítélet.
A városban mindenhol orgyilkosok vannak, a hírek pedig gyorsan tejednek. Amint megtudják, mindenki rájuk fog vadászni. Reméltem hogy már kijutottak a határon túlra, azonban ez minimum egy napig tart gyalog, bárhol is vannak veszély leselkedik rájuk.
YOU ARE READING
Harcos Hercegnő
FantasyA nevem Lilith Lawright. Egy olyan királyság hercegnője vagyok, ahol az erősek életben maradnak, a gyengék pedig elpusztulnak. Egész életemben edzettem és készültem hogy túléljem nőként az országomban. Mindent feláldoznék az országért és a népért, e...