Harcos Hercegnő

Beszélgetés

Lilith

-Soha nem gondoltam volna hogy ilyen híres hely lesz a kocsmám. Ha még egy királyi fenség felbukkan akár a koronázást is itt tarthatjuk - sóhajtozott Joe. Gondoltam hogy felismeri majd a herceget, ez nem volt kérdés.

Az azonban meglepett hogy milyen nyíltan beszélgetett vele. Joe mindenkibe szeretett belekötni, viccelődni és piszkálódni. Olyan volt mint egy rossz gyerek a kinézete ellenére. Azt hittem kihasználja majd a helyzetet hogy ő van lépéselőnyben.

-Ha rajtam múlna, megtartanám itt az esküvőt, igazán családias a környezet - nézett szét Cassian. A kocsmában épp egy verekedés kezdett kitörni, a sarokban meg orgyilkosok beszélgettek. Idilli hely.

Joe csak bólintott rá. Nem értettem mi is történt amíg elmentem. Ennyi idő alatt összebarátkoztak? Lehetetlen hogy ilyen jó személyisége legyen a hercegnek. Hiszen biztosan nem ehhez van szokva, mégis jól érzi magát ebben a társaságban.

Nem is értettem amit láttam. Talán én sem ismertem még eléggé...

-Ez az életművem - húzta ki magát a csapos büszkén. Mintha bárki is büszke lehetne erre a romhalmazra.
A szétesés szélén állt és a pia sem volt valami jó minőségű.

-Úgy látom nagyon jól összebarátkoztatok amíg én dolgoztam - fontam össze a karomat.
Ahogy láttam Cassian nem neheztelt rám, bár a tekintete semmit nem árult el. Bármi is történt az valószínűleg köztük marad.

-Elintézted őket? - kérdezte büszkén nézve rám. Valahogy jól esett hogy nem meglepettséget hallok a hangjában, mintha megakarnám mutatni neki milyen tehetséges vagyok.
Mintha elismerése vágynék.
Pont tőle.

Kirázott a hideg, biztos csak képzelődök. Mostanában sokszor van ilyen.

-Még szép - bólintottam.

-Van egy olyan érzésem hogy nem ide jöttetek. Menjetek csak, ne tartsatok fel, tudjátok vannak fizető vendégeim is - hesegetett el minket Joe.
Láttam hogy a szemével azért végigkísérte az utunkat és intett ahogy kiléptünk.

-Siessünk, nem tudom mennyi időnk maradt - kezdtem el húzni az üresebb utcák felé.
Erre nem járnak mások, nyomornegyed féleségnek is nevezhetném.

-Értettem kisasszony - bólintott komolyan. Láttam ahogy engem tanulmányoz. Amióta kiléptünk fogtam a kezét. Egyben idegessé tett és valahogy boldoggá.

-Nem sérültél meg? Tudod a harcban - nézett rám. Az arcomat vizsgálta majd felemelte a kezemet is. Kényelmetlenül éreztem magamat, nem szokták megkérdezni hogy vagyok.

Elrántottam a kezem és elléptem mellőle.

-Jól vagyok, semmi bajom. Inkább mesélj, miről beszéltetek bent? - a kíváncsiságom felülkerekedett az érzelmeimen.

Csak egy hamis mosolyt kaptam tőle.

-Semmi fontosról. Miért, félsz hogy elmondott valamit amit nem kellett volna? - láttam rajta hogy élvezi a kínzásomat. Várta a válaszom...

Cassian

Az arcát vizsgáltam ahogy beharapja az alsó ajkát. Ideges volt, és nem tudta mit mondjon. Őszintén tetszett ahogy zavarba hoztam.