A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Hazugság

Mikor felébredtem egy repülőn találtam magam. A jobb kezem infúzióra kötve a másik pedig egy zacskónyi vérre. A fejem fájt és kivoltam száradva. Oldalra pillantva magam melett találtam Buckyt, aki a bal kezemet fogta. Szemben pedig a Kapitány volt. Legalábbis egy kanapén űlt és fogta a jobb kezem. Mindd a ketten aludtak. Kissé véresek voltak. Sápadtak voltak, a szemük alatt karikák. Fáradtak, nagyon is.

Kivettem a kezem a kezükből, mire mindd a kettejüknek kipattant a szeme és rám néztek.
Az elöttem levő vízért nyúltam, bele ittam, majd vissza tettem.
Steve felém nyújtotta a kezét, de elrántottam az enyémet. Nem akartam, hogy hozzám érjenek. Senki. Soha. Többé.

Láttam, hogy nem tudnak mit szólni. Nem tudják mit kérdezzenek vagy mondjanak. Én pedig nem akartam megszólalni.

-Megöltünk egy kopasz férfit.-mondja Steve. Az ismertető alapján kissé ledermettem.
-Rumlovék...úgy...hogy is mondjam...-vakarta a halántékát.-Szóval mindent videóra vettek és különböző helyekről küldték el nekünk, ezért nem mentünk sehova. Kivéve mikor a közelben, akkor azonnal elkaptuk az elküldőd. És így találtunk meg.-fejezi be.
-Értem.-suttogom. Megölték. Nyugodtabb legyek talán? A kezeim remegtek.
-Megkaphatnám a kesztyűmet?-kérdeztem. Steve össze ráncolta a szemöldökét, de elment, és pár másodpercre vissza jött a Wakandába készìtett kesztyűmmel.
Az infúziók ellenére könyökig felhúztam.
-Nagyon levékonyodtál.-atta az eddig tudott tényt, tudtomra.
-Steve. Naponta kaptam kenyeret és valami fekete löttyöt, amibe vagy altató ,volt vagy nem.-mondtam tárgyilagosan.
Ő csak sóhajtott eggyet.
-Kaphatok?-kérdezem.
-Mit?-kérdezi Bucky, aki eddig megsem szólalt.
-Altatót.-mondom.
-Dehogy kapsz! Minek az neked?-kérdezi kissé felháborodva.
-Ha becsukom a szemem, nem szimpla sötétséget látok. Hanem emlékeket. Adjatok altatót vagy verejtékben fogok felébredni, mint az elmúlt napokba, mikor nem kaptam!-mondtam a hangomat megerőltetve.
Lépteker halottam, ami ide közeledett és megállt.
Stark volt az.
-Szia Brook. Halottam szükséged van valamire.-mondja megértően.
Csak bólintottam, Ő pedig szintén bólintott és elment. Pár másodperc múlva vissza jött.
-Tessék.-nyújtott át egy gyógyszert.
-Nem fogja nyugtatózni magát.-mondja Steve.
-Pedig fogja, Kapitány. Magának fogalma sincs, hogy miken ment keresztűl, én tudom, maga nem látta a videókat. Az álmatlanságot, pedig szintén átérzem. Tudom milyen, szóval engedje meg szépen, hogy aludjon eggyet és kipihenje magát úgy, ahogy neki szüksége van rá.-mondja. Steve sóhajt eggyet és elnéz ki az ablakon.
Megengedte.
Most az egyszer, bírom ezt az embert.
Stark átnyújtja nekem én pedig az ottani vízzel beveszem, és pár perc múlva, elnyel az álmok világa....

Mikor felébredek, kint az ablakon át sötét van. A saját szobámba vagyok, ahol végre biztonságba érzem magam. Beleszippantottam a levegőbe és nyugodtan kifújtam.

Erőtlen lábamra felálltam és lassan, komótan, elcsoszogtam az ablakomig és kinyitottam.
Aztán a fürdőbe vettem az irányt.
Két hétig nem mosakodtam, ebben az esetben a fürdő annyira jólesett, mint még soha.
Belemerűltem a forró vízbe, ami csípte a sebeim. Nagyon lassan bedörzsöltem magamat samponnal, a hajamat megmostam, fogat mostam, az arcomat leápoltam és átöltöztem egy sima fekete pólóba és nadrágba, meg persze a kesztyűm, amit most csak a csuklómig húztam, hát hiba volt....
Elmentem a konyhába valamit enni, de ami ott fogadott meglepett. Steve ott űlt. Csak maga elé meredt.
-Szia.-álltam mellé. Rám kapta a szemét, ami helyett most megnyugvás csillogot, ahogy meglátott.
-Szia Peggy.-mondta.-vagyis Brook.-javítja kí kínosan magát.
-Nyugodtan hívhatsz így, végülis ez a nevem.-mondom lágyan mosolyogva.
-Éhes vagy?-kérdezi. Csak bólintottam.
-Valami könnyűt, ami nem készíti ki a gyomrom.-és akaratlanúl is oda tettem a kezem.

Steve készített nekem egy pirítost és rántotátt, ami jó ízűen elfogyasztottam, miközben azon voltam, hogy imátkozzak, hogy ne hányam ki.
Mikor kész voltam, Steve egy bögre teát tett elém.
-Kössz.-majd beleiszok, eközben a lépcsőn lejött a katona.
Oda jött a pulthoz és Ő is ivott egy teát.
-Peggy, mit csináltak ott veled?-kérdezi a Kapitány. Én csak lefagyva űltem.
-Semmit.-válaszoltam. Hazudtam, hát persze, hogy hazudtam! Nem fogom elmondani, ìgy is elég, hogy Stark tudja, de lehet nem csak Ő....

-Rosszúl hazudsz.-jön oda Bucky.
-Pedig tényleg semmi. Bevoltam zárva egy szobába. Reggelenként kiakartak vallatni, de nem mondtam semmit.-rántottam meg a vállam.
-Nem hinném, hogy a nem válaszolásodat, csak úgy hagyták. -ráncolta a szemöldökét.-Mellesleg, mi az a karodon, ha ennyire hagyták?-kérdezett rá a madár alakú tetoválásomra.
-Azt nem ők csinálták, már öt éve ott van.-mondtam komoran. Utálok erről beszélni.-Ez egy fecske, ami a reményt, a termékenységet megújjulást,a szerencsét és a szerelmet jelképezi. Apu halálakor varrattam agamra. Sokat jártunk kirándulni az erdőbe, imádta a fecskéket, és ennyi.

Pár másodperc csönd volt.
-Van másik is, mi?-kérdezi Steve. Ismer. Rövid idő alatt kiismert.
-Van.-nyeltem. Lehúztam a fekete pólómat a vállamnál. És ott volt az orosz szó.
героñ
-Miért pont ez a szó?-kérdezi Bucky.
-Anyám, autóbalesetben megsérűlt, majd a korházban kiderűlt, hogy daganatos. Mi ő, hanem egy hős, hogy még egy hónapig kitartott? Ezzel indokkal pedig felvarrattam ezt is. Ennyi a történetük.-mondtam. Lehet, hogy nyitotabb lettem úgy, hogy bevoltam zárva, de a dolgok, amik ott történtek. Csak pár ember emlékezetében van meg, én pedig nem akarom, hogy más is tudja.

A pólómat vissza eresztettem.
-Nem fogod elmondani mitörtént...-mondja a Kapitány komoran.
-Lehet...egyszer. De nem most...-nyeltem nagyot.
-A válladon levő égés és vágás nyom, nem azt jelzi, hogy békén hagytak.-nézz rám. Én csak elhúztam a számat.
-Hát...csak elestem az eggyik alkalommal.-húztam ki magam.

Őszintén elmondva? Félek. Nagyon is. Hogy mitől?
Talán attól, hogy vissza jönnek. Talán attól, hogy megint megkínoznak, hogy elkapnak, bezárnak és a végén megölnek.

Az emlékek hatására hirtelen csak feketeséget láttam magam elött, kelett pár másodperc míg minden kitisztúl.
Görcsösen szorítottam az asztalt.

Majd szép lassan kitisztúlt a szememe elött a konyha.

-A kesztyűt, mivel magyarázod?-kérdezi Bucky.
-Majd ha készen állsz egy traumára és tragédiára egyszerre,akkor megmagyarázom.-ezután pedig elmentem a szobámba aludni....