A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Kapcs

A buli halattán eléggé meglepődtem...vagyis inkább azon, hogy Brucenak ma van a szülinapja, de a buliba belegondolva nem, Stark megragad minden party lehetőséget. Állandóan...és ez borzalmas.
Persze Bruce...szülinap...VAGYIS AZONNAL AJÁNDÉKOT KELL VENNEM.

Konkrétan fénysebességel húztam el a csíkot a szobámba, ahol gyorsan magamra kaptam valamit,majd a tárcámat és rohantam volna ki az ajtón. De az elött állt Natasha és Wanda.
-Hova?-kérdezi Nat.
-Plázába, Brucenak kell ajándék.
-Meg ruha neked.-mondja Wanda.
-Nem.
-De kell. Nincs semmi normális göncöd, szóval elkell mennünk vásárólni.-mondta izgatottan.
-Igenis van normális ruhám.
-Nincs. Na gyere.-mondta és lecipelt a garázsba. Nat űlt a volán mögé, én mellé, Wanda meg hátra.

Őszintén elmondva, semmi kedvem elmenni vásárólgatni. Az nem az én műfajom, egyaltalán nem.
-Látom nincs sok kedved ehez.-szólal meg Nat, mikor megérkeztünk.
-Nincs nagyon, sem a bulihoz.
-Meglátod jó lessz.-ereszt meg egy mosolyt.

Brucenak elég hamar megtaláltam a megfelelő ajándékot. Egy zöld bögrét, amire rá iratattam, hogy ,,Én mindíg dühös vagyok", plusz egy nyakkendőt, mert Nat mondta, hogy szereti Őket.

Aztán jöhetett a vásárlás. Na ne.
-Gyere ,ide megyünk!-vigyorgott melettem Wanda.
-De jó.-mondtam hatalmas lelkesedéssel.
Berángatottt és elkezdtük nézegetni a ruhákat.

-Ehez mit szólsz?-emelt ki egy rózsaszín rövid koktél ruhát.
-Most csak szivatsz? Rövid és rózsaszín? A legroszabb választás!-mondtam.
-Jól van na.-rakta vissza.

Persze az idő alatt találtunk egy olaj bogyó színűt, sötét kéket és egy feketét és ezekkel mentem próba fülkébe..

-Ahj ez sem jó!-megyek ki a feketébe.
-Csinos vagy pedig. Max neked nem tetszik.
-Igen....lehet ìgy van.-pillantok oldalra.
Ami életem legjobb döntése volt. Ugyanis megláttam egy olyan ruhát, ami konkrétan tökéletes volt...

-Lányok.-szólok.
-Mi az? Nem kapsz levegőt a ruhába?-kérdezi Nat.
-De. De nézzétek.-mutatok a próba babára, mire oda kapják a fejüket.
-Bucky imádni fogja. És álomszép lennél benne.-mosolygott Wanda, mire Nat is mosolyogva bólintott.

Felpróbáltam a ruhát, ami passzolt, vissza öltöztem, és azonnal meg is vettem.

A főhadiszállásra vissza érve, a ruhákat letettem a szobámba, majd elmentem ebédelni.
Mindneki izgatottan beszèlt a buliról, de így sem vártam annyira. Nem vagyok az a bulizós csaj fajta. Sosem voltam az. Talán mielött apa meghalt, azelött gimi első évében eljártam.

Ebéd után elmentem egyedűl sétálni, egyszerűen nem volt kedvem bennt maradni.
Vagyis majdnem egyedűl.
-Peggy!-állt meg melettem Steve.
-Oh, szia Steve.-mosolyogtam.
-Minden rendben? Régen beszéltünk.
-Persze, csak...elgondolkodtam mennyire hálás lehetek nektek mind azért amit adtatok. Nagyon az vagyok és nem tudom hogyan adjam vissza.
-Szerintem nem kell vissza adnod. Mi ilyeneket nem várunk el.
-De úgy érzem vissza KELL adnom, mert ìgy a helyes.
-Figyelj Peggy. Azzal már vissza adtad, hogy vissza jöttél és elmondtad, hogy itt vagy velünk. Nekünk ez elég, hogy biztonságba tudhatunk. Beletelt egy kis időbe, de mindenki nagyon megkedvelt. Vannak olyanok is, akik kötődnek hozzád, mert így lett kialakítva.
-Nem tudom...ha komolyan nem kell vissza adnom....akkor...nagyon-nagyon köszönöm.-fújtam ki a levegőt.

Egy kis sarokba értünk, ahol mindenféle pékség van és kávèzó.
-Bemegyünk?-kérdezem.
-Persze.-majd bementünl az eggyik kávézóba, ahol sütiket kértünk ki.
Én kértem egy citromos tortát, Steve pedig krémes citromos tortát.
Kiültünk és elkezdtük enni.