A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Bucky

Reggel hatkór, mikor felkelltem, szinte kicsattantam az örömtől. Bár igyekeztem vissza fogni magam.
A tegnapi nap, utolsó párbeszéde nagyon feldobta a napom, amit néhányan is észre vettek. Igazából csak állandóan mosolyogtam.
-Mi történt, hogy ilyen jó kedved van?-kérdezi Steve.
-Mire gondolsz? Mindíg ilyen vagyok.-válaszolom ártatlanúl.
Steve oda hajól hozzám.
-Nyugi, nem leszek mérges, azért, mert Buckyval randizni mész.-suttogta, hogy csak én halljam. A vér kissé megfagyott bennem.
-Elmondta?-kérdezem.
-Egyrészt igen, de tegnap a teraszon voltam egy ideig.-mondja, mire fejen csapom magam.
-Nem halottalak még flörtölni.-nevetett ki.
-Kössz.-temetem az arcom a tenyerembe.
-Nyugi, jól csináltad.-mondta, mire kiröhögtem.
-Inkább haggyuk ezt a témát.-mondom és ebben a per' pillanat jött Bucky és űlt le elém.
-Tíz körűl indulhatunk?-kérdezi, mosolyogva bólintottam eggyet.
Uristen ha nem most, akkor pár perc múlva ájulok el....
-Én akkor, elmentem átöltözni.-álltam fel, majd amikor beléptem a szobámba, szembe találtam magam Natashával és Wandával.
-Nem.-tiltakoztaztam azonnal.
-Muszáj segítenünk. Nem mehetsz mondenhova az állandó Brooklynos ciccucaidba.-szól Wanda.
-De azok a bizony Brooklynos cuccok, elegánsak.
-Igen, egy munkába.-vág vissza.
-Na, keresek valamit.-megy a szekrényemhez.
-És Te?-nézek Natra.
-Én azért vagyok itt, hogy ne izgulj.
-Nem izgulok.-vigyorgok idegesen.
-Figyelj, minden rendben lessz. Bucky biztos vagyok benne, hogy tapasztaltabb, mint Te.
-Kössz, ez kedves volt.-forgattam meg a szemem.
-Ez lessz az!-dobja rám Wanda a ruhákat izgatottan.
Beletörődve felhúztam a ruhát:

-Nem is mondtad, hogy vannak tűrhetőd ruháid.-vigyorog Wanda, miután kijöttem a fürdőből, mire csak fintorogtam eggyet.
-Arra gondoltam, hogy a szögegyenes hajad, nem feltűnően, de hullámosítom.-űlt az ágyamra.
-Kiváncsi vagyok mi lessz ketőttök között.-szólal meg Nat.
-Én meg arra, hogy Bruce és te közötted.-vágok, vissza.
-Arra én is!-mosolyog Wanda.
-Na meg Te és Vízió között.-vigyorgok, a lányok csak megforgattáka szemüket, Wanda pedig elkezdte a hullámosítást, ami amúgy remekűl sikerűlt.
-Lehet nem kelett volna ilyen hamar öltözködnöm. Még van fél órám.
-Addig ki sminellek.
-Nem Wanda. Azt nem.-ellenkezem.-Nem kell tapéta fejemre, sem kevés, sem pedig sok. Eggyik sem. Nem kell. Öt éven megvoltam smink nélkűl, most is megleszek.-majd felálltam és elővettem a szekrényből, a fekete boka csizmám, ami magassarkú volt, hogy nem tűnjek alacsonynak Bucky melett a száznyolcvan pluszos magasságával.
-Magassarkút húztál.-mondja Nat.
-Igen, és?
-Mire készűlsz?
-Mire készűlnék? Százhetven vagyok, Buck meg bőven száznyolcvan fölött van, mi ezzel a baj?
-Semmi.-mosolyog gyanúsan, de inkább hagyom. Ránézek az órámra, ami azt jelezte, hogy öt perc múlva tíz, én pedig sietve felkaptam a cipőm, és kirontottam az ajtón, ami nem volt a megfelelő pillanat.
Épp, hogy kiléptem az ajtón, mikor durván lefejeltem egy vállat, illetve egy metál vállat.
-Oh, baszki.-sziszegtem,a fejemet fogva, mire felnéztem és hülye voltam, hogy nem találtam ki azonnal, ha egy metál váll, akkor nyilván Buckyé.
-Bocsánat.-húzta a száját.
-Semmi, rosszabb lett volna, ha az orrommak találkozik.-mosolyodtam el.
-Mehetünk?-kérdezi, mire bólogattam és eggyütt mentünk lefelé.
-Mondd, neked is van motorod?-kérdezem.
Bucky csak felnevet, amit ritkán hallok, de örültem neki.
-Van.-bólogat.-Nyugodj meg azzal megyünk.-mosolyog.
Az ajtó elött felhúztam a magassarkúm és máris magadabbnak éreztem magam pár centivel.
Bucky felűlt a motorra, adott egy bukósisakot, és beindìtotta a motort. Nem akartam átkarolni, hisz Ő nem Steve és furcsán jönne ki, így hát a vállába kapaszkodtam.
A motor elindult, és ahogy gyorsult úgy csúszott a kezem.
Bucky hátra nyúlt a kezével, és közelebb húzott magához, majd fogta a jobb kezem és derekához húzta, hogy ott öleljem.
-Kapaszkodj vagy leesel, ahoz pedig nincs kedvem.-szól nekem hátra.
Kissé félve öleltem át, de ahogy megtettem a pillangók ezerrel kezdtek el csapkodni a hasamba.