A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Mindenkivel jóba.

Mikor kinyitottam a szemem reggel, arra eszméltem fel, hogy nem kapok levegőt normálisan az orromon.
Felkelltem, de hamar megszédűltem így vissza huppantam az ágyra és a kezemet a fejemre szorítottam.
Nyeltem egy nagyot, majd megint neki veselkedtem a felállásnak és végre eljutottam a fürdőig.

A tükörbe nézve egésszen elborzadtam. A szemem allatt karikák, az orrom vörös és a szemem is. Az arcom sápadt és beesett, a hajam pedig oroszlán sörényt megszégyenítő.
A hajamat felkötöttem és fogat mostam, majd a konyhába mentem.

Lent mindenki már csinált valamit a reggelizésen kívűl. Az órára felnézve egésszen sokkot kaptam. 9:30-at írt.
A számat elhúzva mentem kávéért.
Leűltem az asztalhoz és a telefonommal a kezembe űltem le inni.
-Te jó ég Brook! Jól érzed magad?-jött mellém Steve aggódó tekintettel.
-Hát...-de besem fejeztem, mert a Kapitány a fejemre tette kezét.
-Kéne egy láz mérő. Nem fázól?-most, hogy így mondja...
-De. Egy kicsit.-lehajolt és a szemembe nézett.
-Csillog a szemed.-húzta el a száját.-Elkéne menned Brucehoz.
-Dehogy megyek! Nem kell nekem, hogy vizsgálgasson,  kijelentse beteg vagyok, aztán elsem mehetek a tárgyalásra!-csattantam fel.
-Nem lessz semmiféle tárgyalás.-mondta csalódottan.
-Hogy....mi?
-Fury már lerendezte korán reggel.
-MIVAN?-Kelltem fel hirtelen, de hamar vissza űltem, mert megint megszédűltem.-És...-nyeltem nagyot.-Mi az itélet?
-Két hetet nem mehetünk el sehova Buckyval. Mármint...semmi küldetés. Felfüggesztettek.
-Értem...-hajtottam le a fejem.
-Nyugodtan menny el Brucehoz.-paskolja meg a fejem, mire csúnyán nézek rá.
-Jól van.-tette fel védekezően a kezét.
-Megyek...-álltam felsóhatva és pizsamába indúltam le a loborba.
Lent a laborba menet úgy érzem szét fagyok, így gyorsabban szettem a lábam.
A laborba beérve, azonnal a Dokihoz vettem az irányt.
-Szia!-köszöntem, mire az a háttal áló ember nekem. Leejtett valamit, ami hangos, víszhangot hagyott maga után.
Megfordult, és egy megiletődött fejel találkoztam.
-Oh, hello. Brooklyn. Ügye?
-Igen. Bocsi, hogy ennyire megijesztettelek. Csak...elég pocsékúl érzem magam.
-Áh, semmi baj!-mosolyodott el szerényen.-Megvizsgáljalak?
-Igen...ez lenne az, amiért jöttem.-Bruce bólintott, majd kezelésbe vett.
Lázat mért, megnézte a torkom, meghallgadta a szivemet.
-Rendben.-csukta össze a szemüvegét.
-Mi rendben?
-Egy egyszerű arcüreg gyulladás. Kapsz rá gyógyszert.
-Nem! Nem! Nem!- tiltakoztam.-Gyógyszert nem. Magam megoldom. Pihenni fogok. De "gyógyszereket" nem kell adni. Viszlát!-hátráltam.
-Oké. Szia!-köszönt és kihúztam gyorsan. Már amennyire lehet, olyan gyengén, mint én.

A szobámba érve felöltöztem:

Őszintén elmondva, sosem voltam egy laza ember. Képtelen vagyok laza ruhákat felvenni. Melegítő? Most csak szórakozol. Ügye?
A konyhába vánszorogva csináltam egy mézes teát, majd magam elé meredve iszogadtam azt.
-Na, mit mondott Bruce?-jött mellém Steve, Buckyval eggyütt.
Zombi arcal felnéztem, majd egy hatalmas, erőltetett műmosollyal válaszoltam.
-Arcüreg gyulladás.
-Oh.
-Ja. Csak hőemelkedésem van. Megpersze,vörösre fújom az orrom és fáj a torkom.-mosolyogtam továbbra is.
-Ahoz képest jó pacban van.
-Úgy nézek ki?-ráncoltam a szemöldököm.
-Igazából. Nem...-nevette elmagát kínosan.-Csak szépíteni akartam a dolgokon.
-Sikerűlt. Mondhatom!
-Betegen még rosszabb vagy...-temette az arcát a kezébe Télapó.
-Köszi! Igyekszem!-emeltem poharam.
-Szerintem menny pihenni. Nagyon kótyagos vagy.-fordított Steve a lépcső felé.
-Neeeem. Akaroook.-fordultam meg. De beleütköztem valakibe. Felnéztem és Buckyval találtam szembe magam, aki felvont szemöldökkel nézett rám.
-Kérlek Buck. Vidd el a szobájába.-Nézett Steve rá kérően. Bucky bólintott és hirtelen a vállára kapott. Nekem meglepődni sem volt időm. Vagy sikonyálni.
-Mit csinálsz?!? Tegyél le!-ütögedtem a hátát, ami hangya szarnyit sem ért.
-Mond. Miért vagy ilyen?-kérdezi hirtelen.
-Milyen?-értünk közben a folyósóra.
-Ellenséges. Velem. Vagy. Steven és Samen kívűl, mindenkivel.
-Ennek az okát nem mondom meg. Nem tartozik rád.-sóhajtottam az államat támasztva.
-Az apádhoz van köze?-tett le.
-Honnan tudsz erről?-nyeltem nagyot. És kezdett bekönnyezni a szemem, de erősnek kell lennem. Nem mutathatom magamat egy árva kislánynak. Pedig...pont úgy érzem magam.
-Sam és Steve.-sütötte le a szemét.
-Remek!-kaptam fel a vizet és nyitottam be idegesen a szobámba, majd estem az ágyamra.
-Figyelj...én...vagyis. Ha akarod. Beszélhetsz róla.-dőlt az ajtó félfának. Felvont szemöldökkel űltem fel.
-Nem. Nem kell pszihológus. Nem kell, hogy pátyolgassák a nem létező lelkemet. Nincs szükségem törődésre!
-Nem kell ennyire leszúrni!-jelent meg a Kapitány.-Csak segíteni akar! Nem kell rátámadni! És igenis van szükséged törődésre! Hisz ez a viselkedés arra utal.
-Nem vagy az apám! Nem kell leszúrnod!-szipogtam.-Nem tudtátok megmenti öt évvel ezelött! Mert éppen mással voltatok elfoglalva! Az a gyáva Thor, pedig semmire sem képes! Egy beképzelt tinéndzser úgy viselkedik, mert van egy kalapácsa! Az a hülye testvére pedig leszúrta az apámat, mert Tarzan egy naív gyerek!-puffogtam volna tovább sírva, ha a Kapitány oda nem jön.
-Nyugi!-tette a vállamra a kezét, mire kitisztult elöttem a kép.-Minden rendben.-fogta meg a remegő kezem.
-Aha.-vettem nagy levegőt és fújtam ki. Steve szemébe ijedséget véltem felfedezni.
-Nyugi Steve, nem vagyok őrűlt.-mondtam, mire felnevetett.
-Te mondod, hogy nyugodjak meg?-fújta ki a levegőt.
-Csak...mindegy. Mennyetek pihenni.-zavartam ki.
-Két héten át pihenhetek. Inkább ma maradok az unokahugommal.-mosolygott. Ezzel a mosollyal minden lányt megnyerne, de én inkább egy fintorral az arcomon, a vállába boxolok.
-Azt szeretném, ha mindenkivel jóba lennél.-néz komolyan.
-Most. Csak. Viccelsz. Ügye?-mire nemet int a fejével.
-Starkkal és Buckyval meg Vízióval?!? Azt akarod, hogy egy mesterséges inteligenciával vagy egy beképzelt, idiótával legyek jóba? Vagy Buckyval? Na ne szórakozz már!
-Itt vagyok ám én is!-szólal meg az utóbb említett személy.
-Az engem, annyira nem zavar.-legyintettem.
-Figyelj Brooklyn. Ha itt akarsz maradni. Jóban kell lenned mindenkivel. Nem mondom azt, hogy kedveld Starkot vagy Vízíot megtűrd, mert tényleg egy kicsit furcsa. De nekem kis korom óta a  barátom Bucky. Vele legalább annyira legyél jóba, mint Sammel. Oké? Ezt kérem tőled. A legjobb barátom. Akkor neked is legyen az!
-Rendben.-nézek húzott szájjal Télapóra....