A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Pihenés

\Írói szemszög\
-Szeretnék elmondani valami nagyon fontos dolgot...-kezdi Bucky és próbálja a gondolatait össze gyűjteni, hisz rengeteg mindent szeretne elmondani.
-Mond....-suttogja a lány, pillogva, már alig van ébren.
-Az elmúlt időszakba, nagyon megkedv...-de ezt nem tudta végig mondani, ugyanis meghalotta ahogyan a lány aprókat kezd szuszogni melette.
Csak mosolyogva hátra hajtotta a fejét, hogy "Bizony ezt is elszúrtam, nem volt gyorsabb", majd ránézett a lányra.
Egy teljes évszázad van szinte köztük. Több, mint száz éves, a lány csak húsz. Mégis, mióta előszőr leszólta Samet, azóta egyszerűen, nem tud rá, nem figyelni. Minden mozdulatát figyeli, mimikáját, ahogyan beszél és milyen szavakat használ. Hogy vannnak a sebei, milyen az egézségi állapota, mennyit eszik, és nagyon is tudja, hogy egyre kevesebbet. Mióta megkínózták és vissza jött, az elején még normálisan evett, aztán egyre kevesebbet. Azt is látja rajta, hogy rémesen keveset alszik rémálmok miatt, ami számára igen ismerős volt, hisz a mai napig küzd velük. Tudja, hogy túl hajtja magát, mert nem akar arra gondolni, ami történt és, hogy nagyon nehéz élete volt. Megvolt mindene, mégis semmilye sem volt. Az anyját elvesztette, akiért saját maga kezeskedett és rémesen bánja, de a lány így is elfogadja, amiért nagyon hálás. Az apját megölte egy pszihopata isten és azután nem maradt senkije, csak nem rég tudja, hogy van neki Steve, akiért oda van. Látja rajta, mennyire örül neki, hogy van családja. Szeretné segíteni a lányt és vele lenni, hogy tudja, mindíg biztonságban van.
És pont az ilyenek miatt valotta be saját magának, hogy igenis szereti, és vele akar lenni.

Eltűrt egy tincset a lány arcából, felemelte és felvitte a szobájába, hogy nyugodtan aludjon.
Még utoljára ránézett, majd Ő is elment aludni, viszont egy gondolat nem tudta a fejéből kiverni magát.

Ő, sokkal jobbat érdemel,mint én.

/Brooklyn szemszöge/
Reggel kellemesen és viszonylag kipihentem ébredtem. Vissza emlékezve a tegnap éjszakára, csak annyi jutott eszébe, hogy Bucky akart valami fontosat mondani, szóval valamikor rákérdezek mi volt az.

Felöltöztem, elvégeztem a reggeli tehendőim, majd elmentem a konyhába reggelizni, ahol a többiek vártak és az eggyik bárszéken egy barna hajú kislány.
Oda léptem hozzá mosolyogva és megcsikiztem hátúlról, mire felsíkított és hátra nèzett.
-Peggy néni!-nevetett Stark lánya, miközben megölelt.
-Szia Morgan.-ölelek vissza.-Hát Ő?-fordulok Stark felé.
-Beteg.-mondja, mire ránézek Morganra, akinek látszólag semmi baja.
-Hm, biztos iskolafétise van.-mondom, mire mindenki felnevet.
-Az mi?-néz rám ijedten.
-Tudod, ez a betegség azokat a kislányokat támadja meg, aki nem szeretne iskolába menni.
-Apu, tényleg van ilyen?-fordúl Tony felé.
-Van.-válaszól bólogatva.
-Nincs!-vágja tarkón Pepper.-Gyere kicsim, menjük akkor orvoshoz.-megy Morganhez.
-Nem akarok menni.-teszi keresztbe a kezét.-Nem vagyok beteg.-Pepper csak hitetlenkedve felnevet.
-Peggy néni ma vigyázhat rám?-kérdezi Morgan.
Pepper rám néz, mire bólintok eggyet.
-Rendben, köszönöm.-néz rám a nő.
-Ez a dolgom.-mosolygok.
-Nem, te ügynök és ügyvéd vagy.-mondja Pepper, aggódva.
-Pepper, én azért vagyok itt, hogy segìtsen a Bosszúálókat, ráadásúl te is tudod, hogy már egy-két éve vigyázok a kislányokra.
-Igaz...-sóhajt, majd ad egy puszit Morgan arcára, majd elmegy dolgozni.

-Peggy, mit kérsz reggelire?-kérdezi Steve.
-Nem vagyok éhes.-mosolyodom el, majd csak elveszek egy kávét és leülök.
-Keveset eszel mostanában.-szólal meg.
-Ez nem igaz.-tagadom azonnal, ami amúgy igaz.
-De az.-mondja Bucky is.
-De hát...
-Ezt edd meg.-rak elém egy tál rántotátt Steve, sóhajtva elkezdtem enni, de csak egy tojást sikerűlt megennem.
-Megyek dolgozni, gyere Morgan.-szálítom le a kislányt a bárszékről, majd elindultunk.

\Írói szemszög\
-Buck.-néz Steve Buckyra, aki felnéz rá.
-Valami baj van vele, ügye?-suttogja, mire csak bólint eggyet.
-Szerintem, amióta kiszabadítottuk azóta ilyen.-szólal, meg Tony, mire rá kapták a fejüket.
-Péntek mindenki egézségére figyel, levan strapálva a kislány rendesen, mellesleg elkéne vinni pszihológushoz.
-Nem kell, ennyire lekezelően viselkedni valakivel Stark.-szólal meg Steve.
-Csak mondtam.-fordúlt el, majd elmegy.