A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Wakanda forever

(Zene OFF)

Hogy legyek mindenkivel jóban?
Sosem voltak barátaim. Talán...apum halála elött volt egy-kettő. De Ők sem voltak az igaz barátaim. Apám halála után, a barátokra még gondolni SEM mertem. A tanulásra koncetráltam, azzal elterelve a figyelmem.
Az egóm is lecsökkent a felére. Hisz. Mivel dicsekedjek? Nincs mivel. Mert apám meghalt, meg anyukám is?
Nem értem minek voltam annyira...beképzelt akkor.

Másnap reggem ilyen gondolatokkal kezdtem neki a napnak, ami persze az éjszakámat is beszennyezte.

Ma lessz a tárgyalás a robbantás által okozott halálok és balesetek miatt Wakanádba. Kissé izgulok, de tudom minden rendben lessz.

A betegség meg, mintha nem is lenne. Deviszont, este annyira felment a lázam és rosszúl voltam, hogy Brucenak bekelett adni valami innyekciót. De most már jobban vagyok, ki is pihentem magam, szóval minden rendben.

Felvettem a szokásos shieldes ruhát, amihez bőrkesztyűt is húztam és elindúltam a konyhába, ahol már mindenki reggelizett.
-Kávét?-kérdezi Wanda.
-Igen, köszi!-mosolyogtam. Majd elém rakott egy bögrét és szendvicset.-Oh, ezt is köszi...-mondtam félénken. Bele ittam a kávéba, majd elővettem a laptopom, amit igen. Magammal hoztam.

Megnéztem az e-mailjeim és hasonlók.

-Mizu?-űlt le mellém Scott. Hát ez meg mi keres itt?
-Dolgozom. Ha nem látnád.
-Értem. Morgan és Cassie is jönnének, majd.-jelenti ki.
-Az remek. Örülök!-mosolyogtam.-Hopevall mivan?
-Mindjárt itt lessz.-bólógat mosolyogva.
-Király.-harapok bele a szendvicsembe.
-Indulunk!-jön be a Kapitány.
A tárgyalásra csak a Katonával és a Kapitánnyal megyek.
-Oksi!-ittam bele a kávémba és mentem.

/A repülőben/

-Minek a kesztyű?-kérdezi Steve
-Ahoz nincs sok közöd hozzá. Amúgy megcsak kiegészítő.-űltem a pilóta részhez. Magamra vettem a fejhalgatóra hasonlítő vevőt és elindult a felszállás.
-Szóval repülőt is tudsz vezetni.-bólógatott elismerően.
-Sok mindent nem is fogtok megtudni rólam, ha ennyire meglepődtök a dolgokon.-mosolyodok el.
A kapitány csak nevet eggyet.
A mi utunk, pedig megindul Wakandába....

[Wakandába]
Zene ON

A gépet igyekeztem minnél szebben le tenni, több kevesebb sikerrel, de a lényeg, hogy nem haltunk meg, nem?
A repülőből kiszállva, a hadsereg egy kissebb része ott várt minket.
-Okoye.-köszöntem a parancsnoknak.
-Szia, Brooklyn. Te, itt?-kérdezte a különleges Wakandai akcentusával.
-Igen, én fogom képviselni Őket.-mutattam hátra, mire a kapitány csak intett eggyett köszönés képp, mert inlább a látvánnyal volt elfoglalva.
-Hogy vagy mostanság?-kérdezi aggódóan.
-Köszönöm, tűrhetően. Most már nem tanulom szét magam. Egyre kipinhettebb vagyok.-mosolyodtam el kedvesen.-És ti?
-Mi most már jól megvagyunk. Nem rég volt egy nagyobb problémánk a királyi család terén, de minden megoldódott.
-Értem, és részvétem T'Chaka miatt és mostani halottak miatt...
-Köszönjük.-érkeztünk meg a palotába, de ezt nem lehet soha megunni, mindíg elragadtat a látvány.
-Ezt...nem fogom soha megunni, legutobb is gyönyörű volt, de most mintha mégszebb lenne.-szegeztem a tekintetem a plafonról lógó óriás csillárra.
-Igen, ez nagyon különlegesn egy hely.-értett eggyett Okoye.
Közben megérkeztünk a trónterembe, az ajtót kinyitották és a szemem elé tárúl Wakanda királya.
-Őfelsége...-hajóltam meg szórakozottan.
-Ezt itt nem kell.-nevetett T'Challa. Majd ölelésre invitált én pedig vissza öleltem nevetve.
-Shuri biztos örűlni fog neked.-bólógatott miután elengedett.
-Igen, már én is várom.-bólógadtam.
Melettm hirtelen ott lett Steve és Bucky.
T'Challa szemébe azonnal megláttam a felismerést, ahogy meglátta Őket.
-Üdv.-köszöntek.
-Köszöntelek titeket Wakandába!
-Mikor kezdjük a tárgyalást?-kérdezi Steve.
-Akár most.-űlt le a Király keményen. -A lakosok, ahogy én sem örülök a halottaknak. Nem tesz ez jót nekünk, mégtöbb halott.
-Igen, ezt megértjük. És elnézést kérünk, a németektől a HYDRA sajnos előszeretettel robbantgat nálúnk még most is.-hajtom le a fejem.
-Elfogadom a bocsánat kérést, de...tenni kell valamit az érdekében, hogy a nép megnyugodjon, miszerint megkaptátok a méltó bűntetéseteket.
-T'Challa, nem Ők voltak a hibások, már mondtam. Nem minket kéne bűntetni, hanem a HYDRÁT.
-Akkor Őket fogjuk.-szorította össze a kezét ökölbe.
-Már dolgozunk a kiírtásukon, de ha sikerűl is, valahogy mindíg újra össze áll.
-Ezt orvosolni kellene.
-Igen, azon dolgozunk.
-Rendben. És az eggyezmény?-húzta fel a szemöldökét.
-Sokovia...nem rossz, ha a nép meg nyugtatásáról van szó.
-Írják alá.-mondja T'Challa.
A fiúkra nézek.
A semmiből hirtelen ott terem egy ember, papírokkal a kezébe.
-Ez az eggyezmény, gondolom tudják mi áll benne.-felemelem a tollat és a kapitánynak adom, akinek a szemébe őszinteség van.
Alá fogja írni.
Mosolyodom el.
Majd a kapitány alá írja az eggyezményt, utána pedig Bucky is.
A király bólint, majd az eggyezményeket elviszik, majd feláll.
-Lemegyünk a laborba?-kérdezi, válaszúl csak bólógadtam.

-Köszönöm.-néztem a fiúkra.
Kaptam két sexy mosolyt, mire megforgadtam a szemem és előre mentem, mivel itt voltuk már a labor lépcsőén.
Le léptem a lépcsőről, és megálltam körűl nézni. Sokat változott ez a hely. Azóta.
Shuri ott volt nekünk háttal, oda mentem mögé és megpöccintettem a vállát, mire ijedten fordult meg, de a félelem azonnal elszállt az arcáról, mikor meglátott.
-Brooklyn!-ugrott a nyakamba.
-Neked is szia!-mondta fojtott hangon, mivel túl erősen szóritott valaki.
-Képzeld!-engedett el izgatottan.-készítettem neked egy különleges ajándékot.-vigyorgott.
-Nekem? Minek? És mit?-Shuri elnevette magát, majd magával húzott.
Elővett egy hosszúkás, lapos, fehér dobozt, majd neked nyújtotta. Azt elvéve letettem az asztalra és leszedtem a tetejét.
-Shuri...ez...-meredtem a fekete, könyökig érő, bőrkesztyűre.
-Igen, tudom. Király!-tapsolgatott. Majd közelebb hajolt a fülemhez.-Vannak benne írtózatosan vékony vibránuim szálak, amik stabilizálják a kezed.-suttogta.
-Komoly? Te jóságos ég! Köszönöm!-öleltem meg, majd a kis kesztyűből és kabátból kibújva, felhúztam. Gyönyörűen simúlt a kezemre, egésszen a könyökömig.
-Ez...gyönyörű. Köszönöm!-hálálkodtam.
-Nem kell.-legyintett.
Oda mentem Stevejékhez, a kabátommal a kezembe.
-Szép kesztyű.-dicsérte meg kacéran.
-Jó segg. Tudod, Amerika legjobb segge.-bólógadtam, mire kitőrt belőlünk a nevetés.
-Látom, régóta ismered az itteni embereket. Legalábbis a fontosabbakat.-mondta Bucky
-Igen...apukám. Egyszer elhozott ide, olyan...hat éves lehettem.
-Szép hely.-nézett körbe.
-Igen. De mostmár. Mehetnénk vissza, hisz ti nem is lehetnétek sehol.-mondtam, majd kimentünk a palotából és elbúcsúzva a többiektől felszálltunk a gépre. Steve beűlt a pilóta helyére én pedig elbóbiskoltam a hátsa üllésbe.......

Nem szoktam így bele írni, de.
Nagyon sajnálom ezért a béna részért! Remélem azért vkinek tetszett! 😭😭❤❤🌻🛡