A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Veszélyben

Mikor felkelltem már nem volt senki melettem, aminek nem örűltem. Szerettem volna megköszönni neki. Kissé csalódottan mentem lereggelizni, ahol nem volt senki, kissé furcsáltam. Elkezdtem készíteni a reggelim, ami egy sajtos meleg szendvics volt.

Egyszer csak egy kezet éreztem a derekamon, ami hátúlról átölel. Az eggyik kéz hideg volt, amitől kirázott a hideg és a pillangók, a hasamban, azonnali csapkodásba kezdtek. A torkomba dobogott a szívem és hirtelen forrósodott fel az arcom.
-Szia.-suttogta a fülembe.
Igyekeztem nem feltűnően mély levegőt venni, hogy lenyugtassam magam.
-Szia.-készítettem tovább a szendvicset.
-Jól aludtál?-helyezte az állát a vállamra.
-Talán, igen...-mutattam magamat, legalábbis igyekeztem rejtélyesnek mutatni magam, mivel egy hónapja nem aludtam ilyen jól, mint tegnap este.
-Igazából megakartam köszönni.-tűrtem oldalra zavartan a hajam.
-Nincsmit.-ad egy puszit a fülem mögé, majd elmegy csinálni magának egy bögre kávét.
Konrétan egy másodperc alatt lehibernálódtam, legalább annyira, mint Amerika kapitány és a Tél katonája.
Csak meredtem magam elé, miközben a fülem mögötti rész égett, meg az egész fejem is.
Igyekeztem helyre rakni a gondolataim, kisebb-nagyobb sikerrel.
-Jó reggelt!-köszönt Stark.
Legalábbis valami ilyesmi tompa hangot halottam, ugyanis az agyam nem figyelt erre.

-Brooklyn! Brooklyn.-legyezgette elöttem a kezét Natasha.
-Igen?-várjunk, hogy kerűlt ide Nat?
-Már egy jó ideje csak magad elé meredsz és vörös az egész arcod. Beteg vagy? Nem érzed jól magad? Csak mert halottam, hogy nem tudsz mostanában aludni.
-Jól vagyok és tudtam aludni, nyugi.-mosolyogtam rá, Ő csak gyanúsan szemmel méreget, majd egy idő után bólintott.

Pár perc múlva azonban egy riasztót halottunk, ijesztően hangosan hasított a levegőbe.
-Mi ez?-kérdezi Scott, azonban Fury szaladt be.
-Megtámadtak.
-Kik?-kérdezi Steve.
-Talán a Hydra esetleg ,vagy a KGB.
-Épület lezárása.-mondja Stark, mire minden honna reluxák, amik valószínűleg valamilyen keményebb anyagból voltak, csapódtak le.
Mindenki hirtelen elszaladt, én pedig fogalmam sincs mit kezdjek magammal, ugyanis fogalmam sincs mit kell csinálni. Nem telt sok időbe, a többiek vissza jöttek, már a harci vagy nem is tudom, milyen ruhájukba.
-Steve, most mivan?
-A protokoll szerint, mi nem támadunk, csak ha Ők i-de ezt már nem tudta végig mondani, ugyanis valami becsapódott, mi pedig hátra lökődtünk.

A fülem sípólt, a fejem sajgott és szédűltem. Nem az eredeti helyemen voltam, hanem valahol  három-négy méterrel arrébb. Az épület belseje romokban, minden ég és erős füst szagvan.

Nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, majd jobban körűl néztem. A többieket nem találtam sehol és alig láttam, mindenhol füst volt.
Felálltam és elindúltam valamerre.
-Steve!-szólítottam de semmi hang.
-Bucky!-de semmi vissza jelzés.
A többieket is szólítottam de nem kaptam visssza jelzést.
Kimentem az épületből és azt vettem észre, hogy a füves részen ott vannak a többiek és harcolnak valakik ellen.
Ennyi ideig lettem volna kiütve?

Egy hatalmas sebességű rakéta féleség repűlt felém, amitől félre ugrottam, viszont az épület nem úszta meg és azonnal felrobbant.
-Te jó ég....-suttogtam.
-Brooklyn!-szólított valaki, mire hátra fordúltam. Steve futott felém Bucky kiséretében.
-Jól vagy?-kérdezi és a fejemet fogva, fordítja jobbra balra megnève az arcom.
-Jól vagyok Steve nagyi.-nevettem.-Csak kicsit szédülök.
-Az elfogóid van itt.-mondja Bucky, mire a kirázott hideg.
-Mit akarnak?
-Valószínűleg, téged.-mondják.
-De én, mivel tudok nekik szolgálni? Semmivel! Mi kell nekik?
-Ezt próbáltuk mi is kideríteni az elmúlt egy hónapban és arra következtettünk, hogy tudsz valami olyan információt, ami nekik hasznos lehet.-milliónyi gondolat futott át a fejemen egy másodperc alatt, de fogalmam sincs melyik ifnormációt akarják. Tudok egy-két titkos dolgot, de nem tudom mi lehet nekik ebből hasznos.
Ezt a báj csevejt nem tudtuk folytatni, ugyanis egy katona, akin maszk volt nekünk támadt.
És még jöttek többen.
Elő vettem a pisztolyom és akit tudtam hatástalanítottam. Elvettem valakiktől a fegyvert, amik kicsit jobban voltak, és azzal lőttem tovább. De a maszkos férfit vagy esetleg nőt, sehogy sem tudtuk kilőni.

-Mutasd magad.-mondtam, mikor beszorítottuk.
A maszkjához nyúlt és levette.
Amikor megláttam, hogy ki van a maszk mögött párat hátra léptem, miközben a gerincemen futkosott végig a hideg.
Nem lehet itt Rumlov! Nem teheti ezt velem. Egyre csak hátrább lépkedtem , de megéreztem valami hideget csövet a hátamnál és muszáj kelett megálnom.
-Ha nem engeditek át nékünk, lelövöm.-szólalt meg a fogva tartom. A közelünkbe megfagyott a levegő.
-Engedd el.-szólt Bucky, majd elővett egy pisztolyt és Rumlovra szegezte.
-Úgy sem mered.-nevet.
-Összesen ketőszázharminkilenc embert öltem meg. Te akarsz lenni a ketőszáznegyvenedik? Mert megteszem.-mondja halál komolyan.-Ha meglövöd én kinyírlak téged.
-A Tél katonájából, védelmező katona lett, milyen megható.-nevet, miközben sétálgat, majd Ő is elő ránt egy pisztolyt és Stevere  szegezi.
-Na mi lessz Katona?-vigyorog győzelem ittasan Buckyra.
-Hát ez.-szólalok meg, majd hátúlról lefejelem a fogva tartóm, kikapom a pisztolyt a kezéből élő rántok egy másikat és az eggyiket Rumlovra szegezem a másikat pedig a fogvatartó csicskára.
-Most húzd meg a ravaszt, te pszihopata.-nézek komolyan Rumlovra.-Tedd le a fegyvert.- elkezdett lehajólni, és letette.
-Mondd, neked sosem mondták, hogy figyelj rendesen?-mondta, de nem értettem mire céloz.
-Brook vigyázz!-szóltak egyszerre a Kapitányék, de már késő volt. Hirtelen az oldalamat elkapta egy szúró érzés, és a levegő is megállt bennem.
A férfi akit megfejeltem, megdobott egy késsel, ami belefúrdott az oldalamba. Rumlovra néztem, aki vigyorgott.
-Hát nem fogod fel?-szólalt meg, majd kikapta Bucky kezéből a fegyvert.-Itt nem te kelessz nekünk.
-Akkor ki?-kérdeztem suttogva, majd a földre rogytam és elkezdtem köhögni. Vért.
-Hát Ő.-majd ráirányítja a fegyvert Buckyra.-Kivel mással tudnánk megzsarólni egy embert, mint a szerettével?
-Miért teszed ezt?-támasztottam meg magam.
-Mert győzni jó, és egy olyan fegyverrel mint Ő. Legyőzhetetlen vagyok.-már alig bírtam koncetrálni arra, amit mondott.
Egyre jobban csak fájt az oldalam , oda szorítottam a kezem. Aztán jött három hirtelen lövés és Rumlov meg a csicskása is halott volt. Oldalra néztem ahol Starkék álltak.
-Brooklyn!-kiáltott Bucky. A hasam sajgott. Oda néztem, amiben egy hatalmas vérfolt éktelenkedett.

Három lövés.

Kettő Starktól.

Egy, Rumlovtól.

Megérintettem, megnéztem, a kezem véres volt. Felnéztem és akaratlanúl kigördűlt a szememből egy könny csepp..
-Bucky...-suttogtam, majd elsötétűlt minden.