A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Fogadás

Mikor reggel felkelltem, Bucky még mindíg magáhóz szorított.
Olyan volt, mint egy védelmező.
De abban per pillanatban nem arra figyeltem.
Hanem...
Az eggyenletes szuszogására, ahogy levegőt vesz és kifújja.
A szív dobogására.

Pár perc múlva azt vettem észre, hogy valaki piszkálja a hajam.
Néha a hideg fém a nyakamhoz ért, amitől kirázott a hideg.

Teljesen elment az eszem. Hisz ezt nekem nem szabad.

És ezt a sors is tudta, mivel hamarosan kopogtak az ajtón.

A kéz , ami a hajamat cirogadta megállt a levegőben.
-Uristen...-suttogtam.
-Buck. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk futni.-mondta Steve és a kilincsre tette a kezét.
-Baszkiii.-suttogtam, majd felpattantam.
-Most mit csináljak?-suttogtam.
Bucky rám nézett, majd felnevetett.
-Te azt hiszed Steve meglepődne, hogy itt vagy?-kérdezi.
-Az unokahuga vagyok, elme roggyant barátom!-csesztem le.
-Szerintem meg nyugodtan maradj itt. Menj arcot mosni, vagy nem tudom mit szoktál reggel csinálni, de nyugodtan csináld azt, amit reggelente szoktál.-fejeztebe halál nyugodtan.
-Na jó. Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni?-kérdeztem.
-Minden rendben?-kérdezi Steve.
-Persze csak....-nèzett rám.-Csak Brooklyn elcsúszott a fürdőben.-hazudta. Most komolyan elmondta, hogy itt vagyok?!? Ez normális?!?
-Rendben. De ügye jól vagy Brook?-kérdezi Steve.
-Persze. De egy kicsit fáj.-mondtam vissza folytott levegővel.
-Te is jössz futni?-kérdezi.
-Két szuper katona ellen?-kérdezem.
-Igen.-válaszolta nevetve.
-Akkor igen.-válaszoltam.
-Akkor fél óra múlva lent. El ne késsetek!-mondja.

Pár percet álltam a kínos csöndben.
-Elmentem a szobámba átöltözni.-mentem az ajtót felé, de vissza fordultam.
Buckyt nèztem, aki felvont szemöldökkel nézett.

A haja még mindíg felvolt kötözve, bár pár tincs kilógott.
A jéghideg tekintetétől meg egyszerűen elállt a lélegzetem.
Fémkarja néha-néha megcsillant a reggeli napsugárba.
-Minden rendben?-kellt fel. Mire kidolgozott felső teste a szemem elé kerűlt.
-Persze.-ocsudtam fel és gyorsan megfordultam. Majd megint vissza.
-Köszi.-néztem bele a szemébe.
Ő csak elmosolyodott.
-Steve mondta, hogy ne késsünk.-mondta.
-És te azt hiszed nem tudok gyorsan felöltözni?-kérdeztem és a kezemet a csípőmre raktam.
-Nen hiszem. Tudom.-válaszoltam.
-Na jó Mr.Barnes. Kivívta, hogy legyen egy kis versenyszellemem.
Aki utoljára ér oda Stevehez, az csinálhat a másikkal, amit akar.-hadartam el a végét, úgy, hogy felse fogja, majd a kirohantam , egyenes a szobám felé.
Gyorsan berontottam, arcot mostam, fogat, kifésűltem a hajam, majd a szekrényemhez mentem és kidobtam valami futós cuccot:

(Csak barna hajjal)

Aztán gyorsam kirohantam.
Bucky mögöttem rohant a lépcsőn, mire gyorsabb tempóra váltottam.
Leértem a lépcsőn, mire Stevet nem láttam sehol, ahogy Bucky sem.
A liftre néztünk, majd oda egyszerre rohantunk.
Elkezdtem nyomogatni a lift hívó gombját, ami kinyílt és mindd ketten nyugodtan beszálltunk.
Csend volt közöttünk. Nem kínos, sem feszűlt. Várakozó volt és idegörlő, hisz senki sem akarta magának a veszteséget.

Ahogy a lift ajtó kiadta azt a tipikus csilingelő hangját, már futásra készen pózba álltam.

Elkezdtem futni, de egy kar random elkapta a derekam és félre dobott vagy tett, nem is tudom, mire a földön találtam magam.
A harc hát legyen harc.
Fellkeltem, majd tovább futottam  és beértem a katonát, akit kedvesen kigáncsoltam, átakrtam rajta ugrani, de a levegőben elkapta a lábam és pedig hasra vágódtam. Felkelltem és Ő elfutott volna melettem, ha én nem kapom el a lábát és rántom vissza, mire Ő is hasra vágodott.
Én gyorsan felálltam és futva kikerűltem, de hamar utolért és beelőzött.
A folyósóra érve az ájtónál megláttuk Stevet, mire mindd ketten gyorsabb tempóra váltottunk. Bucky elöttem volt és muszáj kelett valamit tennem, ezért mellé futottam és arrébb löktem, majd elfutottam, de a löket mit sem ért. Bucky elém futott és vállamtól fogva lökött vissza.
Mire hátra vágódtam.
Ez nem fair!
Felkelltem és sprintelve elkezdtem futni, de már mindegy volt. A katona Steve melett volt.
-Bassza meg.-suttogtam.
-Meggondolatlan vagy.-mondja Bucky.
-Boccs télapó, de nincs kedvem az ősrégi bölcs tanácsaidra.-szusszantam eggyet.-Csak menjünk, hogy ne kelljen a vigyorgó képét néznem.-kezdtem el hesegetni az ajtó felé a kezemmel.
Ő csak vogyogtak,majd kimentek az ajtón, utánuk én.
New York bármely nagyobb területén van egy futópálya. Mi most éppen a múzeum elötitt választottuk.

Miközben futottunk a két katona elég hamar lehagyott, már méterekkel elöttem jártak, mikor halottam, hogy valaki mögöttem van.
Gondoltam egy másik futó, de nagyon is tévedtem.
Magam mögé néztem és egy fekete katonai eggyenruhás valakit láttam, motorral jönni felém.
Elkezdtem sprintelni, de az mit sem ér egy gyors jármű melett.
Hamar mellém ért, mire megfogta a derekam és erőszakosan magához rántott.
Én sikonyáltam eggyet, de nem tartott sokáig, mivel valamit az orromhoz tartott, amivel befogta a számat és az orromot, amitől a pilláim pár másodperc alatt elnehezedtek, majd elnyelt a kábulat sötét világa......