A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Igazság

A napok így teltek. Pihentem, gondolkodtam, nyomtam az ágyat, olvastam.
Fury is bejött meglátogatni és egy hétre szabadságra küldött.

Na, kössz.

Általában jól érzem magam, de most minden alkalommal bűn tudatom volt, szégyenkeztem, bántam, féltem. Sírni akartam volna, de én ahoz túl makacs vagyok.
Nem sírtam. Apám halála óta nem. Még Rumlovnál sem, pedig szívesen tettem volna. Szívesen bőgtem, ordibáltam, sikonyáltam volna, de...nem tettem.
Nem is vizsgáltak meg Bannerék. Minden alkalommal, mikor kérdeztek, hazudtam nekik, hogy "minden rendben".
Pedig semmi sem volt.
A gyomrom a rugásoktól egy hét elteltével véreres lett, ahogy egyéb más testrészem is, az égés nyomok, olykór-olykór csíptek, a fejem és a tarkóm sokszó már sajgott, a kezem bizsergett, az arcom égett, a hajlataim fájtak és zsibbadtak.

-Na jó. Itt a vége!-rontott be ma Natasha a szobámba. Én éppen olvastam, nem tűnik fel?
-Te szépen most lejössz és mindent elmondasz, töviről-hegyire, mert én már unom.-mondja nyugodtan és komolyan.
-Pedig nincs semmi.-mondtam én is nyugodtan.
-Vettkőz!-parancsol rám.
-Hogy mi? Nem! Minek?-ijedtem meg.
-Sebes vagy állítólag mindnehol. Mutasd meg.-mondja.
-Nem, nincs bajom.-villantottam egy kamu mosolyt.
-Most.-majd felém tartott egy pisztolyt.
-Natasha, a fenyegetéssel nem mész semmire. Az életemet pedig nem féltem.-mondtam flegmán.
Ő pedig kibisztosította a fegyvert, tudom, hogy meglőne, így nevelték.

Kellemetlenűl felkelltem és levettem magamról a pólót és egy sport topban álltak ott.
Az özvegy szemei kitágúltak.
-Nem csináltam semmit, mi?
-Na sikerűlt rávenni, hogy lejöjjön?-jött oda Bucky Natasha mellé, de mikor meglátott a reagáció ugyan az volt.
-Steve.-szólt a Katona.
Steve pedig ott termett a szobámba, szintén.
-Mit műveltek veled?-kérdezi.
Én csak lehajtott fejjel hallgattam.
-Öltözz, megyünk Brucehoz és Starkhoz.-mondja Nat.
Csak bólintottam.
Felöltöztem és elindúltam a laborba.
Ahogy ott is levettem a pólóm, maga volt a világ vége nekik.
-Basszus Brooklyn te makacs idióta! Miért nem szóltál?-szidott le Stark.
Bruceék pedig kezelésbe vettek.
A Kapitányék végig bent voltak és végig nézték, ahogy frankeisten lettem a sok varrattól és tapasztól, fáslitól, ködszertől. Olyan...frankeinstein, zombi és múmia keverék lettem.
-És lábadat még nem is mutattad.-mondja nagyot sóhajtva Stark.
Levettem a nadrágom, ami alatt volt egy rövid cicanadrág. Azok után, ami velem történt, persze, hogy felhúzok egy plusz réteget!

A lábam is mostmár ezt a hatást elérte, remek.
Bruce adott egy kenőcsöt, amivel az égés nyomokat kellett gondoznom.

Mikor a szobámba akartam menni Steve csak megrázta a fejét és a nappali felé biccentett lent, én pedig elfogadtam.

Lementünk, ahol mindenki itt volt. Egytől-eggyig.
Leűltettek egy fotelra.
-Na és most, mindent elmesélsz.-mondta fenyegetően Steve.
-Hát jó...-sóhajtottam.-Mikor futni voltunk, egy motoros elkapott és elkábított, majd egy bezárt vallató szobában ébredtem.
És mivel nem mondtam semmit áramot vezettek belém.-itt felhúztam a pólómat a karomnál és a tarkómra mutattam, ahol piros és fekete pöttyök éktelenkedtek.
-Persze nem csak ezzel kínoztak. Minden délután át jött hozzám egy kopasz férfi és megvert, persze elötte bedrogoztak, hogy esélyem sem legyen ellene.
Ezt példáúl.-mondtam halkan, majd felhúztam a combomig a gatyám, hogy lássák az öltött vágást.-Ő vágta az eggyik alkalommal. De minden reggel elvittek kábé egy ,egy órás vallatásra, ha nem válaszoltam, megkínoztak.-meredtem nyugottan magam elé, NEM lehet semmi reagációm.-Fejjel lefelé lóggattak, vágtak, jeges vízbe raktak, bezártak kis helyre pár órára, túl fűtőtt helyiségbe, túl forró vízbe, egy fagyasztóbsa és a többi. Rumlov mindent megakart tudni a shieldről amit nem tudott.-fejeztem be és felnéztem.
Idegesség, csalódás, féltés, sajnálat, aggódás, értetlenség, főként ezek a mimikák űltek ki az emberek arcára.
-De minden rendben. Nincs bajom.-csaptam össze a kezem és felálltam volna, de Wanda egy legyintéssel vissza ültett, na kössz.
-Miket kérdeztek?-kérdezi Clint.
-Fogalmam sincs. Nem emlékszek rá.-mert tényleg. Egy idő után már kizártam őket a hangjukat, utána meg már a gyengeséktől nem figyeltem.
-Ez újjabb kamu vagy tényleg?-komorodott el Nat.
-Ezt komolyan.-bólintok.
-Hogy érzed magad?-kérdezi Vizíó.
-Minden rendben.-villantok egy újjabb kamu mosolyt.
-Nekünk elmondhatod, bármi van.-mondja Wanda, csak bólintok.
-Mit mondjak? Nem tudok nagyon semmit mesélni, bezárva voltam. A napom nagy részét vallatással töltöttem. Aludni sem tudtam nagyon, volt, hogy az éjszaka közepén berontottak és felkapcsolták a villanyt pár percre. Ezt pedig megiskmételték párszór.-vontam vállat.-Nem tudom. Mondjatok ti is valamit.-néztem rájuk.
-Két hét alatt alig aludtunk.-mondja Wanda.-Fenn voltunk állandóan, hanem azért, mert kerestünk,hanem azért mert aggódtunk. Főként Bucky, Steve, Fury, Clint, Pepper, Scott.-mondja laposakat pislogva.-Meg a kislányok.
-Ha kerestünk, akkor azt napokig, kevés pihenővel.-mondja Nat.
-Volt, hogy ott aludtunk a monitór elött jelzésre várva.-szól Clint.
-A napi átlag alvás három óra, harminc perc és tizenöt másodperc.-szólalt meg Vízió.
-Ha nem pihentek vagy kerestek, akkor edzettek.-mondja Pepper szemforgatva.
Nekem meg már kezdett sok lenni. Úgy éreztem, hogy miattam ilyenek és ez így is volt.
Éreztem, ahogy az arcomból kifut a vér és kirázz a hideg.
Az én hibám minden. Mi lett volna, ha aznap este...nem alszom Buckynál? Vagy reggel nem mentem volna el futni?
-Szerintem már befejezhetnétek.-szólal meg Bucky, mire mindenki elhallgat. A jeges tekintete végig szántotta az arcom, mintha minden arc részemet az eszébe akarná vésni.
-Mindjárt elájúl.-mondja indokként. Én inkább felálltam és lassan elmentem a szobámig, lefürödtem majd a fáradság miatt elnyomott az álom....