A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Steve

Reggel későn kelltem, nyolckór,ami nem rám jellemző volt. Felöltöztem egy egyszerű farmerba, fekete pólóba és rávettem egy hossza zakót.
Kifésűltem a hajam, megmosakodtam, fogat mostam és elmentem reggelizni, ahol nem olyan sokan vártak. Inkább Natasha, aki Bruceval beszélgetett. Bucky és Steve, Sam, Vízió és Wanda
-Reggelt.-mosolyodtam el halványan.
-Jó reggelt.-köszöntek. Elmentem a konyhába, ahol vettem magamnak kávét és leűltem Sam mellé, Buckyval szembe, aki melett Steve űlt.
-Sziasztok.
-Szia.-mosolyogtak.
-Peggy.-szólított Steven mire rá néztem.
-Arra gondoltam, hogy ma elüthetnénk valamivel az időt, ketten.-nyomatékosította a szót, mire félre nyeltem és elkezdtem nevetni.
-Hát ez jó.-nevettem.
-Nem vicceltem.
-Mit csinálnánk, mondd. Nem volt még nagybácsi és unokahuga programunk.
-Elmehetnénk Brooklynba.-a hely halattán a vigyor eltűnt az arcomról.
-Mit csinálnánk Brooklynba?
-Úgy tudom nem nagyon néztél szét a városban.
-Csak a temetőben jártam, eddig.-válaszoltam komoran.
-Akkor megmutatom egy kicsit a várost.
-Hát rendben.-vontam vállat.
Lerakott elém egy szendvicset, mire elhúztam a számat.
Stevere néztem, majd Buckyra, Samre, aztán Natashára, és mind olyan fejet vágtak, hogy ha nem eszem belém tömik.
Nyeltem eggyet, majd belejaraptam és megetettem nagy nehezen.
-Mehetünk.-álltam fel, ahogy bekaptam az utolsó falatot.
-Hozom a kocsi kulcsot.-mondom Stevenek.
-Arra semmi szükség.-mondja.
-Miért?-fordulok hozzá.
-Majd megtudod, hozd a cuccod és megyünk.-mondja egy halvány mosoly kiséretében, mire veszek egy válltáskát, belepakolom ami kellhet és lemegyek a konyhába, ahol Steve van egy bukósisakkal a kezében.
A szemeim tányér méretűk lettek és oda rohanok Stevehez.
-Csak azt ne mondd, hogy a híres nevezetes Amerika kapitányos motorral megyünk!-ugráltam szinte.
-De, igen.-csörgeti meg a kulcsot elöttem.
-Uristen, ez kirááálly.-vigyorgok.-Már régóta akartam látni,egy ideig a shield tulajdona volt,de ránéznem sem szabadott. De most mehetek is vele, imádom hogy a rokonom vagy!-ölelem meg, majd elvesszem a bukósisakot.
-Csak a motor miatt?-nevet.
-Csak a motor miatt. A muszkli és egyéb finomságok nem kellenek.-vigyorogtam, mire felnevettünk.
-Most ez nem tudom, hogy undoritó vérfertőzés lenne vagy pedofil dolog, vagy csak viccelődtök.-szólal meg Sam.
-Csak vicceltem. Bocsika Steve, de ha nem lenném a rokonom...így sem lennél az esetem.
-Miért, milyen az eseted?-kérdezi Nat.
-Hát nem Steve. Nem bírom a szőkéket, a barnák cukibbak.-vigyorgok, majd kifelé indulok és Steve is jön utánam.
-Na gyere.-szállt fel a motorra, majd megpaskolta maga mögött a helyet.
Steve most egy kék-fehér kockás inget hordott, barna nadrággal és barna bőrdzsekibel és a feje tetején volt a pilóta napszemüvege.
Oda pattantam mögé, majd átöleltem.
-Indulás.-mosolyogtam, a bukósisakomba.
A motor ferberregett, és Stevevel elindultunk Brooklyn felé.

Mikor megérkeztünk Steve leparkolt egy cukrázda elött.
-Ez a cukrázda, anno ezerkilenszáznegyvenben is itt volt, csak inkább egy pékség volt.-mondja.
-Jó állapotban van.-nyitottam ki az ajtót, majd bementem. A kis helyiség hangulatos volt. A fal melett, két kis fekete asztal volt körülötte kettő szék. A falak világos barnák volták, fehér mintával. Egy kis csillár adta a fényt, ami arisztratikusabbá tette a helyet, a levegőben pedig sütemény illat volt.
-Steve, ez a hely zseniális!-fordultam mosolyogva felé.
-Örülök, hogy tetszik.-mosolyog. Ő kikért nekünk elvitelre két citromos süteményt, majd kimentünk a motorhoz és annak támaszkodva ettük meg, a mennyei süteményt.
-Gyakran jársz le Brooklynba?-kérdezem.
-Egyre kevesebbszer, mostanában nem volt időm, vigyáznom kell rád.
-Sajnálom...-hajtom le a fejem.
-Nem kell. Minden rendben.
-Elakarok menni a temetőbe, mióta beköltöztem hozzátok, azóta nem voltam.
-Én is akartam, de elöbb megkell nézned valamit.-pattan fel a motorjára, majd én is mögé és elindulunk.

-És hová megyünk?-kérdezem, bár nem biztos, hogy lehetett hallani.
-A helyre, ahol szuperkatonává változtattak.-mondja.
-Na, ne! Komolyan? Még áll az épület?
-Legjobb tudásom szerint igen.-mondja.-Nézd, abban a sikátórban megvertek.-haladunk el egy melett.-És ebben is, meg abban is.-int arra a fejével, én meg majdnem felnevettem.
Pár méterrel késöbb pedig megállunk egy régiségbolt elött.
-Biztos hogy nem tudunk lemenni, a laborba, de bemehetünk ha akarod körűl nézni.
-Rendben.-mosolyogtam.