A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Videó üzenet

Moszkva. A város ahova mindíg szeretek eljönni. Legutóbb, mikor itt voltam tizenhèt voltam, most mintha minden szebb lenne.
Ahova kaptam egy hétre szállást a Boldog Vazul-székesegyházzal van szemben. Gyönyörű, minden reggel és este az ablakomból kinézve láthatom.
Kell nekem ez a pár nap lenyugvás, egyedűl, Bosszúállók és programok nélkűl. Nem mintha baj lett volna velük, de szükségem van most erre, de nagyon.

Reggel fellkeltem, készítettem magamnak egy kávét, és leűltem egy székbe, amit az ablak mellé tettem, még tegnap. Leűltem és csak élveztem a reggeli, nem túl erős napsütést ahogy az arcomat melegíti, miközben a kezembe tartott kávé illatát érzem.
Nagyot szippantottam a levegőből és kényelmesen hátra dőltem.

《Eközben New York külvárosában levő, Bosszúállók épületében》

-Most ügye csak viccelsz Buck?-kérdezi idegesen Steve.
-Miért viccelnék ilyennel?-kérdezi Ő is ingerűlten.-Nálad is hagyott nyakláncot!
-Tudom! De nem hiszem el, hogyan nem vetted észre...
-Nem tudom Steve...-sóhajtott, majd leűlt egy székbe.
-Ráadásúl nem vitt magával telefont sem...Megkell találnunk, nem csinálhatja ezt, hogy csak úgy meglép búcsú nélk.....-de Steve mondatát egy csipogás szakította félbe, amit az épület adott ki.
-Stark ez mi volt?-fordult a Kapitány, Vasember felé.
-Péntek mi ez?-kérdezi a rendszertől Stark.
-Egy videó üzenet érkezett Ms.Coulsontól.-mondja a gép.
-Vetísd ki!-mondja Stark idegesen, hisz Ő is aggódott.
Aztán megjelent Brooklyn egy felvételen, ahol éppen a szobájában űl az ablaknál.
-Indísd el.-mondja Stark, majd a videó elindúl.

-Sziasztok srácok, valószínűleg kiváncsiak vagytok! Ha ezt a videót megkapjátok, akkor már elmentem és egy hónap telt el, mióta készítettem ezt a videót, és higgyétek el...jó okom van rá, amiért elmentem.-nyelt nagyot a felvételen.-Szóval...-köszörűli meg a torkát.-Az elmúlt időben, vagyis inkább mapokban...nem éreztem semmit. Nem érzek semmit...-könnyezik be.-És ez rémesen unalmas...
Minden reggel felkelek és az első gondolatom, az hogy 'megint, komolyan?' Nem akarom ezt tovább érezni. Azt akarom...-itt kissé megállt.-Nem értem, hogy jön ez mindennap. Hogy-hogy nem sikítok minden reggel, mikor megint nem érzek semmit.
Én csak...megakartam találni...akartam valamit érezni...
De csak még több unalom jött, még több és még több. Nem tudtam semmit csinálni. Nem nagy ügy, hogy nem érzek semmit, én csak...én csak unatkozom...
Nem tudok semmit magammal kezdeni, dolgozom, mert nem érzek semmi érzést iránta.
És úgy gondoltam inkább megmentelek tőle titeket. Mindentől, magamtól, a problémáktól amik velem járnak, a gondjaimtól.

-Hisz a KGB is engem rabolt el, nem Buckyt, pedig sikerűlt volna nekik pár nyugtató lövedékkel.-nevetett síróan a könnyeit letörölve.-Gondolom én vagyok a "gyenge" láncszem és könnyebb préda vagyok, szóval úgy gondolom lelépek, mint minden család tagom, abban valamiért nagyon jók vagyunk, hogy ott haggyuk a másikat, csak én...érzek sajnálatot vagy valamit hasonlót.-húzza el a száját.-Steve.-néz egyenes a kamerába, mire a Kapitány felkapja a fejét.-Sosem mondtam, de szeretlek...Te, Sam, Natasha, Bucky és a többiek voltatok a legjobb dolog az életemben, ami történt velem az elmúlt öt évben.

-Nem leszek el sokáig, csak ameddig szükségesnek érzem...és annak ellenére, hogy még nem mentem el, abban reménykedem belűlről, hogy utánam jöttök, bár legutóbb megtettétek, nem kell mégegyszer, majd jövök valamikor magamtól.
Szeretlek titeket Steve...minden csepp véremmel ami a testemben van.-mosolyodik el, majd a kamerához nyúl és kikapcsolja.

A szobában nem szólt senki, nem néztek egymásra. Bucky csak felállt és elment. Persze hogy megakarta keresni, mielött maradandó károsodása lessz. Bár fogalma sincs hol kezdje a keresést. Ha egy hónapja készítette a videót, valószínűleg megtervezte az egésszet.
Bement a lány szobájába, kihúzott minden fiókot, kinyitott minden szekrényt, de csak egy fénykép albumot talált.

Leűlt az ágy szélére, és fellapozta.
A képeken a fiatal, öt éves Brooklyn volt, ahogy az anyja ölében volt éppen és nevetett...milyen boldog volt akkor.
Aztán a következő oldalon már a jóval idősebb Brooklyn volt, valószínűleg az anyja miatt nem készítettek fotókat.
A legtöbb kép az erdőben készűlt, de volt ott egy Wakandai fotó, ahol Shurival mosolygott, vagy éppen egy hídról fordúl vissza a kép erejéig.
Egy másik oldalon már megint egy teljesen másik Brooklyn volt. A szemét erősen festette és fekete ruhákban volt a legtöbb képen. Nem nagyon mosolygott, csak nagyon halványan.
Viszont volt egy fotó, amin nem volt rajta smink, a haja ki volt engedve, csak egy piros, fehér virágos nyári ruha volt rajta. Bele vigyorgott a kamerába, és átölelte.....Margaret Cartert? Peggyt?
Brooklyn mesélt arról, hogy az apja jóban volt vele.
Eszerint a lány nagyon szerette.
Lapozott tovább, és végűl talált egy olyat, ahol az apjával fotózkodik a Wakandai hegyeknél.
Szóval ezért van Brooklyn jóban a Wakandaiakkal.

A következő oldalakon már nem voltak képek, az oldalak üresek voltak.
Vissza tette a szekrénybe és idegesen elment.

A Bosszúállók már három napja keresték Brooklynt. Persze aggodalom nélkűl, ha meg nem találjak a lányt, magától vissza fog jönni, mégis mindenki igyekezett a nyomára bukkani.

Bucky a negyedik napom elégelte meg a hülyéskedést, és idegesen be ment Furyhoz.
-Mit akar Barnes?-kérdezi.
-Maga a tudatában van annak, hogy a nevelt lánya elment?
-Igen.
-És nem aggódik miatta?-hajól idegesen előre.
-Nem.
-Miért nem?
-Mert nem.-áll fel, de elötte kinyitja a fiókját és a Katonára néz egy jelentőséggel teljes pillantással azzal pedig elmegy.

Bucky oda lép a fiókhoz és belenéz. Egy sárga cetlit talál benne, kordináta számokkal és felirattal, amit felismer. Brooklyn kézírása.

Idegesen elrohan a szobájába, össze pakol pár ruha darabot egy táskába, fogja az útlevelét, beüti egy GPS-be a kordinátákat, majd kirohan az épületből a többiek döbbent tekintetét ott hagyva.

/Moszkvában/

Az esti órákban elmentem lettusólni, majd forró teávál a kezembe leűltem az ablak mellé, egy könyv kiséretében.

Mikor már nagyon késő volt, letettem a könyvet, elmosogattam a bögrét és elmentem aludni. Nyugodtan aludtam, gondok nélkűl.

Másnap reggel a kávémat készítettem, mikor valaki csöngetett. A tulaj gondolom, mint minden nap.
Kinyitottam az ajtót és egy világos szürkés-zöld szempárral találtam szembe magam.
-Szia.-mosolyodott el halványan.
-Bukcy....?

Hello! Ez a rész? Idk. Talán nagyon lapos. :/
Sajnálom. Remélem nektek azért tetszett. 😂😂
🌻🛡❤❤❤