A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Különkiadás 2/1

A munkávak annyi idő eltelt, hogy észre sem vettem és be esteledett.
Fáradtan elmentem fürdeni, megmostam a hajam, meg magam és a fogam, felöltöztem a pizsimbe:

, majd elmentem a konyhába meginni az esti turmixom.

A konyhában nem volt senki. Oda mentem a púlthoz, elővettem a búzadarát és tejet, meg zabpelyhet és natúr joghurtot.
A turmix képbe bele löttyitettem mindent, majd össze turmixoltam. Vártam egy pár másodpercet, majd kiöntöttam egy hosszúkás, üveg pohárba.
Majd fordultam az asztalhoz.
De beleütköztem valakibe. A számat elhagyta egy kissebb sikoj. A poharat nem ejtettem le, de az egész valakinek a pólóján landolt, a földön egy csepp sem volt.
-Uristen....sajnálom!-mondtam, majd felnéztem és Bucky arcával találtam szembe magam.-bocsi...-mondtam.
-Semmi baj.-nézett szét a pólóján.
Ahogy láttam, alig bírta a nevetését vissza tartani.-Mi ez a lötty?-szagolt bele a levegőbe.
-Búza darás turmix. Saját találmány.-mondtam az üres poharamnak.
-Hát ez...zöld szagú.-nevetett fel.
-Bocsi....a pólódért.-húztam el a számat.
-Semmi baj. Még nem fürödtem le.-majd levette a pólóját és rádobta az eggyik székre.
És a kicseszett jó, izmos felső teste tárúlt elém.
Gyorsan elkaptam vöröslő fejem.
-Uristen...-mormoltam nagyon-nagyon halkan. Majd elmondtam magamba Istennek egy imát, hogy bocsásson meg, hogy rá gondolok.
-És...-kérdeztem kislányos zavaromba.-Mi járatban voltál itt?-kérdeztem, miközben kiöntöttem a maradékot magamnak a turmixból.
-Valamit lejöttem inni.-mondja a púlton támaszkodva.
-És. Mit kérsz?-nézten bele a hüttőbe. A hideg levegő jólesően hatott a forró arcomra.-Van hideg víz, narancs, almalé, szénsavas víz, cola és azt hiszem Tony egy hetes fagyasztott kávéja, ami szerintem megromlott, mert olyan...sárgás-zöld árnyalata van.-fintorodtam el, majd fogtam a szilárdan álló kávét és a kukába dobtam.
-Fúj.-mostam kezet.-Na?-néztem rá. A szemébe. Mert ha máshová nézek, akkor az már nem a szeme lessz, hanem a felső teste.
-Az almalé megfelel.-mondta.
Miközben kiöntöttem az innivalót azon gondolkodtam el, hogy Bucky nagyon zárkózott. Bár...ezen nem csodálkozom. Amilyen múltja van...

Oda adtam neki, majd a kínos csend közepedte én is bele ittam a löttyömbe.

Miután megittam és sajnos velem egy időbe a Katona is . Bele tettük a mosogató a poharakat.
De, ahogy elléptem meg is csúsztam. A lábam alól kicsúszott a talaj és már vártam a seggre esést, de nem történt.
Bucky a fém karjával a derekamnál fogva tartott.
-Szóval mégis van a földön turmix....-mondtam ki halkan.
-Eszerint...-suttogta a nyakamba, amitől kirázott a hideg, és még jó, hogy fogott, mert nem tudom, hiogy megtudénk e állni a lábamon.

Ajtó nyitódást hallottam abban a per pillanatban. Stark jött fel. Buckyval rá kaptuk a fejünket, mire Ő is ránk.
-Öhm...megzavartam valamit?-kérdi.
-Nem.-válaszoltuk egyszerre, majd álltam magamtól talpra, a katona is elvette a fémkarját és arréb léptünk mind a ketten eggyet.
-Rendben.-mondta Stark köztünk kapkodva a tekintetét.-Van még a fagyasztott kávémból?
-Nem. Kidobtam. Megromlott.-mentem el mellette a szobám felé sietve.-Jó éjt!-intettem kínosan, majd felrohantam a szobámba és kinyitottam az ablakot.
Az októberi levegő hűvős volt. Mélyet szippantottam a levegőbe, majd csak ennyit hajtogadtam a fejembe.
~Nem szabad...ilyet nem. Nem szabad....~

Az ágyamba feküdve, magamra húztam a takarót és egy mosolyora gondolva aludtam el....

Reggel korán kelltem, vagyis öt órakkor. Munkám volt, de most más, mint amilyen szokott lenni.
Gyorsan felöltöztem kicsit lazább ruhába:

Majd lementem reggelit készíteni.

Hála az égnek nem volt senki lent, ezért myugodtan csinálhattam a munkám.
Persze minden csoda, csak hárompercig tart.
A következő percben Steve már lent is volt.
-Ilyen korán?-kérdeztem.
-Áh. Bucky is mindjárt itt lessz.-mondta hátra mutatva, mire tényleg ott volt.
Elismerően bólintottam, majd a fejemet kínosan lehajtva, inkább vágtam tovább a gyümölcsöket.
-És te?-minek vagy ilyen korán lenn?-kérdezte a kávésbögrét a szájához emelve.
-Munka.-válaszoltam vállat volna.
-Miféle munkába mész te, ilyen laza ruhába?-kérdezte a Kapitány.-Mindíg ingben vagy.-mosolygott.
-Majd meglátod.-mutattam az órá,ami hat órát mutatott, majd a liftre, ami Happy időzitéséhez híven, pontban hatkor nyílt.
A lift ajtó, ahogy kinyílt, kirohant belőle három kislány, állatos táskával és szoknyában.
-Peggy néni!-Rohantak hozzám.
-Peggy néni?-kérdezi egyszerre Steve és Bucky. Úgy teszek, mintha megsem hallom, ezt mert ha nem füleltem volna, komolyan nem hallanám meg.
-Sziasztok lányok!-öleltem őket vissza guggolva.-Happy? Nem vele szoktatok jönni?
-De! Csak azt mondtuk, hogy nagylányok vagyunk már és egyedűl is le tudunk jönni, Ő meg majd utánunk jön.-mondta boldogan Morgan, Stark lánya.-majd abban a per' pillanatban a lift ajtó megint kinyílt és a fáradt Happy toppant be rajta.
-Szia Brooklyn. Bocsi csak...
-Tudom. Mondták.-nevettem Cassy, Scott lányának a fejét megsimogatva.
-Ja rendben. Köszi, hogy vigyázól rájuk. Szia!-köszönt el, majd távozott.
-Na, Tündérkéim.-csaptam össze a kezem.-Váltó cipőt felhúzni, a táskát pedig tudjátok, hova kell letteni. Utána gyertek ide és reggeli.-mondtam nekik, majd Ők hevesen bólogatás után, elrohantak.
-Te babysitterkedsz?-kérdezi Bucky.
-Igen, ha kell. Vagyis hónapont párszór.-a lányok itt voltak már, majd feltornázkodtak három bárszékre.
-Mi lessz a reggeli?-kérdezi Layla,Clint lánya.
-Szendvics és turmix.-mondtam nekik.
-Turmix?-akadnak ki.
-Igen. Egészséges.-kezdten el össze rakni a salátás, szalámis, vajas szendvicset, majd eléjük raktam.
-Dehát gyerekek vagyunk!-mondta Morgan.-Szükségünk van a Szénhidrátra!-mondta okosan, mint az apja.
-Most turmixot kaptok!-mondtam a gyümölcsöt a gépbe rakva.
-Nem isszuk meg.-tették a kezüket keresztbe, mire Stevejék nevetve nézték Őket.
-Ez. Nem vicces.-mondtam nekik.
-Kapunk forrócsokit?-kérdezi Cassy.
-Nem. Csak. Ha megisszátok a turmixot!-indítottam el a gépet.
-De csak akkor, ha a különleges forrócsokit kapjuk.-alkudozott Morgan.
-Jól van.-forgadtam meg a szemem, mire a lányok teliszájjal mosolyogtak.
Fogtam három rózsaszín poharat, majd kitöltöttem nekik a löttyöt.
-Tessék. Meginni!-mondtam nekik.
-De ez olyan undorító.-tolta arrébb Layla a poharat.
-Látjátok Őket?-mutattam Buckyékra.
Mire elkezdtek bólogatni.
-Olyan erősek lesztek, mint Ők, ha megisszátok.-mondtam komolyan bólogatva. A három lánynak felcsillant a szeme, majd a poharat elkapva lehúzták.
Aztán leszállva a székekről, elmentek a nappaliba.
-Fhu.-fújtam ki a levegőt, majd elvettem az üres tányérokat, poharakat és elmosogattam Őket.
-A forrócsoki?-kérdezi Steve.
-Nyugi, csak adj 5 percet pihenni.-töröltem meg a kezem.
-Oké. Van még abból a szendvicsből?-kérdezi.
-Nem, miért? Készítsek?-nevettem.
-Igen. Kérlek.-mondta angyalian mosolyogva.
-Rendben!-mondtam nevetve, majd a csokit is elővéve, azt elkezdtem olvasztani. Steve szendvicsét pedig össze dobtam gyorsan, aztán elé raktam......