A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/

Nem megyek

Másnap reggel, mikor ébredezni kezdtem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
A főhadiszálláson? Nem. Az ágyamba sem. És mégis ki szuszog melettem?
Aztán persze a válaszok, Thort megszégyenítő villámcsapásként jutottak eszembe.
Egy kanapén alszom, Bucky ölében, a fejemen a melkhasán és hallom az eggyenletes levegő vételét.
Lassan felnéztem, és egyszerűen csak tanulmányoztam az arcát. Markáns állát, lecsukott szemét, a száját(amin bevallom elidőztem), az arccsontját, valójában minden eggyes kis részt megakartam jegyezni a pillanattal eggyütt, nehogy egyszer vége legyen mindennek.

Pár perc múlva lassan lefejtettem a kezét a derekamról és óvatosan  felálltam. A konyhába érve kifőztem két kávét és csináltam melegszendvicset.
A kávéval a kezembe, oda álltam az ablakhoz és csak néztem az utcán sétáló embereket.
A második korty kávé után, a derekam köré fonódott két kèz, persze a hasam instant liftezésbe kezdett.

-Ügye nekem is csináltál?-puszilt bele a hajamba.
-A konyhába.-mosolyogtam, mire elengedett.-Köszi.-nyomott puszit az arcomra, majd a konyhába ment én pedig utána.

Leűltünk megreggelizni, és a fejembe próbáltam valami programot a mai napra kitalálni, mikor kopogtattak.
Nem tudtam ki az, szóval egy pisztolyt a kezembe vettem, amit Bucky észre sem vett, és elmentem az ajtót kinyitni.
Hevesen dobogó szívvel nyúltam a kilincshez.
Kinyitottam az ajtót és megláttam Stevet, Clintet, Natashát, Starkot, Bruceot és Samet.
-Mi a fa...-
-Hogy beszélsz?-mosolygott Steve.
-Mit kerestek itt?-kérdezem kissé feszülten.
-Neked is szia.-mondta Nat.-Beengedsz?-kinyitottam az ajtót.
-Hello Buck.-köszönt Steve, mire Ő csak intett eggyet.
-Te erről tudtál?-néztem rá idegesen.
-Nem, de gondoltam, hogy utánam jönnek, miután konkrétan rohantam ide felé.
-Ez kedves.-forgattam meg a szemem.
-Azt gondoltad hogy csak úgy lelécelhetsz?-kérdezi Clint.
-Reméltem.
-Haza viszünk. Szükség van rád.-szólal meg Steve.
-Nem hinném. Sok gondot okozom.-mondtam érzelem mentesen.
-Figyelj, nem igaz. Csak aggódtunk mivan veled, de most már tudjuk mi az. Megoldjuk.
-Nem skacok boccs, de nem megyek sehova.
-Kérlek.
-Nem.
-Azt akarod hogy erőszakot alkalmazzunk? Mi, mind ellened?
-Én készen állok.-mentem a konyhába, majd kivettem egy hús vágó kést.
-Brook. Ez komoly?-kérdezi Bucky.
-Nem megyek vissza. Ez a Ti érdeketek.
-Ne mondj hülyesègeket, mi egymásra vigyázunk.-mondja Nat.
-Srácok, én nem akarlak titeket bántani.
-Mi sem téged.-mondja Bruce.-De ha bepöccentesz, azt egész Moszkva bánja.-oda mentem a többiekhez.
-Gyere kérlek.-mondja Clint.
-Nem.-mondom utolsó szóként.
-Hát, rendben.-mondja Nat, mire oldalba rúg és kicsit hátrébb állok, majd beállok támadó pózba.

Steve próbált lefogni, miközben Nattel konkrétan box meccset tartottunk.
Pár perc és Clint is beszállt így már ketten akartak kiütni.
-Buck, nem akarsz segíteni?-kérdezi Steve.
-Ebben a párbajban nem állok senki oldalán.
-Kössz.-mondtam egyszerre Stevevel.
-Te lány, gyere már vissza.-próbált lefogni Sam is.
-Nem.-mondtam egy ütés után, amit Natnek intéztem, de nem vállt be, mivel elhajólt.
Próbált rúgni, de megfogtam a lábát és lerántottam a földre.

-Srácok.-szólalt meg valaki hátúlról,mire mindenki oda fordúlt. Stark mindíg magára vonja a figyelmet.
-Tudom, hogy szeretitek az érzelmes, bele való, kegyetlen harcokat, de ezt ennyivel is meglehetett volna oldani.-majd a páncélból kilő a combomra valamit. Elkezdett csípni, mintha tű lenne.
Elkezdtem szédűlni. Oda nyúltam  és kiszedtem a combomból, majd megéreztem a világ legfelismerhetőbb szagát.
-Altató....?-mondtam fáradtan, majd elsötétűlt a világ....

-[]-

Íróí szemszög:

-Ez komoly Tony?-kérdezi a Kapitány, Brooklynt a kezében tartva.
-Akartatok volna még verekedni, amíg elnem gyepál titeket, vagy Ti Őt és valamelyikőtöknek baja esik? Nem. Na akkor irány Amerika, itt hideg van.-modja lazán és kisétál az ajtón.

Natasha össze pakolta Brooklyn cuccait, majd kivitte, míg Bucky átvette Brooklynt és bevitte a quinjetbe.

Az ölébe fektette és egy kicsit haragosan nézett Starkra, de megértette miért csinálta.

Pár óra múlva már a főhadiszálláson szálltak le.

Mindenki fáradtan szállt ki és úgy érezte, még lessznek fárattabbak is.
Brooklynt az ágyába fektették, de tudták, hogy pár perc múlva úgy is felèbred és akkor lessz csete-paté.

Brooklyn szemszöge

Mikor felébredtem a saját szobámba találtam magam, reggel volt és eszembe jutott mind az, ami nem rég történt. És nagyon mérges lettem. Felkelltem, kissé szédelegve, de megmosakodtam és össze szedtem magam.

A konyhához érve, szinte mindenkit a nappaliba találtam.
-Mondtam. Hogy. Ne. Hozzatok. Vissza.-tagoltam.
-Pedig megtettük, és itt maradsz.
-Most már úgy sincs kedvem sehova elmászkálni.-forgatom meg a szemeim.
-Brooklyn. Figyelj mi...nem akarjuk hogy bármi bajod legyen, ahogy bárki másnak sem.-kezdte Nat.
-Aha. Nem érdekell.
-Megkell értened.-erősködött.
-Rendben. Figyeljetek.-álltam eléjük.-Azért mentem el, mert egy kis nyugodságot akartam, és meg is kaptam, amìg elnem rángatattok. Megakarom találni magam, mert kezdek elveszni és ezzel nem tudok mit kezdeni.
-Segítünk.-mondta Steve.-Azért nem haragúdhatsz, mert segíteni akarunk és szeretnénk biztonságba tudni.-csak egy hatalmas "basszus igazatok van" sóhaj hagyta el a szám.
-Hamár ezt megbeszéltük....-jött oda Tony.-Akkor ma délután ügye, bulit szervezek kedves Bruce barátunk szülinapja alkalmával.-vigyorgott.
-Tony, nem kellenne...-szólalt meg az említett.
-Ellazulunk kicsit, és kikapcsolódunk.

De fogalma sem volt, mennyire kapcsolódunk majd ki....

Hahhhó! Vissza tértem....
Vèlemény?❤