Alvin és a mókusok

47. rész - A sorozat

Alvin szemszöge:

Ma is álmosan keltem, mert tegnap éjfélig fent voltam és játszottam a konzolon. És mint kiderült, megint hétfő. Hát nagyon örülök. Nagy nehezen kikecmeregtem Theodor hívására és lementem a konyhába, ahol egy gofri várt és a többiek akik már indulásra kész voltak.
- Ugh, Alvin siess már, megint miattad fogunk elkésni! - mondta Brittany irritáltan.
- Máris megyek, Dráma Királynő! - vetettem oda neki, miközben gyorsan felvettem a gofrit és betömtem a számba. 
- Hogy minek hívtál? - mordult fel eközben Brittany.
- Alvin. Ne kezd kérlek megint, Brittany-nak igaza van mellesleg, jó lenne ha hamarabb feküdnél le! - mondta Dave miközben kinyitotta az ajtót.
- Látod Dave is nekem ad igazat! - nyújtotta ki a nyelvét Brittany, miközben a kezemmel elmutogattam, hogy "Blah-blah-bla", utalva arra, hogy nem érdekel.
- Nagyon vicces Alvin! - nézett rám erre Simon. - Most pedig induljunk! - jött oda Simon és a kezembe nyomta a táskám.
Ezután Dave bevitt mindannyiunkat a suliba, de egész úton síri csend utalkodott rajtunk.
- Na jól van, ne felejtsétek el háromkor jön értetek Samantha! Szép napot! - mondta Dave és miután kiszálltunk, elhajtott.
- Hé Miles! - ugrottam fel a vállára, miközben besétáltunk az ajtón.
- Igen? - kérdezte.
- Mizu Ashley-vel? Rég láttam. - mondtam.
- Ohh...semmi különös. Neki is iskola van és így nemigen tudtunk találkozni, de ha minden igaz jövőhéten megyek fel hozzá. - felelte.
- Oh értem! - mondtam, mire valami furcsaságra lettem figyelmes.
- Oh nézd ott jön... - kaptam el egy beszéd foszlányt, egy fél mondatot.
- Neked is feltűnt ugye? - súgta ide Miles, miközben még mindig a vállán voltam.
- Igen. - feleltem tömören, hallgatva a környezetemre.
Ezidő alatt beértünk az osztály termünkbe, ahol már bent voltak egy páran, köztük Simon is.
- Sziasztok! - köszönt Zack.
- Szia Miles! Szia Alvin! - köszönt Nick is.
- Sziasztok- feleltük egyszerre.
- Na Zack...akkor megkérded? - lökte oldalba Nick Zack-et.
- Mi öhmm...miért én?
- Mert vesztettél az előbb kő-papír-ollóban. - felelte Nick, miközben mi még mindig ott álltunk értetlenül Miles-szal.
- Öhmm...srácok minket is beavatnátok? - kérdeztem ingerülten.
- Öhh...szóval, ugye a múlt héten...jött ki...a tudod...a sorozatotok! - kezdte Zack.
- És van egy rész, pontosabban a hatodik...ahol hát tudod, nem? - fejezte be Nick.
- Hogy mi? - értetlenkedtem.
- Várj, na ne...csak nem a hatodik részt mondjátok...az "Albittrina"-t? - csillogott fel Miles szeme.
- Láttad? - kérdezték egyszerre a srácok.
- Még kérded? Annyit nevettem rajta! - nevetett fel Miles, miközben lemásztam az asztalra, ami körül össze gyűltünk.
- Ugye. Hatalmas volt, bár szerintem édesek is egyben. - mondta Zack.
- Mi...miről beszéltek? Milyen 'All Vitrina'? - értetlenkedtem még mindig.
- Oh várj...te még nem láttad, ugye?- kérdezte Miles.
- Nem, úgy volt, hogy a hétvégén nézzük meg, de nem jött senki, szóval nem néztem meg egy részt se a sorozatunkból. - mondtam.
- Oh, igaz is. Mindegy, várj kikeresem neked netről az egyik legjobb részt! - mondta Miles.

- Itt van, nekem ez tetszett a legjobban, ezen annyit nevettem tegnap! - mutatta a telefonját hirtelen Zack.
Miután pedig megnéztem, rögtön leesett a tantusz és rögtön kiakadtam.
- Miiiii ááá...Iaaaan! - ordítottam fel.
Ekkor volt az a pillanat, amikor Brittany beviharzott.
- ALVIIIIN... - ordította.
- Csinálj valamit, mindenki rólam és rolád beszél, ez...ez, hogy történt? Ezt te csináltad ugye? - fogta meg a pólóm szélét idegesen, amivel csak rontott a helyzetünkön, mivel az összes tekintett ránk szegeződött és egy két kép is elcsattant ez idő alatt.
Erre Brittany villám sebességgel kiviharzott a teremből én pedig ott maradtam és magyarázkodhattam.
Miközben próbáltam lecsitítani a kedélyeket, hogy "Nem vagyunk Brittany-val egy pár.", " Nem és nem is járunk.", utána elkezdődött az óra, vagyis megmentett a tanár a további kínos kérdésektől.
Brittany pedig ezzel az erővel ki is hagyta az első két órát. Utána is csak feszengve bukkant fel a többi órán és az összes szünetet a lány mosdóban töltötte.