Alvin és a mókusok

44. rész - A Nyár Utolsó Napja

A Nyár utolsó hete

Alvin szemszöge:

Már három hete, hogy lezajlott az első fellépésünk, és azóta sok minden történt.
Beköltöztünk az új házunkba, ami sokkal nagyobb, mint az előző, így mindenkinek megvan a maga kis elrejtett zuga, ahol ki tudja magát élni. Miles és Samantha pedig végleg beköltöztek hozzánk, így bővült a családunk is.
Ezenkívül múlt héten voltunk a "Bagdasarian Productions" stúdiójába, ahol felvették a hangszíneinket, mit ne mondjak, egy egész napot elvett a felvétel, de megérte, az előzetes tervek nagyon menőnek tűnnek és, hogy lesz egy saját tévéműsorunk, hihetetlen, ki nem akarna egy saját műsort?
De sajnos ez a nyár is  hamarosan véget ér, így mehetünk vissza az iskolába. Szerencsére ez lesz az utolsó évünk, így ezután már csak a karrierünkre kell koncentrálnunk.
Most felvetődhet mindenkiben a kérdés, hogy miért megyünk vissza a suliba, ha már szupersztárok vagyunk, nos én is ugyanezt kérdem, de Dave sajnos még helyettünk dönt és ez volt az egyik feltétele, annak, hogy újra a topra kerülhessünk. Szóval a héten Dave és Samantha minden cuccot beszereztek nekünk, ami az iskolába kellhet.
Ja és mint kiderült, Miles is átiratkozott ebbe a suliba, szóval hatalmas évnek nézünk elébe. Csak ne kellene tanulni. Bár van jó dolog is az egészben, hisz a sulinak van foci válogatotta és én is köztük vagyok.
- Alvin, gyere le, köszönj el Ashley-től! - ordított fel Dave az emeletre.
Ja igen, Ashley, ugye Miles barátnője ma megy vissza a fővárosba, neki is elfog kezdődni az iskola.
Gyorsan felálltam az ágyamról es lefutottam a földszintre.
- Köszönöm mégegyszer, hogy maradhattam pár napot! - mondta Ashley, már az ajtóban állva.
- Ugyan, ez csak természetes! - mondta Samantha.
- Akkor én most megyek, már var rám a limuzin. - mondta Ashley és kifelé mutatott.
- Szóval sziasztok! - nézett ránk, mire vissza köszöntünk.
- Szia, Ashley! - mondtuk a többiekkel együtt.
- Hiányozni fogsz nekünk! - tették hozzá Britt-ék.
- Én kikísérlek! - mondta Miles és felvette az egyik csomagot, ami a földön pihent.
- Rendben, akkor a legközelebbi találkozáskor! Üdvözlök mindenkit! - mondta Ashley és kimentek Miles-szal, mi pedig bent maradtunk és szét széledtünk a házban.
Mivel nagyon sok dolgom nem volt, így a nappaliba mentem tévézni.

---------------------------------------------------------

- Alvin, mindent megcsináltál, tudod holnap iskola! - jött mögém Dave hirtelen, mire felnéztem rá.
Ja, igen, ez a nyár utolsó napja. Milyen jó nekem.
- Persze, össze pakoltam már mindent. Szóval készen állok. - mondtam enyhén lelombozódva, de ezt Dave szerencsére nem vette észre.
- Rendben, mindjárt kész a spagetti, jöhetsz vacsorázni majd. - mondta Dave, majd vissza ment a konyhába.

---------------------------------------------------------

Vacsora után nem sok mindent tudtam magammal kezdeni, így egy hirtelen ötlettől vezérelve óvatosan kimásztam a szobám ablakán és felmásztam a tetőre, hogy onnan nézzem a naplementét.

Sok idő telt el, mióta híresek lettünk és eljöttünk a vadonból a testvéreimmel.
Ezidő alatt Dave befogadott minket és világ sztárokká tett minket, majd Ian később elrabolt minket és kihasznált minket a saját céljaira, de szerencsére Dave átlátott rajta és vissza vett tőle minket, most meg újra itt vagyunk, ő a menedzserünk és újra együtt dolgozunk. Ezalatt Davenek sokszor meggyűlt a baja velünk, még iskolába is beíratott minket, ahol aztán megismertük a lányokat, sajnos ekkor ők is Ian fogsága alatt voltak, de az már a múlté. Sok jó barátot szereztem ez idő alatt és bele kóstoltam, hogy milyen is egy normál tinédzser élete. Ezek után, az egyik nyáron hajó törést szenvedtünk egy szigeten, de szerencsénkre abból sem lett katasztrófa. És legújabban a családom új tagokkal bővült, Dave össze ismerkedett egy nővel, Samanthával, aki a fiát is magával hozta és ugyan a kezdeti nézett eltérésink ellenére, mostanra már egész jól kijövünk egymással. Új házunk van és még mindig sikeresek vagyunk. Sok minden történt velünk ez alatt az idő alatt és sok szép emléket éltem át velük. Ők a családom.

Brittany szemszöge:

Mindenki szét széledt miután meg vacsoráztunk. De Simon beszélni akart mindannyiunkkal, így a fiúk szobájában találkoztunk volna, de Alvin sehol sem volt, így a keresésére indultunk.
Egy negyed óra múlva sem találtuk, de nekem feltűnt valami, az ablak tárva-nyitva állt a fiúk szobájában.
- Mivan, ha Alvin csak egy kis magányra vágyott és felment a tetőre? - kérdeztem a többieket, a nyitott ablakra mutatva, miközben azon tanakodtak, hogy merre lehett.
- Őőö, nem tudom. Nézzük meg! Más ötletem, amugy sincs! - mondta Simon egy kis gondolkodás után, így mindannyian kimásztunk az ablakon és felmásztunk a tetőre, ahol mint előre megjósoltam, ott volt Alvin, háttal nekünk, épp a lemenő napot nézve.
Már épp Simon szólni akart volna, mikor a vállára tettem a kezét, jelezve, hogy ezt én intézem.
- Szia Alvin! - mentem közelebb a barátomhoz. - Nem baj, ha mi is csatlakozunk? - kérdeztem, mire óvatosan hátra sandított, majd sóhajtott egyet.
- Gyertek csak! - majd leültünk mindannyian mellé, én a jobb oldalára, mellém Theo Elli-vel, a bal oldalára pedig Simon, Jeanette-tel.
- Minden rendben? - tettem a kezem a vállára, mire egy darabig hallgatott, majd válaszolt.
- U-ugye, mindig együtt maradunk? - kérdezte sóhajtva, mire először nem értettem, hogy mire céloz. - Így mindannyian, együtt? - pontosított.
- Őő, persze. Miért? - tette, már Simon is Alvin hátára a kezét.
- Még szép! - mondta Theo is a testvére felé nézve.
- Együtt... - mondta ki halkan Alvin újra a szavakat, mire azok egy percig a levegőben tengődtek. Először senki sem értette, hogy mire célzott, de mihelyt jobban belegondoltunk a szavak jelentésébe, rögtön leesett mindenkinek, hogy mire célzott. Ugyan nem adta egyikünk se a többiek tudtára, hogy ki mire gondol, de Theo közelebb húzta magához Eleanor-t, Simon pedig erősebben megszorította Jeanette kezét.
- Ó Alvin... - szólaltam meg végül, mire Alvin rám nézett, miközben megjelentek az első  csillagok az égen.
- ...én örökké veled maradok! - fordítottam magammal szembe Alvin-t, majd a mondat végén szorosan átöleltem.
- Igen, ahogy Brittany mondja, örökké együtt... - szólalt meg Simon is. - Hisz mi vagyunk a Mókusok. - mondta és ő is átölelte a testvérét.
- Igen, így van! - mondta Jeanette és ő is átölelt minket.
- Testvérek vagyunk Alvin, és mindig is a testvérünk leszel,  a testvérek pedig össze tartanak! Ugye Elli? - mondta Theo is és Eleanor-ral együtt átölelték a csapatunkat.
- Alvin, örökké melletted leszünk. Higgy nekem. - mondtam a fülébe suttogva és mégjobban megöleltem, mire ügyetlenül, de lassan átölelt engem, majd halkan így szólt.
- Kö-köszönöm srácok! Jobbakat, nem is kívánhatnék nálatok! - mondta meghatódva a közös ölelésünkben és éreztem, amint elejtett egy könny cseppet is.
Ezután kicsit megbontva a szendvicset, félkörbe húzódtunk. Alvin ült középen, én melette félig rajta csüngve, közvetlenül mellettem  Eleanor volt Theoval. Alvin bal oldalán, pedig Simon ült Jeanette-tel.
- Nézzétek milyen szép! - mondta egy pár perc csönd múlva Elli, ugyanis elkezdték föl kapcsolni a lámpákat a környéken és a tetőről gyönyörű rá látás nyílt az egész környékre, mintha hirtelen ezer meg ezer Szent János Bogár kelt volna életre.
Egy pár percig élveztük a város látványát, majd Alvin óvatosan kibogozta magát a kezeim közül és felállt, egy kicsit előrébb sétált, majd lassan szembe fordult velünk, miközben mi kíváncsian néztük, hogy épp mit csinál.
Végül vett egy mély levegőt és megszólalt:
- Köszönöm, köszönök mindent. Köszönöm, hogy vagytok nekem! Ígérem, hogy bármi lesz is, örökké veletek maradok! - mondta határozottan, de közben meghatódva is. Majd elmosolyodott.
- Lassan menjünk vissza...Dave, már biztos keress minket! - mondta elmosolyodva, mire Simon felállt és elé sétált.
- Úgy legyen. - nyújtotta ki a kezét Simon, melybe Alvin rögtön belecsapott, majd Simon így szólt:
- Menjünk vissza!
Ezek után, pedig mindannyian befelé vettük az irányt.

Köszöntök újra mindekit...nos úgy látszik, hogy vissza tértem.😅😅🙄
Sajnálom, hogy volt egy kis(nagy) kihagyás, remélem örömötök lelitek ebben a nyúl farknyi részben. 🤫😉😉
Köszönöm, ha ezek után is olvasol engem és a legközelebbi részben találkozunk.😊❤