Alvin és a mókusok

26.rész - Láz

Alvin szemszöge:

A szobában nem volt senki, mikor benéztem. Vagy legalábbis ezt gondoltam. Gyorsan át kaptam a szokásos felsőmet, amikor halk szipogásra kaptam fel a fejem.
- Ha, ki az? - kérdeztem, de senki nem válaszolt.
Majd még egy szipogást hallottam a felső ágyról.
- Brittany? - kérdeztem halkan, de erre megint nem kaptam választ.
- Brittany te vagy az? - másztam fel hozzá. Ő volt az, az ágyában feküdt, legalább kétszer maga köré tekert pléddel.
Ezen meglepődtem.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle, mire lassan felém fordult.
- Al-alvin? - kérdezte reszketve.
Ekkor vettem észre a szemén, hogy nem az a szokásos csillogás tükröződik benne, hanem valami más. Reszketett az ágynemű alatt és ezt nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
Majd a kezem a homlokára tettem, hogy megnézzem a hőmérsékletét.
De amilyen gyorsan tettem kezem a homlokára, olyan gyorsan is kaptam el.
- Jézusom Brit, te lázas vagy! - ordítottam fel.
- Várj maradj itt. - mondtam, mintha tehetne mást is. - majd lementem a nappaliba gyógyszer után nézni.
Mivel tudom, hogy Dave hol tartja a gyógyszereket, ezért rögtön a konyhapult feletti szekrényhez igyekeztem.
Közben elmentem a többiek mellett, akik eközben épp tévét néztek, de nem vettek észre semmit az akciómból.
Mikor találtam egy lázcsillapítót, utána kivettem a másik szekrényből egy poharat is, majd ezekkel felszaladtam a fenti fürdőbe. Ott engedtem a pohárba vizet és ezekkel tértem vissza Brittany-hoz. Szegény még mindig reszketett.
- Brit, ezt idd meg, meg vedd be vele ezt a lázcsillapítót. - utasítottam, mire óvatosan felült.
- Kö-köszi. - remegte, majd bevette a gyógyszert és megitta az egész pohár vizet.
- Hogy vagy? - kérdeztem meg miután végzett a folyamattal.
- Fázom. - ennyit felelt.
Majd óvatosan betakargattam, de még mindig reszketett.
Nem bírtam így látni Brittany-t.
- Mindjárt jövök! - mondtam és átugrottam a saját ágyamra, felmarkoltam a takarómat és átvittem Brittany-hoz, majd azzal is betakartam.
- Így jobb már? - kérdeztem tőle.
- Jobb... - felelte, de még reszketett egy kicsit.
Majd egy kis csend telepedett ránk. Egy darabig néztem szegényt, majd meg törtem a csendet.
- Jajj Brit, annyira sajnálom, nem kellett volna Simont úgy megszivatnom. És most miattam itt fekszel lázasan. - mondtam és megsimogattam a fejét.
'Úristen mit csinálok?' - kérdeztem magamtól, én mióta vagyok ilyen, főleg Brittany-val. 'Mióta kérek elnézést tőle, vagy bárkitől is??' - gondolataimból Brittany szakított ki.
- Alvin, nem a te hibád, én is ugyanúgy benne voltam. Nem kellett volna nekem se Jeanette-t szivatnom.
Ezen kuncognom kellett.
- Most kinevetsz? - kérdezte mérgesen.
- Jajj, nem dehogyis, csak gondolj bele, meg akartuk szivatni a testvéreinket, most pedig mi ülünk itt teljesen megszivatva. - mondtam el, hogy mi miatt nevettem.
Ezen már ő is kuncogni kezdett.
- Hát igen, eléggé megjártuk. - egyezett bele.
- Főleg te. - néztem rá szomorúan.
Ekkor megint össze rezzent.
- Hozzak még valamit? - kérdeztem tőle kedvesen.
Egy kicsit gondolkozott, majd elpirult. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért rá kérdeztem.
- Ő, miért pirultál el?
- Ő jaa...öő...semmi...csak. - fejezte be.
- Mi csak? - kérdeztem.
- Csak...csak arra gondoltam...tudod, a múltkor is... tudod mi.. egy ágyban. - beszélt össze vissza.
Ezen elmosolyodtam, értettem mire célzott. És emiatt én is elpirultam.
- Értem. - végül mondtam ki.
- Szóval igen? - kérdezte meg kissé felpattanva.
- Hát ha a hercegnő ezt szeretné. - ugrattam.
- E-ezt! - mondta ki halkan.
- Akkor legyen. - mosolyogtam rá és hirtelen felindulásból adtam egy puszit a homlokára.
Ezen mind a ketten elpirultunk.
Majd óvatosan befeküdtem mellé az ágyába.
Lefeküdtem vele szembe és a szemét fürkésztem. Mivel amikor bemásztam mellé, akkor felemeltem a takarót, emiatt a takaró alatti meleg levegő kiáramlott és így hideg levegő vette át a helyét. Brittany ennek hatására megint elkezdett reszketni.
- Na gyere! - karoltam át és közelebb húztam magamhoz. Majd átöleltem. Egy kicsit habozott már megint, de vissza ölelt. És hozzám bújt amennyire csak tudott. Éreztem amint reszket, ezért elkezdtem simogatni a hátát. Azt nem tudom, hogy miért csináltam ezeket, de egyszerűen nem hagyhattam magára. Nem hagyhattam hogy reszkessen és fázzon. Végül szépen lassan elaludt a kezeim között. Édesen szuszogott az ölelésemben Lassan én is álomra hajtottam a fejem, de előtte adtam egy puszit a homlokára, mire édesen mosolyogni kezdett. Majd én is egy mosollyal az arcomon aludtam el.