Alvin és a mókusok

38. rész - Reggeli

Alvin szemszöge:

A napok gyorsan elmentek, Brittany-val azon este óta nem igazán beszéltem. Persze elnézést kértem tőle még másnap reggel a reggelinél a többiek előtt, de igazából csak szakmailag beszélgettünk.
Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezekkel az érzésekkel amik belül szorítottak, bár olykor-olykor eltűntek amikor Brittany-ra gondoltam. Így keltem ma reggel is. És hát ma van a nagy nap. Ma lesz a koncertünk. A Mókusok és Mókuslányok újra együtt. A dalokat és számokat már az előző napokban kiválasztottuk és begyakoroltuk, hogy minden simán mehessen a koncerten.
Így boldogan és feldobva léptem ki a szobánkból, persze szokásosan utolsónak.
Lerohantam egészen az ebédlőig, ahol egy meglepetés vendég is helyet kapott, méghozzá Ian.
- Ó, szia Alvin. - köszöntött.
- Őő, halii... - néztem rá csodálkozva.
- Na gyere Alvin, reggelizz meg, aztán indulhatunk. - szólt Dave, mire észbe kaptam.
Majd elfoglaltam a szokásos helyem, ahol már várt rám a jól megérdemelt reggeli müzlim.
Az egész reggeli azzal telt, hogy Dave és Ian szakmailag beszélgettek, de volt egy mondat amire felfigyeltem. Ez már majdnem akkor volt amikor befejeztem a reggelimet, így csak én, Ian, Dave és Simon ült az asztalnál.
"És tudnak már a kirándulásról?" - kérdezte Ian, mire rögtön elhalt a levegő.
- Őőő, mármint... - kezdte Ian.
- Mármint...csak a...Ian arra gondolt... - folytatta Dave, mikor megint Ian vette át a szót: - Egy táborozás...igen...
- Igen, egy jó kis táborozásra gondoltunk, ugye Ian? - nézett rá Dave az említettre.
- Igen, igen. - bólogattot Ian, mire én értetlenül néztem Simonra, aki szintúgy nézett vissza rám.
- Okéé... - mondta Simon és felállt az asztaltól és elsétált, én pedig gyanakodva néztem vissza a két felnőttre.
- Na szóval... miről van szó? - néztem rájuk kérdőn, miközben karba tettem a kezem.
- Háátt...őöő...ízéé... beszéltük Ian-nel, hogy... - kezdte Dave ingerülten.
- Hogy elmegyünk...vagyis hát... - mondta Ian arébb tekintve, miközben mindketten kerülték a tekintetemet.
- Mondjátok már ki! - ordítottam el magam, mire mindketten rám kapták a tekintetüket.
- Elmegyünk egy utazásra. - mondták egyszerre.
- Woww... milyen útra? - izgultam fel.
- Shhh... halkabban... meghallhatják. - csitított le Dave.
- Ezt meglepetésnek szántuk, vagyis szánjuk. Még senki nem tud róla. - mondta tarkóját vakargatva Ian.
- Oh... értem. - vettem hallkabbra.
- Szóval kérlek tartsd titokban. Legalább a fellépés végéig. - tette össze kezét Ian, mire tágra nyílt szemekkel, csodálkozva néztem rá.
- Jólvan, nem mondom el a többieknek. Megígérem! - egyeztem bele.
- Rendben, koszonjuk. - mondta Dave. - Most pedig menj készülődni, igaz hogy este lesz a koncert, de még előtte sok az elintézni valónk.
- Oké. - mondtam és izgatottan szaladtam fel a szobánkba.