Alvin és a mókusok

16.rész - Meglepetések

Brittany szemszöge:

Egy hét telt el mióta Alvinnal együtt aludtam. Szerencsére senki sem szerzett róla tudomást. A mai nap is szokásosan telt el. Samantha és a fia, Miles már négy nappal ezelőtt vissza jöttek.
Így Alvinék szinte egész nap vele lógtak.
Viszont ma este felé össze hívott minket Dave.
- Gyerekek. Nagy hírem van. Mint ígértem újra elkezdhettek fellépni. Vagyis ez igazából a fiúknak szól. - nézett Alvinékra. - Nektek ugye megtiltottam, viszont mostantól újra engedélyezem és ha a lányok is benne vannak, akkor felléphettek közösen is.
- Mi benne vagyunk! Ugye csajok? - néztem Eleanorra és Jeanette-re.
- Persze. - felelték egyszerre.
- Szuper. A másik jó hírem, hogy találtunk nektek egy új menedzsert, vagyis már ismeritek meg minden, de mostantól ő fogja szervezni a fellépéseiteket. De az előző esetekből tanulva, csak abban az esetben, ha mi is beleegyezésünket adjuk.
- Jaja...na ki ez az új alak? - siettette Alvin Davet.
- Már ismeritek, szóval nem kell bemutatnom. Ian Hawke.
- Miii?? De háátt... - akadtam ki egy kicsit.
- Igen, igen tudom Brittany, de ezért mondtam, hogy először egyeztetni kell velünk is a fellépéseiteket. Mellesleg ő a legjobb ebben a szakmában. És ezúttal egyikőtöknek se esik bántódása. Ezt ígérem.
- Ha te mondod Dave! - adtam be a derekam.
Alvin viszont egy szót sem szólt, csak gondolkozott.
- Alvin? - nézett rá kérdőn Dave. - Nektek jó?
Hát nem tudom, múltkor is ki kellett szabadítani a csajokat, miután bezárta őket.
- Igen, ez így volt, de emlékezz vissza, segített azon az elhagyatott szigeten is, majd segített kijutni onnan, mellesleg ő győzte meg Zoe-t is, hogy ne végezzen velem.
- De ha mégegyszer bármi meg kérdőjelezhetőt tesz...akkor vége! - szögezte le Alvin.
- Úgy lesz. - felelte Dave majd Alvin is rábólintott az "Új menedzserünkre".
- Szuper, akkor holnapután lesz egy találkozó Ian-nel.
- Okés Dave! Van még másis? - kérdeztem.
- Oh tényleg, most hogy mondod, van még egy hírem srácok. Eljött a költözés ideje! - mosolygott Dave.
- Tényleg? - kérdezte Alvin hitetlenkedve.
Dave csak bólintott.
- Király...mikor költözünk és hová? - kérdezte izgatottan.
- Nyugi már Alvin. - fogta le testvérét Simon.
- Ő hol van ez az új ház? - kérdezte Jeanette.
- Nem messze innen. A közelben. És ami a legjobb benne, hogy egy domb tetején áll és csodálatos onnan a kilátás.
- Be lehet látni az egész tájat? - kérdezte hirtelen Theodor.
- Pontosan Theo. Remélem szeretni fogjátok. Samanthá-val ugyanis úgy döntöttünk, hogy össze költözünk és ez egy egész nagy ház szóval bőven lesz elég hely mindannyiótoknak. Mostantól nem kell egy szobában nyomorognotok. Számotokra van két szoba, így külön-külön is aludhattok. - ecsetelte Dave.
Ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy Theodor és Eleanor szomorúan egymásra néznek. 'Ááá... szegénykék, megesett rajtuk a szívem' így hát nem tehettem mást.
- Nekünk nincs bajunk a srácokkal, és szerintem nekik sincs velünk. Szóval, tu-dod...arra gondoltam Dave, hogy mi lenne, ha azt a másik szobát...izé... próba teremnek állítanánk be. - néztem rá ártatlanul.
- Majd még eldönthetitek, nekem teljesen mindegy gyerekek. - mosolygott ránk Dave.
Theodor és Eleanor mihelyt meghallották az elképzelésemet, rögtön felvidultak és hálásan néztek rám. Én cserébe pedig kacsintottam egyet.
- Akkor szerintem mindent megbeszéltünk. Holnap pedig elmegyünk és megnézzük közösen a házat. Szóval most irány az ágy. - mondta nekünk, mi pedig boldogan az esti teendőink felé vettük az irányt.