Alvin és a mókusok

15.rész - Lebukva

Brittany szemszöge:
Reggel volt. Ébredezni kezdtem. Egy nagyot ásítottam, amikor rájöttem, hogy nem a szokásos párnámon fekszem. Ez attól keményebb volt és mozgott?? Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehettet az. Majd egy kezet éreztem meg a derekam körül. Na jó én már nem értettem semmit. Ekkor az alattam lévő  megmozdult, ami miatt én felé fordultam. Egyszerre néztünk egymás szemébe. És mind kettőnket meglepett amit látott. Egyszerre húzódtunk el egymástól és néztünk a másik irányba.
Ekkor beugrottak a tegnap esti történések, ami miatt vissza fordultam Alvinhoz.
- Ő bocsánat. - kértünk elnézést egyszerre egymástól, ami miatt kuncognunk kellett.
- Az én hibám. - mondta Alvin és indulni készült.
- Ó dehogyis, és-és köszönöm. - pirultam el, majd hirtelen felindulásból megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
Először meglepődött, de vissza ölelt. Majd mikor elengedtük egymást, lemászott az ágyamról egy félmosolyt eresztve felém. Én pedig vissza dőltem az ágyamba, kavargó érzelmekkel.

Alvin szemszöge:
Felmásztam az ágyamba és leültem török ülésbe. 'Hu... remélem senki sem látott minket.' Gondolkodtam magamban. Az elég ciki lenne. És aztán ki kéne valahogy magyaráznom. 'Tényleg hol vannak a többiek?' - kérdeztem magamtól és körül néztem.
A szobában nem voltak, így fogtam magam és lementem a nappaliba.
Theodor és Simon épp a konzolon játszottak, Eleanor Dave-vel a konyhában tevékenykedett. Jeanette meg nem volt sehol.
- Jó reggelt. - köszöntem mindenkinek, mire üdvözöltek.
- Reggelt! - mondták.
- Reggeli az asztalon. - mutattott Dave az asztal felé.
'Hu... szerencsére senki sem vett minket észre.' - gondoltam magamban.
Ám ekkor Jeanette jött le a lépcsőn.
- Jó reggelt álomszuszék. Milyen volt az estéd? - kérdezte egy levakarhatatlan mosoly közepette.
- Ó basszus. - mondtam ki halkan, majd odébb húztam, hogy a többiek ne haljanak minket . - Figyu Jeanette, az nem az volt mint, aminek tűnt... - kezdtem, de félbeszakított.
-Aha és mégis, hogy kerültél egy ágyba a nővéremmel? - kérdezte.
- Elmagyarázom...csak ne mond el senkinek... kérlek...az úgy volt, hogy Brit rosszat álmodott és mikor felkeltettem megkért hogy maradjak ott vele. - mondtam el röviden a sztorit.
- Ahaa... - gondolkodott el.
Ekkor térdre estem előtte.
- Kérlek ne mond el senkinek. - rimánkodtam neki. - Csorba esne a hírnevemen!
- Jó jó Alvin, nem is akartam. Csak kíváncsi voltam, hogy hogyan kerültetek egy ágyba? - kuncogott egy jót.
- Oh köszi... köszi. - álltam fel.
A nap további része hamar elment. Én beszálltam játszani Theo-ékhoz, majd a délutánt jobb híján filmnézéssel töltöttük.