Alvin és a mókusok

28.rész - Barátság Extrákkal

Na sziasztok kedves olvasóim! Visszatértem 😊😉 és hoztam nektek egy új részt.
Hú...mennyi idő eltelt. Teljesen lemaradtam a sztori cselekmény szálaival kapcsolatban, szóval újra kellet olvasnom az előző részeket! 😅
De nyugalom egy csomó ötletem van, hogy hogyan lehet folytatni a történetet. 🤗😏😏
Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást kívánok és remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is! 😘

Másnap reggel.

Jeanette szemszöge:

Miután tegnap este végülis össze jöttem Simonnal, így egy nagy mosollyal keltem reggel. Még senki sem volt fent, így óvatosan lemásztam az ágyamról és kimentem reggelizni.
Majd miután végeztem a reggelivel és a teendőimmel vissza mentem a szobánkba. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd körülnéztem. Meglepődésemre mindenki a fenti ágyon volt és néztek valamit ott. Pontosabban csak Simont, Elenanor-t és Theodor-t láttam.
- Héj, jó reggelt srácok! - köszöntöttem őket.
- Neked is. - viszonozta először Simon, mire egy mosollyal válaszoltam. Egyelőre nem akarom, hogy a többiek megtudják a titkunkat. Kiszeretném élvezni még a helyzetünket.
Majd Elenanor szólított meg.
- Őő, Jeanette szerintem ezt neked is látnod kell, gyere csak fel ide. - nézett rám.
Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd elindultam. Felmásztam melléjük. Ekkor pillantottam meg az egymás karjaiban fekvő Alvin-t és Brittany-t. Readásul két paplannal voltak betakarva, ami szinte teljesen eltakarta őket. A látványon kacagnom kellett.
- Most mond meg. Tegnap így találtuk őket este. Neked mi a véleményed? - kérdezte a húgom.
- Az igazat megvallva szerintem cukik együtt. Pont mint ti Theo-val. - mosolyogtam rájuk, mire elpirult az említett pár.
Ekkor Alvin mocorogni kezdett. És álmában beszélni kezdett:
- Ahh...Dave, hagyj még, túl korán van az iskolához! - mondta, amin mindenki nevetni kezdett. 
Erre Brittany is ébredezni kezdett. Majd mikor végre kinyitotta a szemét teljesen lefagyott. 

Brittany szemszöge:

Hangzavarra keltem. Majd amikor kinyitottam a szememet nagyon meglepődtem. Ott álltak fölöttem a testvéreim, valamint Theodor és Simon is. Mindannyian nevettek. Ekkor tűnt fel, hogy mellettem Alvin mocorogni kezdett, én pedig ott csüngtem a nyakában. Ekkor hirtelen arrébb húzódtam Alvin-tól és fölhúztam a lábaimat a mellkasomhoz, majd át kulcsoltam őket.

Alvin szemszöge:

Hangokra keltem. Majd amikor kinyitottam a szemeimet meglepődésemre a testvéreimmel és a lányokkal találtam magam szemben. Brittany mellettem volt, fölhúzta a térdeit és remegett.
A többiek pedig kérdő pillantásokat vetettek felém.
- Most mi van? - néztem rájuk kérdőn.
- Ja semmi, semmi, csak... - kezdte Simon.
- Ti mégis? Hogy?... - próbálkozott Theodor.
Ekkor Jeanette sóhajtott.
- Azt akarják tudni, hogy ti mégis mióta vagytok ennyire jóban, hogy egy ágyban alusztok Britt-tel. - tolmácsolta Jeanette a testvéreim mondanivalóját.
- Őh... - pirultam el és Britt-re néztem. - Őő...ne essék félreértés... - kezdtem. - mi nem, vagyis nem járunk vagy ilyesmi...csak barátságból voltam vele. - mondtam valami össze visszaságot.
Erre mindenki kerek szemmekkel meredt rám.
- Ti-ti jártok? - kérdezte Elenanor csodálkozva.
Ekkor Britt-tel egyszerre kiáltottunk fel.
- Nem... - kiálltottunk fel egyszerre.
- Ez csak barátság... - mondtam.
- ...Extrákkal. - fejezte be Brittany, mintha tudná mire gondolok.
Igazából én se tudom még, hogy mit érzek iránta. Mindig is jó barátként tekintettem rá. De sohasem reméltem, hogy lehet a kapcsolatunkból több is, mint barátság. Ugyanis mindig egymás agyára mentünk, vagy összevesztünk minden apróságon. Vagy pedig mindenből versenyt csináltunk.
- Őő...okééee... - mondták szinte egyszerre a testvéreink a heves reakciónkra reagálva.
'Na jól van. Ebből elég lesz.' - gondoltam magamban.
- És...amúgy nincs jobb dolgotok, mint minket szekálni. Readásul Brittany kettőtök miatt lett lázas tegnap estére. - néztem a megszeppent Simonra és Jeanette-re. - Szóval örülnék, ha nyugton hagynátok. - mondtam egy kicsit kikelve a sodromból.
Ekkor mind a ketten bocsánatot kértek és lemásztak Britt ágyáról.
Theodor és Eleanor pedig az eseményeken csodálkozva követte a példájukat és magunkra hagytak Britt-tel.
Mikor elmentek Britt felé fordultam.
- Hogy vagy? - kérdeztem enyhébb hangon Britt-tet.
- Őh... köszönöm. Már jobban. - mondta. - Őő...nem gondolod, hogy kicsit kemény voltál velük? - nézett rám kérdőn. A kérdésére nagyott sóhajtottam és így feleltem:
- De igazad lehet. Mindjárt megyek és beszélek velük. Csak egysezeuen nem értem, hogy miért kutakodnak utánunk. Nincs köztünk semmi különös? Nem? - kérdeztem, bár én se tudtam, hogy milyen választ várnék erre.
Erre Britt csak bólintott, majd vissza takarózott a helyére.
- Hozzak valamit mielőtt elmegyek? - kérdeztem Brittany-t.
- Nem köszönöm. - mondta, majd indulni akartam, de Britt visszatartott.
- Őő... köszönök. Mindent. - mondta elpirulva, először lefelé, majd a szemembe nézve, miközben rám mosolygott.
Én pedig vissza mosolyogtam rá.
- Nincs mit! - mondtam, majd miután elengedett elindultam a testvéreink után.