Alvin és a mókusok

34.rész - Mi történt?

Alvin szemszöge:

Éppen felkeltem, mikor azt látom, hogy tőlem fél méterre Brittany sírva fakadt.
Erőt veszek magamon és oda megyek hozzá.
- Brit... - kezdem, de ő előfordul tőlem. Ráadásul ekkor viharzik be a szobába Dave is.
- Alvin! - nézett rám, de aztán meglátja Brittany-t a könnyei között. - Alvin! Mit tettél? - ordítja rám, majd arrébb lök Brittany-tól és óvatosan felemeli, miközben Brittany még mindig sír.
Ekkor látom, hogy az ajtó mögül a testvéreink néznek hol engem hol a síró Brittany-ra. A kettőnk között kapkodják a tekintetüket.
A időleges csendet Dave töri meg.
- Alvin. Veled még számolunk! - nézz rám dühösen és kiviharzik a szobából Brittany-val a kezében.
Testvéreim és mögöttük a lányok pedig beljebb merészkednek a szobába, ahol perpillanat hatalmas rendetlenség kerekedett. Ugyanis elég nagy felfordulást csináltunk Brittany-val.
- Verekedtetek? - kérdezi a fejét csóválva Simon.
- Igen! - mondom szomorúan, miközben felállok a földről. De ekkor elkezdett belenyilalni a kezembe a fájdalom. Ugyanis Brittany a kezembe karmolt bele. Miután megdörzsölöm a fájó pontot, észreveszem, hogy lassan szivárog belőle a vér.
- Na szuper! - szitkozódom magamban.
Simon és Theodor látva a vérem oda jönnek hozzám, ugyanis közbe ők körülkémleltek a helyszínen.
- Alvin... - akad el Theodor szava.
- Igen Theo, vérzik. - állapítja meg Simon a kezemet vizslatva.
Ekkor felemeli a kezem, mire én felszisszenek.
- Óvatosan! - mondom mérgesen.
- Ezt le kell ápolni! - állapítja meg. - Közben pedig elmondhatod, hogy mi történt. - mondta és karba tette a kezét.
- Rendben. - mondom beleegyezően és visszateszem a másik kezem a fájó pontra.
Theodor ezután segített felállni és együtt indultunk a fürdőbe az orvosi készletért.

Simon szemszöge:

Mikor Alvin és Theo kiértek oda szaladtam a lányokhoz.
- Lányok! - Keressétek meg Davet és Brittany-t és kérdezzetek rá, hogy mi történt pontosan kettejük között. Rendben? - kérdeztem meg őket.
- Rendben! - felelték egyszerre és elindultak a konyha felé.
Én pedig elindultam Alvinhoz, hogy leápoljam a vérző karját.

- Szóval mi történt odabent? - kérdeztem, miután benyitottam az ajtón.
Alvin sóhajtott és belekezdett:
- Hát beszélni akart velem, de nem figyeltem rá, mert épp a telefonon néztem egy videót. Aztán fogta és minden ok nélkül kivette a telefont a kezemből és elhajította. A telefon pedig a földön kötött ki összetörve...ÓVATOSAAANN... - ordította mondandója közepén, ugyanis épp leápoltam egy kis sebtisztitóval a sebét.
- Bocsi. Folytasd kérlek! - mondtam neki és folytattam a folyamatot.
- Szóval összetört a telefonom. Ezután pedig kérdőre vontam. - mondta, de Theodor közbe szólt.
- Oh, és ezután kezdtetek el verekedni? - kérdezte, mire mind a ketten felkaptuk a fejünket Alvinnal.
- Nem Theo, még nem ekkor. - felelte Alvin. - De ha hagynád hogy végigmondjam, akkor... - mondta volna Alvin, de én megszorítottam a kezén lévő kötést, amitől felszisszent és nem tudta befejezni a mondatát.
- Tehát kérdőre vontam, és kinyújtottam rá a nyelvem, amire bepipult és nekem támadt. Próbáltam menekülni előle, de sarokba szorított és kifaggatott. - mesélte Alvin.
- És miről ha szabad tudnom? - kérdeztem csodálkozva.
- Őő...hááat... - kezdte, de félbe szakítottam, ugyanis tudtam már hogy hazugságra készül.
- Alvin, csak az igazat! - néztem rá rosszallóan.
- Persze, persze!...Az érdekelte,...hogy...ő...mivel vesztegettem meg Theot! - tört ki belőle.
Erre a mondatra mind a ketten felkaptuk a fejünket Theodorral.
- Theodor. Mit vett el tőled? - kérdeztem dühösen öcsémet.
- Őő...csak egy játékmackót. - felelte halkan.
Nagyot sóhajtottam és hosszan fújtam ki a levegőt.
- Nos akkor Alvin. Ezek után remélem vissza adod a játékát Theodornak. - mondtam Alvinnek, aki duzzogva ült a széken. - Te pedig Theodor, ha legközelebb Alvin elveszi valamidet, előszöris nekem szólsz! Rendben? - néztem öcsémre, mire ő csak egy bólogatással jelezte, hogy rendben.
- És ezután tudnunk kéne még valamiről? - néztem Alvinra.
- Hát ezután, meg elkezdtünk verekedni. És hát először belémvájta a karmait, én pedig csak védekezés képpen fejbe csaptam Britt-tet... nagyvonalakban. - mondta lehajtott fejjel Alvin, mire gondolataimba esve bólogattam.

Jeanette szemszöge:

- Dave! Brittany! Itt vagytok? - kérdezte mellőlem Eleanor, miközben le értünk a konyhába.
- Igen! - mondta Dave idegesen, miközben valamit keresett az egyik szekrényben.
Brittany az asztalon ült szótlanul és viharverten. Már nem sírt, de még mindig könnyes volt az arca.
- Brittany! Jól vagy? - ugrottunk fel testvéremmel az asztalra. A kérdésre Brittany össze rándult és félve kapta ide a tekintetét.
- Minden rendben? Mi történt? - kérdeztem tőle, de ő csak megrázta a fejét.
- Áá...itt van! - szólalt meg Dave miközben egy adag gyógyszert hozott Brittanynak.
- Tessék! Fájdalomcsillapító! Ez jót fog tenni és csinálok mindjárt meleg teát. Az biztos segíteni fog. - mondta Dave. - A hajaddd... - nyújtotta el Dave a szót. - azzal perpillanat nem tudok mit kezdeni. - mondta lehangoltan Dave.
- Ne-em bbaj... köszönöm! - mondta reszketve Britt, és szótlanul bevette a gyógyszert, majd visszatért az asztal bámulásához.
- Szóval Brittany. Meséld csak el nekünk, hogy pontosan mi történt köztetek Alvinnal. - szólalt meg Dave egy kis idő után.
Brittany csak a fejét rázta, mire bátorítás gyanánt próbáltuk támogatni Britett. A hátára tettük a kezünket és egy meleg testvéri ölelésbe vontuk. Lassan viszonozta és átölelt minket, testvéreit.

- Húú...na most ezzel túl lőtt a célon Alvin. Megyek is és ellátom a baját. - mondta idegesen Dave, miután kiöntötte Brittnek a teát.
Ám ekkor Brittany megszólalt, pontosabban felkiáltott.
- NEE! - kiáltott, mire mindannyian kérdőn néztünk rá. - Ne... - folytatta. - Nem az ő hibája. Az egész-ről én...te-tehetek. - mondta Britt, de mire a végére ért már elkezdtek hullani a könnyei.
- Brittany kérlek mondd el nekünk, hogy pontosan mi történt! - jött vissza Dave és leült Brittany-val szembe.
Brittany belekortyolt a forró teába és könnyeitől áztatott szemével felnézett Dave-re és így szólt.
- Ne bántsd őt. Az egész az én hibámból kezdődőtt. - mondta halkan.
- De mi történt pontosan? - kérdezte mégegyszer Dave, mire csak egy fejrázást kapott.
Ezután Dave megadóan felsóhajtott és így szólt:
- Rendben, de most szépen lejön és bocsánatot kér tőled! - mondta Dave határozottan.
Erre Brittany bólintott és így szólt:
- Lehetne még egy kérésem? - kérdezte halkan, mire Dave bólintott.
- Persze, természetesen.
- Ma nem aludhatok a másik szobában...egy kis egyedüllétre lenne most szükségem. - mondta halkan és felpillantott Dave-re.
- Rendben. - egyezett bele Dave 
- Köszönöm! - felelte Brittany és kikortyolta az utolsó korty teát is a csészéből.