29.rész - Bocsánat

96 5 0
                                    

Alvin szemszöge:

A konyhában találtam rájuk.
- Ő Simon...héj... beszélhetünk? - kérdezem, de Simon rám se hederített, így közelebb mentem.
- Tudod csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért az előbb leordítottalak téged és Jeanette-t. Nem volt szép tőlem. Tudod csak felment bennem a pumpa. De szerintem te is ezt tetted volna, ha utánad és Jeanette után kérdezősködök.
Ekkor Simon felnézett a tányérjából és enyhén elpirult, majd elgondolkodott.
- Őő...csak, hogy tudd Jeanette majdnem egész végig ott állt mögötted. - mondta ki mintha mi sem történt volna.
Én az ijedtségtől megfordultam és Jeanette-tel találtam magam szemben.
- Öhh... Jeanette, amit mondtam...az tudod...nem igaz...csak... - akadtam el. - Simon, persze hogy nem szerelmes beléd.. mármint nem...szereti....a bel...ét! - mondtam ki szerintem életem legnagyobb baromságát.
'Na dejó Simon most biztos meg fog ölni. Most, hogy kitálaltam úgymond Simon legtitkosabb érzéseit, jobb lesz ha elköltözöm.' - gondoltam magamban. Ám ekkor Simon a hátamra tette a kezét.
- Bocsánat kérés elfogadva! - mosolygott és mintha mi sem történt volna elsétált.
- Őő... várjunk csak...ez meg mégis mi volt? - kérdeztem a mellettem álló Jeanette-től.
- Ez Simon volt. - mondta egy kicsit álmodozva. - Szóval mit akartál mondani? - kérdezte tőlem, miután visszatért a földre.
- Őőh...csak annyit, hogy sajnálom hogy úgy bántam veletek fent. Csak... egyszerűen... - kezdtem bele.
- Védted Brittany-t! - fejezte be Jeanette, amin meglepődtem.
Látva a meglepődöttségemet folytatta:
- Semmi baj Alvin, te csak a legjobbat akartad valakinek aki, hogy is mondtad?...Egy barát. - mondta nevetve, majd elindult. Hátra fordulva még annyit szólt, hogy:
- Ja és a bocsánat kérés elfogadva! - mondta majd eltűnt az ajtóban.
Én pedig ott maradtam a töménytelenül sok megválaszolatlan kérdéssel a fejemben. Valamint a csodálkozással, amitől leesett az állam.
- Ez mégis mi volt? - kérdeztem halkan, főleg magamtól, de egyszerűen nem állt össze a kép bármennyire is gondolkodtam el a történt eseményeken.

Alvin és a mókusokTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang