THE TRUTH ABOUT US

01.

- Akkor vége. Nagyon sajnálom, amiket tettem. - mondta Felix, hangjában most őszinte megbánás tükröződött, de az arcát nem láttam. Nem mertem ránézni, mert akkor ő is látná az arcomra kiülő mély fájdalmat és ezt nem engedhettem meg magamnak. Már nem.

- Rendben. Nem fogok senkinek olyat mondani rólad, ami a későbbikben kényelmetlen szituációt idézhetne elő a számodra. De én most elmegyek, tíz percen belül visszajövök és szeretnék egyedül tanulni tovább. - remegtem, akár egy nyárfalevél. Óvatosan emelkedtem fel a könyvekkel és füzetekkel teli szórt asztaltól, majd hátat fordítva neki a mosdó felé vettem az irányt. Mintha ólmot kötöttek volna mindkét bokámra, oly lassan vánszorogtam, hiszen még élt bennem az a szikrányi remény, hogy utánam jön. Bár minden lépéssel a tekintetem egyre fátyolosabbá vált és a szívem újra darabokra törni látszott. A folytatásnak tényleg semmi esélye már és mindketten tudtuk, hogy ezúttal tényleg vége.

Úgy estem be a mosdó ajtaján, mintha valaki meglökött volna. Hátamat nekivetve a fehér falhoz simultam és úgy csúsztam le a földig, hogy arcomat a tenyerembe temetve sírtam fel. Elveszítettem őt is. Egyszerűen minden kicsúszik a kezeim közül és semmit, de tényleg semmit nem tudok már kontrollálni a saját életemben. Úgy érzem, hogy csak sodródok az árral és annyi tennivalóm van, hogy sosem érek a végére. Csak megyek lőre a fejem után, mégis fogalmam sincs merre tartok és egyáltalán hol vagyok. Annyira sok ez így nekem, tényleg annyira fáj, hogy hiába gürcölök csak csalódás ér. Felix volt az egyetlen jó az életemben, aki mindezeket megértette és bármikor támaszt nyújtott, ha kétségeim támadtak. Aki már azelőtt tudta miken jár az agyam, mielőtt kimondtam volna őket. Azt hiszem, még egy ilyen legjobb barátom nem lesz soha, legalábbis a közeljövőben nem tudnék elképzelni mást. Nem gondolnám, hogy bárki is át tudná venni az ő helyét a szívemben. Egy embert sem lehet helyettesíteni, bármennyire is próbálnám kitölteni a helyét. Olyan, mintha egy háromszög alakú formába egy négyszöget akarnék beszuszakolni.

Két év. Ennyi időt kell eltemetnem és magam mögött hagynom. Nem állok erre készen és nem tudom hol kellene kezdenem ezt az egészet. El vagyok veszve. Felix, nélküled annyira el vagyok veszve.

A könnyeimet sem volt időm letörölni, amikor felkaptam a fejemet a mosdó ajtajának nyikorgó hangjára és belépett rajta egy nálam talán csak pár évvel fiatalabb lány.

- Ó, hali. - hökkent meg és elkerekedtek ajkai, amikor tekintete találkozott az én vörösre kisírt szemeimmel. - Szóval, hmm ez elég szokatlan. Tudok segíteni valamiben? - reagált némi fáziskéséssel egy zavart torok köszörülés után. Ujjai elengedték a kilincset, és az magától lassan becsukódott.

A világos, nugátbőrszínű lány alig érhetett a vállamig, de ezt így a földön ülve nem igazán tudtam megmondani pontosabban. Aranybarna, természetes loknikban göndörödtek hosszú tincsei a válla alá hullva, ami úgy keretezte arcát, hogy úgy éreztem éppen egy angyal néz le rám a magasból. És a fakó barna szemeiben elmélyedve, még a könnyeim is megálltak folyni. Egy egyszerű, mégis egy elegáns mindkét vállnál megkötött spagettipántos, mell alatt feszülő szegéllyel ellátott szűk ruhában volt, ami alá egy fehér pólót vett. Bal alkarján pedig egy krokodilbőrmintás baguette kézitáska lógott. Valószínűleg épp randija van, ha ennyire kicsípte magát nappalra, mert nem hiszem, hogy a suliba így menne. Hihetetlen, hogy ez a lány annak ellenére, hogy fiatalabb nálam, mégis úgy fest, akár egy felnőtt ebben a szerelésben és a magas sarkú cipőjében.

- Nem.. é-én rendben vagyok, mármint megleszek. Köszönöm. - motyogtam a bajszom alatt és megszüntetve a szemkontaktust a térdemre támaszkodva felemelkedtem a hideg csempéről.

Nem kicsit tévedtem a magassággal kapcsolatban, mert alig egy centivel lehetett nálam alacsonyabb az idegen. Bár az már más tényező, hogy míg az ő lábán egy legalább nyolc centis magas sarkú volt, addig én a már bőven viseltes, magas szárú és zebramintás conversemmel maximum két centivel lehettem magasabb. Na igen, nos elég elvont ízlésem van az emberek szerint tizenkilenc éves koromhoz képest, meg úgy alapjáraton is. Hú érdekes, tényleg.