THE TRUTH ABOUT US

03.

Nem mentem el kávézni.

Törin ültem, a világ legunalmasabb óráján. Egyáltalán mit kerestem én itt, kicsit sem izgatnak a múlt történései. A gondolataim valahová máshová kalandoztak el, az osztálytermen kívülre és még azon is túl. Ahogy lehunytam a szemeimet ismét csak azt láttam, ahogy felfoghatatlan sebességgel hajt felém egy autó és minden egyes alkalommal megrezzentem, amikor erre gondoltam. Szívem ismételten vad dobogásba kezdett és akaratlanul is erősen a pad szélébe markoltam olyan erővel, hogy az ujjbegyeim fehérré színeződtek. A torkom kiszáradt és..

- Levegőt azért vegyél. Totál lefehéredtél, Bailee. Jól vagy? - érintette meg a vállamat egy kéz a padtársam személyében, akit Liamnek neveztek. Liam Bronson. Az osztálytársam Liam, még második osztály féléve előtt csatlakozott a kis társaságunkhoz, mert az anyukáját áthelyezték és senki mása nem volt rajta kívül, így suliváltásra kényszerült a srác. Elmondása szerint nem bánta meg, mivel az ottani gimiben nem jött ki jól a diákokkal. Szerencsére ez nálunk máshogy volt, már az első nap rendezett neki az osztály egy házibulit, igen, ezek minden alkalmat megragadnak, hogy igyanak. Ilyen az én osztályom. Egyszer Kaleb, azért hívta össze a társaságot, mert kapott egy ötöst kémiából. Mondhatni minden héten volt valami esemény, ami alkoholmérgezésre ösztökélte az embereket és két napos pihenésre a másnaposság miatt. Kicsit mindig túltolják. Habár én nem voltam annyira az ivós fajta, de szívesen mentem én is bulizni.. leginkább Felixszel.

Hirtelen fordítottam felé a tekintetemet, ahogy kiszakított az elmémben újra és újra lejátszódó ördögi körből. Levegő után kaptam és csupán akkor esett le, hogy úgy folyt rólam a víz, mintha a zuhany alól léptem volna ki éppen. Tetőtől talpig végigrázott a hideg és bizsergő érzést hagyott maga után a hűs hullám.

- Bocsi.., vagyis hát igen. Jól vagyok, köszi. - simítottam egy rövid tincset zavartan a fülem mögé és ujjaimat hagytam lecsúszni az asztal éléről az ölembe.

Mit csinálsz Bailee?

A fiú ezt megelégelve egy bólintással válaszolt és máris visszarázódva a valóságba körmölni kezdte az eközben táblára felkerült legfrissebb vázlat pontokat. Sóhajtva én is követtem Liam példáját és lemásoltam, amit letudtam a maradék óra anyagából. Majd otthon kiírom a hiányzó részleteket, most már ezzel nem vesződök tovább.

Szünetben nem csináltam semmit, inkább bent ültem a teremben és nyomkodtam a telefonomat. Sőt egész nap ezt csinálta, még ebédszünetben is. Semmi érdekeset nem tevékenykedtem a készüléken, mondhatni céltalanul lépegettem egyik oldalról a másikra. Amikor éppen meguntam pinteresten lapozgatni a képeket, átmentem instára és ott nézegettem mások napjait vagy frissítgettem a legújabb fejleményekért. Unalmam végső stádiumában már a bulvár lapok cikkeiben vesztem el. Az egyik éppen azt ecsetelte, hogy - egy számomra teljesen ismeretlen - instás celebhíresség interjújában azt nyilatkozza, miszerint őt kicsit sem zavarja a tény, hogy negyven évesen még mindig nem házasodott meg.

Felix ült előttem két asztallal és Rickyvel folytattak éppen nagy társalgást a következő partiról, aminek a helyszínét a volt legjobb barátom fogja biztosítani náluk. Ezek szerint én nem vagyok meghívva, ami lehet jobb is így. Nincs annyira bulizhatnékom, valójában szívesen süppedtem volna a puha párnáim közé és ki sem mozdultam volna onnan, amíg a problémáim meg nem oldódnak maguktól. De a problémák nem kelnek önálló életre és nem intézkednek, sajnos.

- Bailee, te hozol valami piát? - szólított meg Ricky, akinek már alapnak számított, hogy megyek a buliba, mert a legjobb barátom tartja és elválaszthatatlanok vagyunk. Nos.. csak voltunk.