THE TRUTH ABOUT US

27.

A bulira készülődtem. Általában sosem adtam nagy hangot a készülődésnek, szerettem kényelmesen öltözni és lágy sminket varázsolni az arcomra, de néha még a smink nélkül is megjelentem. Biztosan volt valami a kávémban, ami rávett az ellenkezőjére mindezeknek, mert egy spagettipántos, szűk ruhában bámultam magam a tükör előtt forgolódva legalább tíz perce. A ruha rendben volt, testhezálló mivolta miatt kiadta a homokóra alakom és a dekoltázsa sem volt semmi. Éppen a combom közepét súrolta a vérvörös anyag vége. Nem emlékeztem, hogy mégis honnan volt meg ez a darab, csupán a ruháim közt matattam és váratlanul a kezem ügyébe akadt ez, ekkor pedig azt gondoltam: miért is ne!? Ha már kilépek a komfortzónámból tegyem meg azt rendesen, így történt az is, hogy a tusvonal mellett újabban egy erős vörös rúzst is párosítottam a sminkem csúcspontjához, amit egy glossy szájfénnyel kentem le.

- Négy szó: Húzd ki a beled! - mondta tagoltan és érthetően Liam a telefonba, amint felvettem azt.

- Két szó: Öt perc. - utánoztam le a beszédstílusát és kinyomtam.

Apától még el akartam köszönni, de amint benyitottam hozzá, kicsit elszomorodva csuktam is be magam után az ajtót. Elaludt. Tudott róla, hogy ma buliba megyek, már korábban beavattam, el is voltam engedve, de el akartam tőle köszönni. Mindig megvárta, amíg elindulok és reggel is ébren fogadott már a házban, akárhányszor elmentem itthonról. Halkan hagytam el a házat, egyesével lekapcsolgatva magam után a lámpákat és bezárva a bejárati ajtót leléptem a verandáról. Liam már ott ült a szokásos hátsó ülésen meghagyva nekem a helyet szokásosan Virginia mögött. Amikor befészkeltem magamat, már éppen az övért nyúltam, hogy becsatolhassam magamat, amikor a barátom szóra nyitotta a száját.

- B., kurvára dögös vagy. - tátotta el a száját mellettem, pont amikor elindultunk.

- Én mindig dögös vagyok Liam, mindig. Nos kinél is sorsoltátok ki a bulit? - váltottam témát és leraktam a kistáskámat magam mellé. Jaime a visszapillantó tükörből rám pillantott és biccentve köszönt egyet, aztán gyorsított a sebességen.

- Ne felejtsd el, hogy az előbb megdícsértelek. Jó? De hát... szóval, Felixnél. - bökte ki halkan és alig érthetően.

Háromszor is nyakon vágtam Liamet az út során, míg ő már a századik ingyen pia meghívásával próbálta tompítani a haragomat. Megjegyzem mindezt sikertelenül, amint az ajtó előtt voltunk a buli helyszínén még egyszer gyomrába vágtam és szó nélkül benyitottam Felixék házába.

A zene tombolt. Milyen véletlen, hogy legelsőnek pont a házigazdát szúrtam ki az oldalán két szőkeséggel. Selyeming volt rajta, ami sejtető belátást adott a csupasz mellkasára. Hah, ez máris be volt rúgva már negyed tízkor. Liam is előbotorkált mögülem és mellém lépve két pohár whiskyvel a kezében kínált. Kivettem a kezéből az egyiket és koccintva lehúztam a teljes pohár tartalmát.

- Ejha, te aztán nem cicózo...

- Fogd be! - fojtottam belé a szót egy gyilkos pillantással, mire ő nyelve egy nagyot inkább követte az én példámat. Az ürez poharakat az asztal szélénél ismét feltöltötte, addig én pedig a tömegbe vetettem magamat. Liam Bronson ismét utántöltött adagja már tíz perc után a fejembe szállt és tudtam akaratlanul is, hogy ma le fogok aljasodni.

Not afraid anymore dallama csendült fel. Tökéletes párosítás lehet egy forró tánchoz vagy éppenséggel beszívni egy kicsit mellette a kanapéknál. Én csak tekertem a csípőmet és utat engedtem a pia hatásának kibontakoznia, Liam újabb és újabb piákkal látott el. Neki sem kellett volna már többet innia, de tény és való, hogy ez a megállapítás rám is vonatkozott. Egy órával később fél tizenegy körül éreztem meg a hányinger első jeleit magamon és azt is, hogy Liam eltűnt már vagy fél órája én pedig Staceyvel táncoltam. Ki volt az a Stacey egyáltalán és honnan tudtam a nevét?