THE TRUTH ABOUT US

10.

Szerda délután volt.

Már kettőkor végeztem, de még azután elmentem a boltba beszerezni pár hozzávalót. Na igen, a bevásárlóközpontban totál kétségbeestem, mert azt sem tudtam igazán mit is akarok ott főzőcskézni. Mi van, ha Paigenek nem ízlik majd vagy allergiás rá? Végül több dolgot is lekapkodtam a polcokról és úgy estem haza, hogy éppen nem szakadt le a két karom a súlyos zacskóktól. Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha kiszakad a pótzacskó is. Apával tegnap megbeszéltem és szinte mindent elmondtam neki Paigedzsel és Charlesszal kapcsolatosan, kivéve azt, hogy Charles seggfejkedik. El is engedett azzal a feltétellel, hogy megismerkedhet a két jómadárral még a közeljövőben. Minden új ismerősömet vagy barátomat ismeri az apám, mivel nem szívesen ad idegenek kezei közé és biztonságosabban érzi magát, ha tudja, hogy az egyszem lánya kivel tölti a szabadidejét. Ha Charles képtelen lesz viselkedni apám előtt, hamarabb fojtom bele egy kanál levesbe, minthogy megfőzném azt.

- Prücsök, te egy egész falura szeretnél főzni vagy mi? - akadtak fent a homlokán apu szemöldökei, amint betoppantam a súlyos terhekkel a két kezemben. Aztán észhez kapva kivette a markomból mindkét bevásárlós táskát és a pultra emelte őket. Eléggé döntésképtelen voltam Paige ízlését illetően, így talán a kelleténél több dolgot is vettem. Csak annyival voltam tisztában, hogy szereti a kávét, de ennyivel nem igazán lettem kisegítve még.

- Haha, kissé túlzásba vittem lehet, de az a lány nem ehet mirelit pizzát. Olcsó mirelit pizzát, apa! - hangsúlyoztam ki számára a felháborodásomat és bele is borzongtam az étel gondolatába. Nem azt mondom, hogy én egy hú de nagy egészség-guru volnék, viszont oda figyeltem mindig is arra, hogy mit viszek be a szervezetembe.

- Azért a fejem le ne harapd. Kell a meggyőző, sármos mosolyom a választási plakátokra. - tartotta fel a tenyereit védekezően maga elé irtó komoly arcot vágva, mire én elnevetve magamat csak fejcsóválva a fürdő felé vettem az irányt. Négy óra múlt nem sokkal, tehát még bőven akadt időm, hogy lezuhanyozzak és átvegyek valami kényelmesebb ruhát. Ebben a szűk gatyában egész nap feszengtem és úgy éreztem, hogy ahányszor lehajoltam a boltban valamiért, megbámultak. De ne legyen igazam.

Kapkodva leráncigáltam magamról a ruhadarabokat és a szennyesbe hajítottam, miután megnyitottam a csapot a zuhanykabinban. Amint magamra eresztettem a forró vizet teljesen ellazultak az izmaim és lélekben lemostam magamról a mai nap fáradtságait és feszültségeit. Nem is eshetett volna jobban egy zuhanynál most semmi más. Frissen és üdén léptem ki egy negyedóra múlva a kabinból, ami valójában huszonöt perc volt. Viszont így is másfél óra állt még a rendelkezésemre, Charles érkezése előtt, ezért nem is pörgettem a dolgokat és nyugisan totyogtam be a szobámba. A hajam már a vállamig ért, így az első tincseket hátra tudtam fogni egy fehér, karmos csattal. Egy bézs, magas derekú, bordázott trapéznadrágot húztam alulra, mely a combomra teljesen rásimult és a térdemtől lefelé finoman kiszélesedett. Imádtam ezt a nadrágom, olyan elegáns és egyben hetvenes éveket idézett elő bennem. Felsőnek egy elnyűttebb darabot választottam, amit nem bántam, ha összekoszolódik majd. Ez egy sima, bő póló volt egy kedves kis felirattal az elején ,,I love you from my head tomatoes". Hozzá párosítottam a zebramintás conversemet és unalmamban kihalásztam a táskámból a spanyol füzetemet, hogy átolvasgathassam holnapra. Más teendőm úgysem akadt, így az ágyamra vetve magamat lapoztam fel a jegyzeteim.

Annyira elmerültem a korábbi leckékben, hogy már a csengő hangjára kaptam csupán fel a fejem és hitetlenkedve néztem rá a telefonom kijelzőjére. Hat óra két percet mutatott, majdnem pontos. Lerohantam a lépcsőn és éppen megúsztam egy eltaknyolást az utolsó három fokról leugorva, de mindenképpen apám előtt akartam üdvözölni őt.