THE TRUTH ABOUT US

07.

,,Felix haját birizgáltam. A szőkésbarna, göndör fürtök selymesen olvadtak szét az ujjaimra rácsavarodva. A fiú arca ellazult és csukott szemmel mocorgott az ölemben a fejével. Szerette, amikor a tincseivel játszottam, míg ő félálomban pihengetett és beszélgettünk bármiről, ami csak kifért a csapon.

- Nem megyünk el a hétvégén az állatkertbe? - vetette fel az ötletet, miközben ő végig mozdulatlan maradt és élvezte az őt melengető, forró napsugarakat.

A parkban voltunk és egy pléden ültem törökülésben, Felix pedig elfeküdve napozott a fejét az ölembe hajtva. Mellettünk egy már kiüresedett gyümölcsös tál volt és olivás stanglik, amiket lekvárral ettünk. Illetve a jeges teát útközben ittuk meg, mert a kánikula miatt hamarabb kezdett felmelegedni az ital, mint azt gondoltuk. Sokszor piknikeztünk már, és a mai nap is csodálatos lehetőséget nyújtott erre az alkalomra is. Fél kézzel megtartva magamat hátrébb dőltem, hogy az arcomon is érjen a verőfény, míg a másik kezemmel ugyanúgy Felix tincseit borzoltam. A legjobb barátom egy hangszórót is odapakolt és jelenleg is azon ment egy lejátszási lista nem túl hangosan, hogy ne zavarjunk másokat se. Leginkább The 1975, Girl in Red, LP vagy The Neighbourhood volt beválogatva eddig, ebben a percben pedig egy igazi klasszikus szólalt fel Frank Sinatratól, a Witchcraft. Ezt a számot még tegnap küldte át este és meg is hallgattam, azonnal megtetszett. Bár nem volt nehéz nem megszeretni, mikor Felixszel igen közelálló ízlésünk volt legyen szó zenéről vagy gondolkodásról. Ruhák megválogatásában eléggé eltértünk, hiszen míg ő a függője volt a selyem ingeknek vagy bármilyen ingeknek, én inkább a bohókás, vidámabb stílusokban találtam önmagamra. De mielőtt bárki azt hinné, nem, Felix nem volt meleg. Sosem volt az.

- Mehetünk. - egyeztem bele egy vállrándítás kíséretében, viszont ő ezt nem láthatta. A városi állatkert nem egy nagy területet foglal el, mégis rengeteg érdekes állatot lehet megtekinteni az év csupán egy bizonyos szakaszában. Apa sokszor elvitt, mikor pici voltam és mikor már rutinos látogató lettem, egyből az oroszlánokhoz mentem. Imádtam az oroszlánokat.

- Majd eléd megyek kocsival, szombat délelőtt. Vegyünk majd valami kaját a zebráknak, meg magunknak fagyit. Sloan fagyija a legjobb a városban. - sorolta fel a terveit és enyhén felnyitotta óceán kék szemeit. Olyan szép szeme volt az én unalmas, szürke színeimhez képest.

- Az nem jó, menjünk délután. Reggel hajfestés lesz. - közöltem vele a programom és egy bólintással beleegyezett az időpont csúsztatásába.

- Befested? Hmm? Milyen színűre? Barna, fekete? - érdeklődött egyből és máris izgatottan találgatni kezdte a színt.

Sejtelmes mosolyra húztam az ajkaimat és beletúrtam egy pillanatra a középhosszú tejfelszőke tincseimbe. Talán vágathatnék egy kicsit az aljából is pluszban, hogy frissítsem a hajvégeimet. El sem hiszem, hogy ezt fogom tenni.

- Rózsaszínre. - feleltem végül fülig érő vigyorral, mire Felix egyik ámulatból a másikba esve kezdett el magyarázni."

Ébredés után nem sokkal és egy kávét követően nekifogtam tanulni. A takarómra ülve válogattam ki a szükséges jegyzeteket és könyveket, amikből gyakorolnom kellett a jövő hétre, közben pedig egy párnát az ágy háttámlájához nyomva nekidőltem. Már-már rutinosan osztottam fel a tanuláshoz a rendszeremet és fontossági sorrendbe állítva, a lista élén szereplő, legrelevánsabb tantárggyal kezdtem; és ez nem más volt, mint a töri. Hiába álltam mindenből ötösre, ez nem véletlenül volt így és a legtöbb szenvedést, illetve a leghosszabb időtartamot ez jelentette. Órákat, sőt akár napokat is rá kellett szentelnem gyakran, hogy különösen erre a tantárgyra rágyúrjak. Na pontosan ezért utáltam, kiegészítve azzal, hogy hülyeségnek tartottam. Fellapoztam a töri könyvem első negyedének lapjait és ezzel párhuzamosan a jegyzeteimet is pótolgattam, ismételgettem. Amikor már egy oldalt teleírtam, elegem lett a nagy csendből, ami körülölelt abban a szobában. Mondhatni már hallottam, ahogy a fogaskerekek nyikorognak az agyamban, ezért bekapcsoltam egy lejátszási listát a telefonomon. Kicsit sem érzem magam normálisnak. Viszont, ahogy elindult az első szám a drifting on losers-ből, fellélegeztem és máris könnyebben ment a tanulás. Mintha egy ólomsúly esett volna le a vállamról, az eddigi nyomó érzés a fejemben és a feszültség egyszerűen megszűnt.