THE TRUTH ABOUT US

25.

Lefekvéshez készülődtem, pedig úgy éreztem még mindig nem ébredtem fel a sokkból, amit Charles gyerekkora történetének csupán egy finom körvona adott Paige által. Még csak elképzelni sem tudtam miket élhetett még át. Paige azt mondta, hogy amit ő tud, az csak édes kevés. Charles volt, hogy néha elszólta magát, amióta elhozta a "szülőhazájukból", viszont egyszer sem volt konkrét, így a kirakós hatalmas cafatokban lógott. Bármennyire is nem akartam másképp gondolni az idősebb Waylett testvérre, mégsem sikerült mindezek után... mindezek után, hogy ilyeneket megtudhattam róla. Nem akartam rá másképpen gondolni, mert a jelenlegi személyisége ettől ugyanaz maradt, attól még, hogy megértettem pár részletből azt, hogyan lett olyan, amilyen ma is volt.

Furcsa érzés volt Charles szobájába lépni megint, persze korábban már voltam bent, de ez most más volt. Ő nem volt itt és ha akartam volna mindenét átkutathattam volna, mondjuk erről egyáltalán nem voltak mély fantáziáim. Az én személyes cuccaim sem túl izgalmasak, inkább unalmasnak vélhetőek. Charles cuccai akkor miért lennének azok!? Az ágyra esett a tekintetem. Egy régi emlékkép tolult az agyamba, amikor bedrogozták őt és hazahoztam. Az ággyal szembeni kényelmetlen fotelbe "dőltem le", hogy őrködhessek felette. Most viszont ebben a szobában, az ő ágyában fogok aludni.

Lecsekkoltam a telefonomat még utoljára, de semmi üzenet se apától, se senki mástól.

,,- Átöltözhettél volna. Korábban is adtam kölcsön a ruhámból. - mondta teljes nyugodtsággal a hangjában. Bennem mégis feszültséget keltett vele. Olyan törődő és kedves, ez nem ő. Charles Waylett egy hideg ember, akit senki más nem érdekel önmagán és a húgán kívül."

Mondta ezt egyszer, azután az éjszaka utáni reggelen. Úgy döntöttem nem zavartatom magam és önkiszolgáló üzemmódba lépek, hogy Charles pólói közül keressek egyet ideiglenes pizsamának, de csak mára. Amikor magamra vettem egy szimpla sötétzöld, rövid ujjas darabot úgy éreztem mintha itt lenne a szelleme és körém fonná a karjait. Már tudom milyen Charles Waylett ölelésében lenni és a ruháiban lenni az hozzá sem volt fogható az előbbihez, mert emez csupán az emlékét idézte fel. A felsőn ott virított a katonai embléma, rengeteg ilyen ruhája lehetett még ebben bizonyos voltam. Felesleges is lett volna nadrágért túrkálnom más fiókokban, amikor az anyag egészen a combom közepét súrolta, így egy nagy sóhaj kíséretében az ágyába másztam. A lepedő ugyanolyan éjfekete volt, mint a párnák és a takaró. Amint sikerült elkényelmesednem nyugodtan hajtottam a fejemet álomra a menta illat bódulatában. Úgy éreztem, hogy ezzel egy nagyon privát szférájába engedett be ezúttal Charles Waylett.

Felidéztem még Paige szavait utoljára és képzeletben visszarepültem a wellnes hotel szaunájába.

,,Amióta visszajöttél nem ivott már annyit. Mi van köztetek?"

Hogy mi volt köztünk? Azt tudom. Rideg távolság, utálat és kényszeres összeköttetés a sors által, aminek egyikünk sem volt nagy rajongója a kezdetektől sem. De hogy jelen pillanatban mi van köztünk, ez még számomra is a világ egyik legnagyobb rejtélyének számított. Mi van köztünk igazából?

,,Tudod ezeket a dolgokat nem azért mondtam el a bátyámról, mert be akarok furakodni közétek vagy mert szószátyár lennék. Tudom, hogy kedvel téged és tudom, hogy egy különösen nehéz eset, mivel már eléggé az életünk része lettél szerintem így fair. De ezeket ne mondd vissza neki! Charles nem az érzelmek embere és ha a múltjára akárcsak utalsz is, akkor egy csúnya pajzsot vág maga elé és egy igazi szörnyeteggé válik."

De miért? Mik történtek még vele? Kedvel engem? Vajon ezt ő maga mondta Paigenek? Nem, legkevésbé sem hiszem, Charles sose mondana ki ilyeneket. Ahogy a lány is említette, Charles nem az érzelmek embere, tehát nem kedvelhet engem. Mégis néha azt éreztette velem, hogy elfogadott engem és az életének egy apró részletében ott szerepelt a nevem is, de sokszor ezt sikerült is megcáfolnia, mint például ma is. Ideges lett, amikor megkérdeztem miért kell vigyáznom a húgára és inkább bezárkózott, majd lepattintott. A bonyolult dolgok csak a bajt vonzzák.