THE TRUTH ABOUT US

16.

Előrébb hozták az estélyi ünnepséget, amit apám rendezett a támogatóinak és még több támogató beszerzésére a választás előtt. Így tehát a két hetes várakozást lerövidítve, a holnapi napra tűzték ki. Szerencsére a ruhám már egy hete ki lett választva és a gardróbom belső ajtaján lógott, minden reggel emlékeztetve engem a holnapi időpont eseményére. Újabb szerencse, hogy az italokat, ételeket, dekort és a meghívott embereket is könnyedén elintézte apám. Ez aztán nem semmi. Ennyi szerencse mellett csodálkoztam is, hogy hogyan lehet minden a legnagyobb rendben, mígnem.. Mígnem a drága édesapám benyögte, hogy néhány napja összefutott a földszinten a kifelé igyekvő férfival, aki álmaimat őrizte órákon keresztül, - nyilván, apámnak, más elképzelései voltak, hogy miért jött ki estefelé a szobámból és hagyja el a házat - majd megkérte, hogy legyen a kísérőm az ünnepségen. Habár Charles először viszakozott, végül belement, hogy, a kísérőm lesz. Persze, engem erről meg sem kell kérdezni. Miért is kellene!? Aznap, amikor megtudtam, hogy apám ilyesmit intézkedett soha nem voltam még olyan dühös. Soha nem törtem el vázákat szándékosan és soha nem vágtam tiszta erőből a tányért sem a falhoz, ahogy a villa sem hajlott meg eddig a kezemben, viszont aznap.. Mindegyiket megtettem és még annál is többet, amiket fel sem merek emlegetni.

Kétségbeesetten tudatosult bennem, hogy valami nem engedi, hogy külön életet élhessek Charles Waylett-tel. Talán a sors, mi most gúnyolódva szórakozik a szétesett életem felett. Azt hiszem én is csinálok egy zacskó popcornt és vele együtt nézem végig az első sorból, ha már mást nem tehetek, mivel minden próbálkozásom gyenge, eredménytelen erőlködés.

Holnap nem csupán az ünnepség lesz ám, ugyanis a mai nap utolsó tanórájának leteltével megkezdődik a téli szünet. Alig pár nap volt karácsonyig, na meg szilveszter is vészesen közeledett. Apámmal sosem tartottuk egyiket sem, egyszer sem. Csupán a szülinapunkkor ajándékoztunk, de soha máskor. Nem voltam szomorú miatta, így nőttem fel. Másnak az a normális, hogy felállít a házban egy fát, ami ajándékokat tojik maga alá. Nekünk az volt, hogy este elmegyünk a DOORian's-ba és eszünk, iszunk, beszélgetünk, míg be nem zár Dorian, az aprócska étterem tulaja. Alig vártam már ezt a napot, olyan rég volt normális beszélgetésem apával. Vagyis reggel együtt kávéztunk, viszont az nagy részében inkább abból állt, amíg apa nyugodtan ténylegesen kávézott az újságba fúrva a fejét, mire én a lehető összes szitokszóval csapkodtam - akár egy hisztis kisgyerek, aki nem kapta meg a legújabb, legmenőbb játékot -. Később elnézést kért, amiért félreértette az én és a Charles kapcsolatát. Nos, törött váza a bocsánatra, sem forr össze. És Charles. Charles valószínűleg most azon rötyög, hogy a kis, hormonzavaros, törékeny diáklány gyengélkedik még. Rohadjon meg. Bemászott az életembe. Ott kellett volna hagynia engem a küszöbön és akkor nem látnám minden egyes alkalommal a szemeim előtt a képet, amikor lehunyom, hogy Charles végigsimít az arcomon, felvisz az emeletre, hozzám ér. Sőt, nem is kellett volna idejönnie, ahogyan meghívnia se kellett volna. Mi a franc ez az egész? Először kirúg az életéből, aztán meg visszahív? Látszik a sors az ő életét is megkavarta, vagy inkább a józan eszét.

- Az utolsó nap a suliban az évben. Gyerekek, ez tudjátok mit jelent. - pattant fel az asztalra szünetbsn Ricky és mindenttudó mosollyal végignézett a társaságon.

- HÁZIBULIIIII. - ordította el magát a fejét rázva boldogan.

Gondolhattam volna. Én is szívesen lenéztem volna bulizni kicsit, de apámnak nem hiányzott a választás előtt, hogy bármi rosszat is mondhassanak róla vagy az egy szem lányáról.

- Kinél is lesz? - vetette közbe Emma, akire érdeklődbe átfordult ezúttal minden szempár. Ez jogos. Nem mondták, hogy kinél lesz.

- Nálam.. természetesen. Bárkit hívhattok. - igazította meg a pólója nyakát mellettem Liam büszkén, mintha valami nagymenő hapsi lenne egy milliárdos megbeszélésen. Olyan csábosan mondta ezt és nyugodtan, hogy tőlem még egy meglepett pillantást is kapott, míg mások kurjongattak örömükben és a piát kezdték el leszervezni. Kíváncsi voltam vajon milyen őrült sztorikat hallok majd januárban a téli szünetről. - Neked is jönnöd kell, Bailee.