THE TRUTH ABOUT US

12.

Liam: Akkor péntek este, fél kilencre eléd gurulunk Jaimevel meg a barátnőjével. Majd dobd át a címed, hogy tudjuk hova menjünk.

Tegnap este üzente a kedves padtársam, program részleteit. De  csak reggel láttam, merthogy eléggé lefoglalt a spontán pizsi-parti, amire egy pánikroham és ájulás keretén belül tettem szert. Izgalmas és egyben mozgalmas volt a tegnapi napom, azt meg kell mondjam, viszont annyira nem olyan jó, hogy vágyakozzak egy ismétlésre. Charlessal az éjszaka során hamar kifogytunk a szavakból és mint kiderült nem igazán passzoltunk egymáshoz, mint beszélgetőtársak, így ő le is lécelt tovább durmolni. És természetesen magával vitte a whiskeyt is, kezdtem azt hinni, hogy a tenyerébe nőtt az alkohol. Hajnali fél ötig forgolódtam a kanapén, mikor feladtam a próbálkozást az alvással. Idegen helyen sosem sikerült normálisan kipihennem magamat és vagy hatvanszor felébredtem a semmire. Unalmamban készítettem a két jómadárnak egy finom és egészséges reggelit, amit az étkező asztalon hagytam grátisz ajándékba az esti csetepaté miatt. Nem azt mondom, hogy nem volt igazam akkor, hanem egyszerűen csupán jogom nem volt ilyeneket vágni sem Paige, sem Charles fejéhez. Még akkor sem, ha igazak.  Kissé én is elvetettem a súlykot, bevallom. De azt hiszem ez már egy végképp erős intőjel számomra, hogy a Waylett testvérek az életemben ekkora port kavartak. Az én életemben már pedig jelenleg is porvihar dúlt és legkevésbé hiányzott ezt még intenzívebbé tenni. Ezért mellőztem, amit mellőzhettem. Bármennyire is kedveltem meg Paiget, vele egy csomagban járt a bátyja is, akivel egyáltalán nem állt szándékomban összeszűrni a levet. Mindezek alapján ő miattuk és magam miatt is hamarabb leléptem, se szó, se beszéd. Ezennel teljesen elvágtam magam tőlük és remélhetőleg így is marad, nem azért, mert így szerettem volna, hanem mert így volt a jobb és helyes. Megesik, hogy a helyes cselekvés nem von mindig maga után boldogságot, csupán a rendet, amit nem érdemes felborítani. Egyből a gimnáziumba buszoztam - szerencsére Charleséktól ismertem egy megállót pár saroknyira - és amíg nem kezdődtek az óráim a könyvtárban ütöttem el az időt. Hemingwaytől olvasgattam egy hátsó babzsákban ülve és közben a sunyiban behozott kávémat szürcsölgettem, hiszen köztudott, hogy a könyvtárban az evés, ivás, beszélgetés tiltott. Akkor húztam le a telefonom értesítés panelét is és láttam meg Liam üzenetét.

Én: ,,Otthon" megtekintése a Google Térképen:
*csatoltál egy linket*

Lezártam a készülék képernyőjét a zsebembe csúsztatva felkecmeregtem a babzsákból, hogy időben beérjek Mrs. Simonshoz, legalább egyszer a hónapban. Annyira nehéz pontosnak lenni, na. Mármint, most komolyan, ki nézi az időt pont, amikor sürgető helyzetben találja magát?

A már megtelt, zsúfolt folyosókon szlalomozva kerülgettem az embereket, hogy eljussak a tanteremig magyarra, még a csengő előtt. Amikor a semmiből előtűnt Felix viharzott be előttem a terembe, egyből a tegnap történtek képsora villant be és tized másodpercek alatt szontyolodtam el. Magamban káromkodva követtem őt és még kereken nyolc óra előtt helyet foglaltam a szokásos helyemen, az első padsorban. Mrs. Simons a késések miatt ültetett előre engem és Felixet is, viszont míg ő a tanári asztallal szemben kapott helyet, addig én az ablak mellett koptattam a padot. Ki tekintettem a távolba, hisz a második emeletről már egészen rá lehetett látni a gimnáziumot környező nagyobb területre. A kiüresedett parkolóban csupán autók álltak csordultig töltve az alig ötven hellyel bővelkedő teret. Ettől nem messzebb lehetett kivenni a tölgyesek mögött meghúzódó főútvonalat, melybe egy keskeny alárendelt út futott bele egyenest a gimnázium kapujáig vezetve. A főút túloldalán egy lepukkant múzeum várt évek óta a bontásra, ami fölé magasba törő tömbházak tornyosultak. Szürke zónaként is emlegették ezt a városrészt, mert a szó szoros értelmében olyan szürke itt minden és egyhangú. Munkahelyek sincsenek ezen a felén a városnak az iskolán kívül, így a legtöbben a központba ingáznak. Habár hivatalosan a suli is a központtal egy kalap alá volt véve, éppen a határát súrolta annak. Még a turistákat is leamortizálta Springfield csöpp területű szürke zónája.