THE TRUTH ABOUT US

06.

- Na, dalolj kismadár! - dőlt neki a konyhapultnak Charles le sem véve rólam a tekintetét. Egy szürke melegítőnadrág volt rajta csak, a felsőtestét teljesen szabadon hagyva. Minden erőfeszítésemmel azon voltam, hogy ne bámuljam meg és semleges próbáljak maradni előtte. Ezért direkt az étkező másik végében maradtam pár méterrel távolabb. Azt sem értem miért hívott be, jobban állt volna neki az, hogyha egy kiadós megfenyegetés után az orromra csapja az ajtót, de nem tette. Mart a kíváncsiság belül, hogy megtudjam rá a választ és különböző teóriákat szültem. Esetleg így akart beédesgetni a házba és most ki fog nyírni vagy megkínoz, simán kinézném belőle bármelyiket.

- Nem én hívtam meg, ha azt hiszi. Sőt, gyanítom az osztálytársaim sem annyira felelőtlenek, hogy ilyet tegyenek vele. - mondtam kimérten és karjaimat összefűztem a mellem alatt.

Mindkettőnkből dőlt a feszültség. Felvont szemöldökével pedig azt kérdezte ,,Igazán?". Nem hitt nekem. Az igazat mondtam és hát bocsánat, ha ő nem bízott bennem, mást így sem tehetek. A lány még számomra is kérdéses volt, hogy hogyan jutott be egy ilyen házibulira vagy ki hívta meg és tulajdonképpen a szülei vagy a bátyja hogy engedhették el. Valószínűleg nem is tudtak róla.

- Nem tetszik, hogy a húgommal lógsz. Szóval a mai naptól fogva kopj le róla! - köpte a szavakat oda nekem, mint egy rossz kutyának. Nem hittem a füleimnek. Ezért hívott be, hogy megalázzon?

- Az első perctől ellenségesen állt hozzám, ok nélkül. - vágtam vissza csípősen és a végére hagyott káromlást elnyomtam magamban. Gyűlölöm ezt a faragatlan tuskót!

Megértem. Ha valaki a részeg apámmal hazállítana, aki egyébként sosem iszik többet a kelleténél, én is mérges lennék és kifaggatnám a kedves kísérőjét. Ettől függetlenül mégsem védtem Charlest, mert nem csupán a mostani esetben, hanem az összesben megmutatta a foga fehérjét, hogy mennyire ellenszenves voltam számára. Azt hiszem csendben is kimutathatta volna.

- Csodálkozol, Britney? Felborulsz egy kávézóban saját magadtól, késel az órákról, illetve igazolatlanjaid vannak, személyi nélkül vennél bort, bulizol tanulás helyett, lelépsz a járdáról anélkül, hogy szétnéznél, valószínűleg a te romlott társaságod miatt keveredett ilyen slamasztikába is és úgy öltözködsz ráadásul, mint egy óvodás. Megbízhatatlan vagy, életveszélyes, éretlen és felelőtlen. - kínos csend állt be, amint felsorolta mindazokat a dolgokat, amik egyesével ütöttek szíven.

- Bailee. A nevem Bailee és nincs bizonyítéka az összes itt elhangzott vádra, ezért sem fogok magyarázkodni. - vettem lejjebb a hangerőt és sokkal higgadtabban formáltam meg a szavaimat, mint amelyekkel az előbb a férfi illetett engem. Bármennyire is voltak igaz állítások a hamisak között, egyáltalán nem gondoltam magamat sem felelőtlennek, életveszélyesnek vagy megbízhatatlannak. Vérig sértve éreztem magam, holott ő az igazságnak annyi részét látta, amennyit látni akart.Nem szerettem az ennyire szűk látókörű embereket, olyan maradiak.

- Én szeretném, ha magyarázkodnál. Na? - lökte el magát idegesen a pult szélétől és felém tett néhány apró lépést. Nem úgy mondta, mint akit tényleg érdekelt, hanem úgy, mintha ingerelni akart volna. Szemétláda.

Hát jó.

- Egy igazolatlanom van. Igen is járok bulikba, van szociális életem egyesekkel szemben, viszont keményen tanulok is. Négy éve kitűnő tanulmányi átlagom van és két nyelvvizsgával is jeleskedhetek. Szétnéztem az úton, de nem én hajtottam kétszázzal a belvárosban, egy parkolóban. Semmi baj nincs az öltözködésemmel és nem is értem mi köze van magának ehhez. És nem, nem az én romlott társaságom miatt történt ez Paigedzsel sem, a nyakam teszem rá. - fröcsögtem dühösen teljesen kikelve magamból. Elérte, amit akart. Kizökkentett. Most bizonyára boldog, váljon egészségére. De én nem tűröm tovább ezt a viselkedést velem szemben. Többé már nem.