Victoria Stark

Az erőm?!

Először mindketten csak néztünk tágra nyílt szemekkel. Nem tudtam mi lehet az, még sosem láttam ilyet. Hirtelen csak arra tudtam gondolni, hogy ezzel valahogy ki lehet-e szabadulni innen.
- Ez mi? Mit csinálsz? – kérdezte Loki miközben egyre közelebb jött, de csak óvatosan. Nem nagyon mert még a közelembe jönni.
- Azt én sem tudom – valamiért megkönnyebbült és úgy tett mintha semmi se történt volna. Miért lenne jobb, ha van egy olyan erőm (vagy nem is tudom, minek nevezzem) amiről még én se tudtam és használni se tudom.
Még mindig fénylett a kezem ezért elhúztam a kezem és váratlanul a kötél a kezemről leesett. Olyan váratlanul ért, de arra gondoltam, hogy Lokit a falhoz lököm így hátha lesz időm kiszabadulni. rréb vittem a kezem és akkorát csapódott a falhoz, hogy elájult. Gyorsan fölkeltem és kifutottam az épületből miután elvettem a telefonom az asztalról. Futottam, ahogy csak tudtam, de nem tudtam merre. Közben igyekeztem felhívni Happyt úgy, hogy a telefon lehetőleg ne essen ki a kezemből.
- Happy?! – Szóltam bele a telefonba, mikor már alig tudtam beszélni a futástól.
- Victoria! Hol va... - kezdett volna bele mikor valaki félbe szakította.
- Victoria Stark! – már a nevet is fura volt hallani, még valahogy meg kell szoknom – hol csavarogsz? Miért nem szóltál Happynek, hogy valahova elmentél? – nem beszélt olyan hangosan, csak mérges volt, de minél tovább beszélt annál hangosabban.
- Apa! – ezt se mondtam még soha – nem csavargok, engem e... - megint beleszólt. Nem bírja kivárni amíg, elmondom.
- Ha nem mentél csavarogni, akkor, hol vagy? Egyedül men.. – itt már annyira elegem lett, hogy most én szóltam közbe.
- Apa! Elraboltak! Nem császkálok sehol. Hanem próbálok menekülni – egy kicsit csendbe maradt, mert nem tudott mit hozzászólni, de a háttérbe már szólt mindenkinek, hogy keressenek meg – hahó? Ott vagy?
- Itt vagyok. Te viszont hol vagy? Ki rabolt el? – kezdett faggatózni, de én csak sóhajtottam egyet.
- Nem tudom, merre vagyok, de a többit majd elmondom később – abban a pillanatban megláttam egy fekete kocsit – mi a... ? Hogy talált meg ilyen gyorsan? – az autóban Happy ült, de most tényleg (vagyis reméltem) – Happy te vagy az? – nézett ki az autóból.
- Igen ez én vagyok. Na, szállj be! – gyorsan oda futottam és már mentünk is a toronyba, vagyis haza. Most már ez az otthonom és kezdtem is otthon érezni magam – mi történt? – elmondtam neki mindent, vagyis majdnem. Az erőmről nem szóltam neki. Valamiért nem akartam. Inkább először Tonynak akartam elmondani, hátha ő tud ebben segíteni vagy valami.
Hazaérve rögtön rohantak hozzám és nekik is elmondtam ugyanazt. De a többiek mentek megkeresni Lokit, de Tony itt maradt.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva, miközben alig bírta visszatartani a dühét Loki iránt, legszívesebben ő is velük ment volna és valószínűleg ki is nyírta volna.
- Igen, minden rendben, de valamit még el kell mondanom. Mielőtt kiszabadultam a kezem pirosan kezdett fényleni és mikor elmozdítottam akkor a kötél leesett rólam és akkor elmozdítottam a másik irányba és ezzel hozzácsaptam Lokit a falhoz. Ezért ájult el és tudtam elmenekülni – kicsit dióhéjban mondtam el mindent, de ez is elég sok információ volt neki egyszerre. Még próbálta felfogni a dolgokat, mivel oda vissza járkált előttem.
- Szóval.......neked van valami féle erőd? Ezt te is tudtad? – most nem tudott olyan sok mindent kérdezni, mint tudott, csak állt valami rettentően vicces fejjel előttem és magában beszélt, miközben kapkodta a fejét össze vissza.
- Nem én ezt eddig nem tudtam és nem is tudom, mi lehet ez. Ezért jöttem először hozzád hátha te tudod, miről van szó – de ahogy látom nem.
Hallottuk, hogy a lift megérkezik az emeletre és kicsapódik az ajtó, de Tony nem foglalkozott vele. Teljesen lefagyott. Szerintem, ha elmennék, azt se venné észre. Az ajtón Peter futott be.
- Bocsi, elkéstem. Mr. Stark mondta, hogy gyorsan jöjjek ide, de úgy látom elkéstem – ááá dehogy, csak egy kicsit – miről maradtam le? Éééésss Mr. Starkkal mi történt? – hirtelen röhögni akartam, hogy ennyire nem figyel és elkalandozott, de csak kuncogtam egyet és elmeséltem mi történt, de neki már rendesen – szóval a többiek most Lokihoz mentek, neked van valami erőd, amiről eddig senki se tudott és Mr. Stark...hát hogy is mondjam....rosszul fogadta a hírt.
- Valahogy így, igen – most már viszont elröhögtem magam, mire ő is egyre jobban mosolygott és csak kitört belőle röhögés, de próbálta visszafogni magát – na, de most azt kéne kideríteni mi ez, de ez apa nélkül – vagyis agyban nélküle - és Banner nélkül nem hiszem, hogy menni fog.
Ekkor hirtelen megszólalt Tony hangosan és mindketten hátraugrottunk egyet – szóval! Valahogy derítsük ki mi ez – ha figyeltél volna, akkor tudnád, hogy mi is ezt akartuk –, menjünk a laborba.
Lementünk a laborba és valahogy megpróbáltam előhozni ezt az...izét. Tony elkezdte megvizsgálni és csak beszélt Jarvishoz, de ránk se nézett.
- Jarvis, derítsük ki mi ez és honnan jött.
- Már is nézem – fél perc múlva már a képernyőn is volt a válasz.
- Akkor ez egy hasonló erő, mint Wandáé, vagyis ugyanolyan – mondta Tony miközben a képernyőn próbált több információt keresni.
- De az hogy lehet? Hisz Wanda az Elme kövétől kapta ezt a képességet, de én, hogy kaphattam volna ezt? – értetlenkedtem, hogy lehetséges ez? Miért én kaptam ezt az erőt? És mégis mikor? Ezekre a kérdésekre senki sem tudott választ, hisz honnan is tudnánk. Főleg, hogy a kő Víziónál van. És ki tudja, mit tudok még.
- Ha ez tényleg így van, akkor meg kell tanulnod használni. Holnaptól Wandával el kell kezdened tanulni ezt – de jó, nem nagyon vágytam rá, hogy valaki itt tanítgasson, de valahogy meg kell tanulnom használni, úgyhogy inkább igazat adtam neki.
- Oké – de többet nem is tudtam mondani, félbeszakított – majd akkor, amikor a többiek is itt vannak, hogy lássuk hogy is működik ez – már csak ez hiányzott, egy közönség, aki azt elemzi, hogy épp mit csinálok és hogy.
Már besötétedett, mikor a többiek is visszatértek Lokival és elvitték őt valahova, de engem itt hagytak Parkerrel.
- Én szerintem most elmegyek aludni.
- Akkor már én is megyek – mentem föl a lépcsőn ő pedig követett és pont köszöntem volna el, de valamit még nagyon akart mondani.
- Jó éjt, Peter!
- Jó éjt! – köszönt el, de már folytatta is – én igazából nem vagyok álmos és nincs kedved megnézni valamit? – mivel igazából én se voltam annyira álmos csak gondolkodni akartam a ma történteken, de ha már így felajánlotta.
- Nézhetünk valamit, de előbb lefürdök – mutattam a fürdő felé ő meg csak csillogó szemekkel és mosollyal bólintott egyet. Miután lefürödtünk és átöltöztünk a szobámban néztünk valami filmet, de nem nagyon figyeltem csak agyaltam. De abban a nagy agyalásban egyre álmosabb lettem és nem is tudom mi történt utána, csak elaludtam.