Victoria Stark

Zemo ezredes

...a HYDRA.
Meghökkenve hallotta a szót. Arról tudtam, hogy a HYDRA-val már volt dolguk ez előtt is, de nem tudtam mi volt az. Csak ennyit mondtak el. De ha ilyen reagálása van rá, akkor biztos nem véletlenül. A váratlan információ következtében azt se tudta mit mondjon. Örüljön, hogy végre mindenre emlékszem vagy dühöngjön az elrablással kapcsolatban.
- Jarvis? – kérdezte apám, de fogalmam sincs, mire készül hirtelen. Lehet, egy atombombát akar a helyre küldeni és ezzel el is intézve az egészet. Igazából simán kinéztem volna belőle. Legalább, akkor feszültségkeltés nélkül meg lehetett volna reggelizni.
- Igen Mr. Stark?
- Kérlek, keltsd fel a többieket is. Pizsipartit tartunk – mondta komolyan és odament a pulthoz főzni egy kávét. Gondoltam, hogy ennyi ember, akik egy támadásról fognak beszélni reggel hatkor. Úgy voltam vele, hogy ennek jó vége nem lehet. Olyan veszekedés fog kitörni, hogy nekünk kell lefogni apáékat, amilyen sokszor veszekednek. Miközben iszogatta a kávéját, föntről már lehetett hallani a mocorgást. Egyre többen keltek fel és kezdtek fönt beszélgetni. Aztán jöttek le libasorba. Először Steve, Nat, Bruce, Sam, Vízió és... Wanda. Nem tudtam, hogy Wanda is visszajött. Csak arról tudtam, hogy valószínűleg azok rabolták el, akik engem is, de hát akkor sikerült őt is visszahozni. Ekkor egy kisebb mosoly ült az arcomra, de most nem erre kellett koncentrálnom.
- Nos? – kérdezte a kapitány miközben odament a pulthoz, Tonyhoz, hátha ő tudja, mi történik itt – Miért vagyunk itt, mindannyian ilyen korán? Főleg, hogy valószínűleg te is most keltél – nézett rá és öntött magának is egy pohár kávét.
- Engem is most keltett Jarvis, csipkerózsika! – nézett rá fáradtan Tony – És, ha már itt tartunk engem Victoriáék akartak fel kelteni, de ezt rá bízták Jarvisra. Titeket én keltettelek fel. Nehogy már tovább aludjatok, mint én – ekkor néztek ránk a többiek is, mikor mi még mindig a kanapénál álltunk – Szóval majd ők elmondják mi az ábra – nézett rám már ő is.
- Köszi! – néztem apára és vettem egy nagy levegőt – szóval kezdjük ott, hogy mindenre emlékszem – ekkor Bruce kezdett közelebb jönni.
- Ez hogy lehetséges? – kapkodta a fejét Tony és köztem.
- Nem tudom, de ez most mindegy is... a lényeg, hogy tudom kik raboltak el... a HYDRA – ekkor Steve, Nat és Sam egymásra néztek elég komoly arccal.
- Az lehetetlen – mondta Nat.
- Miért? – kérdeztem tőlük és Steve sóhajtott egy nagyot.
- Azért, mert 4 évvel ezelőtt, mikor megtudtuk, hogy a HYDRA még mindig létezik és a SHIELD-ben belülről vette át a hatalmat, akkor kiiktattuk. Az embereivel együtt. És ebben biztosak vagyunk, hisz egy épületben voltak, ami felrobbant – ekkor én is eléggé össze voltam zavarodva. Hátra néztem Peterre, mivel csak őt tudta, hogy most mennyire félek legbelül, de ezt próbáltam leplezni, ami úgy tűnt sikerül is. De rögtön visszakaptam a fejem, ne legyen feltűnő, és hogy tovább tudjunk beszélni
- Honnan tudod, hogy a HYDRA volt az? Kik voltak ott? – kérdezte Sam, mire feltűnően elkezdtem gondolkodni.
- Egy csomó orvos és ügynök. De valakinek a nevét is mondták. Ott volt Rumlow, Alexander Pierce – ezek a nevek hallatán egyre jobban kezdtek idegesek lenni – és öhm... Helmut Zemo – ennek a névnek a hallatán nem csak ez a 3 ember kapta föl a fejét, hanem majdnem mindenki.
- Azt mondtad... Zemo? – kérdezte apa váratlan.
- Igen, miért? – kérdeztem.
-Zemonak elvileg a börtönben kéne ülnie – mondta a kapitány. Valahonnan ismerhették, de ah nem a HYDRA-val dolgozott akkor nem tudom, ki lehetett.
-De a HYDRA segítségével ki juthatott.
- Le maradtam. Ki az a Zemo? – kérdeztem mivel tényleg fogalmam se volt arról, miről beszélnek.
- Zemo 2 éve tűnt fel először, mikor T'Chacka király meggyilkolását rákente Buckyra és ezzel össze is ugrasztotta a csapatot – ekkor jöttem rá, hogy ez volt Peter első '' bevetése".
- Jarvis, gyűjtsd be az összes adatot Helmut Zemoról – mondta apa, miközben mindenki ment fel felöltözni és összeszedni magát. Itt már tudtuk, hogy ez egy hosszú nap lesz.
- Te is ott voltál? – kérdeztem miközben mentem hátra Peterhöz.
- Igen, igazából ezért keresett meg Tony. De azt nem tudtam, hogy Zemoról van szó akkor – mivel akkor, mikor először találkoztak annyit mondott Tony, hogy szüksége lenne rá Lipcsében, ezért ő nem tudott róla. De úgy látszik ismerősökkel lesz dolgunk most is.
- Felmegyünk? Mármint mi is átöltözünk? – kérdeztem, majd egy bólogatással letudta a választ. Felmentünk és öltözés után mindenki lement egy olyan üvegfalas tárgyalóba és most kivételesen én is velük tarthattam. Ekkor mindenki leült egy nagy asztalhoz és a hologramos kivetítőn Jarvis már mindent összegyűjtött Zemóról.
- Helmut Zemo ezredes. A Sokoviai fegyveres erők tagja volt. Ő vezette az EKO Scorpiont, a szokóviai titkos halálbandát. Amikor Ultron már megtámadta, és ekkor ő EKO Scorpion között arra volt hivatott, hogy megvédje Sokovia-t. Feleségét, fiát és apját megölték, testüket két nappal később találta meg. Zemo lehetővé tette Mr. Stark számára, hogy felfedezze, hogy Barnes felelős a szülei meggyilkolásáért. Mivel a Bosszúállók már romokban vannak, Zemo megpróbálta lelőni magát, de Fekete Párduc elfogta és bebörtönzéséért a Közös Terrorizmusellenes Központnak adta – mondta Jarvis az információkat. Teljesen le voltam döbbenve. Csakhogy ezekről az információkról már egy páran tudhattak, mivel apám nem nagyon volt ledöbbenve ezektől az infóktól. Én mégis tátott szájjal néztem végig a képeket és hallgattam az élete egy részét. Teljesen elborította a düh és a bosszúvágy. Bosszút akart állni a Bosszúállókon, amiért meghalt a családja az Ultron elleni küzdelemben. Mindent jóval előre megtervezett és végre is hajtotta hiba nélkül. Mivel leginkább az ő célja volt a csapat összeugrasztása. És ha T'Challa nem lép közbe, akkor meg is ölte volna magát, hogy a családjához csatlakozzon. Ez nem jelentett valami jót, mivel egyszer már sikerült a terve, ezért lehet, hogy ezt is így tervezte és még nem végzett se velem se a csapattal.
- Úgy látszik nem tudott a büntetésben maradni – mondta Tony, de nekem már a torkomban dobogott a szívem.
- És úgy látszik csatlakozott a HYDRA-hoz, pedig eddig el volt egyedül is – mondta előre lépve és sóhajtva.
- De mi van ha... - kezdtem bele és mindenki rám nézett. Mivel erről jutott eszembe, hogy nem is biztos, hogy a HYDRA-val van – mi van, ha nem is a HYDRA-val van? Ha csak arra kellett, hogy kihozzák a cellából és innen már maga is elintézi, amit akar, csak kellett egy kis lökés. Egy szót sem szólt miközben ott voltam, még a bemutatkozást is Pierce intézte helyette. Annyira nézett egy papír köteget, nem tudom mi volt benne, de alig nézett föl belőle, ha föl is nézett, akkor is csak engem mért föl, hogy hogyan reagálok arra, amit mondanak – néztek egymásra a csapat tagjai összehúzott szemöldökkel. Eléggé elgondolkoztak azon, amit mondtam – Mivel a terve akkor is sikerült, csak ott bukott el, hogy T'Challa megállította és nem tudott öngyilkos lenni. De! Titeket sikerült összeugrasztania. Hisz megtörtént az a csata Lipcsében. Akkor mi van ha, még most sincs vége. Ha ez is a terve része. Nem akar együtt működni a HYDRA-val, csak elfogtak és innen már van egy tűpontos terve, amit meg is tud csinálni, ha valahogy el tudja intézni a HYDRA-t. Mivel mondtad, hogy eddig nem szimpatizált a HYDRA-val – vázoltam föl kicsit hosszan az elméletem és eléggé elgondolkoztató volt mindenki számára. Egyre többen kezdtek össze vissza nézni és közben csak bámulni ki a fejükből gondolkodás közben.
- Igazad lehet – mondta Steve és elkezdett ő is egy ilyen elméletet kiagyalni – hogyha ennek még nincs vége és még most is tervez valamit, akkor előtte kéne járni egy lépéssel. Valahogy.
- Rohanjuk le az épületet? – kérdezte Tony mivel senkinek sem volt jobb ötelete.
- De mi van, ha erre vár? – kérdezte Peter és igaza is volt. Mi van, ha erre vár?
- Igaza van! Nem tudhatjuk mi a következő lépése – ez volt a bökkenő, fogalmunk sincs, hogy mi a következő rész, amit végre akar hajtani. Nem tudhatjuk, hogy egyáltalán ez az elmélet helyes-e. Hogy egyáltalán ott van-e még vagy már rég messze jár és arra vár, hogy megtaláljuk. Van egy terve és egy lépését sem tudjuk belőle – Nem tudhatjuk, hogy egyáltalán van-e valami dolga a HYDRA-val vagy ennyi volt. Lehet, hogy egy kis szigeten vár minket, hogy lecsaphasson ránk. Lehet, hogy megint egy olyan titkot fog fölfedni, amitől megint összeugrasztja a csapatot – néztem apára, mivel ő tudta, hogy mire is gondolok – Semmit sem tudunk. Nincs jó megoldás – mondtam halkan, ráztam meg a fejem és hajtottam le a fejem. Egyre inkább gondoltam, hogy semmit sem tudunk csinálni. Lehet, hogy sarokba szorított. Nem tudom. Senki se tudhatja. Fogalmunk se volt, hogy hol tudnánk folytatni ezt. Hogy hol lehetne ezt megoldani. Vagy mindenkit a sittre juttatni – De... - ekkor jutott eszembe, hogy mit mondott Pierce – tudom, mit akar a HYDRA – kezdtem bele és erre már fölfigyeltek.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Nat.
- Úgy... hogy mikor le voltam kötözve, azt mondta, hogy ki fogják törölni az emlékeimet, hogy katona legyek a HYDRA-nak. Olyan katonákat akarnak csinálni, mint Bucky – ekkor jutott szembe, hogy mi lett Buckyval.
- De akkor valaki olyat fognának el, mint Bucky – mondta Sam.
- Vagy... elmennének Wakandába és elhoznák Buckyt – úristen! Meg akarják támadni Wakandát, hogy elhozhassák Buckyt. Kitörlik az emlékét és kész. Megint, olyan katona lesz, mint régen és a segítségével a többi katonát is be tudják tanítani. Mint a tél katonája.
Ekkor már mindenki vette a lapot és rájött, hogy miről is beszélek.
- Jarvis, indítsd a gépet! – szólt Jarvisnak és már ''ment" is.
- Máris, főnök.
- Mindenki készüljön. 3 perc és indulunk – Pfuuu. De pontos it valaki. Mondta a kapitány és már indult is készülni.
- Victoria, te nem jössz – mondta apám gyorsan visszafordulva hozzám.
- Mi? Dehogynem! – ellenkeztem.
- Nem! Még egyszer nem vihetnek el! Inkább most itthon maradsz. Majd legközelebb – nézett rám én meg csak álltam ott némán. Valamit akartam mondani, de egy szó sem jött ki a számon. Ő már indult is el én meg ott álltam széttárt karokkal.
- APA! – kiabáltam utána, de semmit sem ért – szuper – mondtam magamnak és elindultam föl a lépcsőn a konyhához. Beraktam a mikróba egy doboz popcornt, mivel semmit sem tudok csinálni csak nézni egy filmet és halálra izgulni magam.
- Te mit csinálsz? – jött oda Peter, aki már teljesen fölöltözött az új vasember-pókember keverék ruhájába.
- Hát... apám azt mondta, hogy én most nem megyek. Szóval megyek föl filmezni – teljesen csalódott voltam, hogy egy ilyenből kimaradok, de mit tudtam volna tenni – De majd legközelebb én is veletek megyek. Remélem. Most pedig menj! Hősködj egy kicsit – mondtam neki mosolyogva.
- Oké, de ha visszajövök velem is nézel egy filmet – mondta miközben ment az ajtó felé, ahol már állt egy óriási repülő.
- Rendben. Várj! – kiáltottam utána. Megállt és hátranézett – Tedd meg azt a szívességet, hogy vigyázol magadra! – elnevette magát és csak bólintott egyet. Kiment az ajtón és a többiek is sorba szállingóztak ki.
Ahogy felszállt a repülő, azt követően rögtön fölmentem és elkezdtem nézni valami filmet. egész végig azon járt az agyam, hogy mi lehet most ott. Reméltem, hogy minden rendben megy és még mindenki él és virul. Reméltem, hogy ennyivel el tudjuk intézni az egészet és nem kell aggódnunk ezek után Zemo miatt. Teljesen magába kerített az érzés. Az izgulás, a félelem. Másra nem is tudtam gondolni. A film felénél járhattunk. Igazából nem tudom, mivel alig figyeltem rá. Csak ettem a popcornt és el voltam merülve a gondolataimban. Mikor megszólalt Jarvis.
- Victoria, egy illetéktelen személy van az épületben – ekkor összerezzentem és szóhoz sem jutottam. Majd mindenhol sötétség lett és piros fények villogtak – behatoló... - egyre mélyebb hanggal mondva.
- Jarvis? – kérdeztem, de nem válaszolt – Jarvis!