Victoria Stark

Egyszer...

Apa hirtelen állt föl és jött felénk. Kicsit összezavarodtam, hogy most az zavarja, hogy megcsókoltam vagy, hogy rájött, hogy még sem engedi. Hirtelen elkezdtem hátrálni egy pár lépést és, néztem rá furán. De minket kikerülve ment Strange mellé és néztek a hajó oldala felé. Ott mutatta, hogy merre vagyunk. Már majdnem belecsapódtunk a földbe, de még időben vették észre.
- Mi történik? – kérdezte a mellettem álló Peter, de én csak előre figyeltem és néztem a történéseket és, hogy merre vagyunk.
- Asszem, hogy megjöttünk – mondta és újra elkezdtem izgulni és a szívem is egyre jobban vert.
- Kétlem, hogy ez magától leparkol – mondta és odament a vezetői részhez – Ragadd meg a vezérkart – mondta Peternek és rögtön sietett a másik karhoz – Ezt zárd rá – mutatta neki, mintha annyira tudná, hogy most mit csinál – Érted? – kérdezte egyre idegesebben és nézett néha Peterre, néha előre.
- Igen – mondta motyogva Peter, mikor még próbálta fölfogni, hogy mi is történik.
- Ezt egy behemótnak tervezték, úgyhogy szinkronban kell mozognunk.
- Oké... oké. Mehet – mondta és egyre jobban lehetett érezni, hogy mindjárt lezuhanunk. Eszméletlen gyorsasággal haladtunk előre, de még nem tudtuk fölfogni az információt, hogy mi is történik.
- El kéne fordulnunk – mondta gyorsan, mikor hallottunk egy hangot, ami a csapódásra emlékeztetett, mindenki ránézett és próbáltak tenni valamit – Most! Most! Most! – kiabálta miközben egyre jobban mentünk neki egy óriási csillag szerűségnek. Próbálták mozgatni a kart, de sokra nem mentek vele. Nagy csapódás hallatszódott. Már biztos volt, hogy nekimentünk. Ekkor Strange valami sárga védő burkot rakott maga elé és mögém, hogy ezzel tudjon minket is védeni. Ekkor gondolkoztam el, hogy ilyet én is biztos tudnék. Ekkor megpróbáltam a két oldalra ilyet varázsolni és sikerült is. Nagy szemekkel néztem, hogy most mit is csinálok. nem számítottam rá, hogy így menni fog. Nagyon meglepődtem és megörültem, de erre most nem nagyon tudtam koncentrálni. Ekkor valaminek nekimentünk, de földet értünk. Mindenki hirtelen elesett és próbáltunk nem meghalni éppen. Mikor már megállt a hajó, akkor valamennyire megnyugodtam, mert már félig megállt a szívem. Nagy szemekkel néztem körül és mértem föl a terepet, hogy mi is történt és hol vagyunk.
- Jól van? – segítette föl Strange apát és én szinkronban álltam föl velük együtt.
- Necces volt – mondta, majd, mint az őrültek bólogattak egymásra – Jövök eggyel – mondta apa, majd Peter lógott le mögötte. Ekkor egy nagy kő esett le a szívemről, hogy legalább neki sincs semmi baja.
- Előre szólok, ha egy űrlény... lerakja a tojásait a mellkasomba és végül megeszem magukat, akkor bocsi – ekkor rámtört a röhögés, de vissza kellet tartanom magamban. És nézni, hogy mit reagálnak.
- Ne halljak többé egyetlen pop kulturális utalást se tőled! Megértetted? – kérdezte és egyre jobban ment föl benne is a pumpa.
- Csak... azt akartam mondani, hogy jön valami – de mire ezt felfogtuk volna már jött be egy gránát szerűség és mindenki hátracsapódott. Hirtelen azt, hittem már jött Thanos, de ő nem így támadna az biztos. Elképzelni sem tudtam, hogy mi történik. Teljesen megijedtem és csak kapkodtam a fejem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Strange tart maga előtt egy sárgán fénylő karikát, amibe kések csapódnak bele. Ekkor egy nagy kiabálás hallatszódott. Már azt hittem, hogy bekerültem az elmegyógyintézetbe vagy valami. Nem értettem, hogy mi a franc is történik itt. Majd Strange köpenye egy másik ember fejére akadt rá és próbálta visszatartani. Közben mindenki elkezdett lövöldözni, de én még mindig a padlón feküdtem. Gondoltam azért nem ártana nekem is beszállnom és fölálltam próbáltam futni arra, amerről hátra estem. Mire odaértem addigra apa leérkezett és fogta a fegyvert valaki fejéhez, akin volt a köpeny. Mire leszedte már ott állta fölötte. Megfordultam mire Peter épp valamivel meg volt kötözve és a fejéhez egy fegyvert fogtak. Már mentem volna oda, de akkor rám fogta a fegyvert.
- Mindenki maradjon, ahol van! Le lehet nyugodni – mondta majd a fején lévő maszkot levette a fejéről és ismét Peter fejéhez fogta a fegyvert – csak egyszer kérdezem meg. Hol van Gamora? – mondta és apámra fogta a fegyvert. Igazából halvány lila fogalmam sem volt, hogy ki az a Gamora. Így még válaszolni sem tudtam. Csak kapkodtam a fejem apám és a másik csávó között.
- Figyi! Jobbat kérdezek. Ki az a Gamora? – igazából nekem is ez volt a reakcióm először.
- Még jobbat kérdezek. Miért Gamora? – mondta a földön fekvő srác vagy nem is tudom mi volt. Ők valamiért ismerték ezt a Gamorát, de mi nem tudtuk miről beszélnek.
- Áruld el, hol a lány vagy esküszöm, kicsinálom ezt a kis mitugrászt – ekkor kaptam a fejem apámhoz, hogy most mi a francokat fogunk csinálni. Ha megöli, akkor én is kinyírom egy pillanat alatt.
- Okés. Te lelövöd őt, én odapörkölök neki. Hajrá! – mondta, majd furán néztem rá. Tényleg ez volt a legjobb ötleted? Más nem volt?
- Csináld Quill. Én kibírom – azt a fegyvert, amit apám tartott egyenesen a feje felé, azt 1000%, hogy nem bírja ki.
- Nem, nem bírja ki – mondta egy behálózott lány, akinek... csápjai vannak. Egyre furább dolgokkal, emberekkel vagy... lényekkel találkozom. Főleg úgy, hogy egy másik bolygónm vagyunk. Teljesen hihetetlen volt számomra.
- Így van... tényleg nem – szólt közbe már Strange is.
- Nem mondjátok el, hol van Gamora? Nem gáz. Megölöm mindannyiótokat és kiszedem Thanos-ból én magam. Kezdve veled – nézett Parker-re és egyre jobban imádkoztam, hogy gyorsan találjanak ki valamit.
- Micsoda? Thano... Jól van. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Mond meg milyen urat szolgálsz? – mondta Strange, de egy pillanatra ettől még én is összezavarodtam.
- Milyen urat szolgálok? Most mondjam azt, hogy Jézust? – ekkor éreztem, hogy tényleg nagyon kinyírnám ezt a gyereket. Csak egy mozdulat lenne. Szerintem senki se bánná.
- Földi vagy – mondta apa, de még most sem értettem, hogy mi történik.
- Missouri-ból jöttem! – kiabált rá, mintha nem lenne igaza.
- Az is a Földön van, te kretén. Miért estetek nekünk? – kérdezte apám, majd fölfogtam, hogy miről van szó.
- Szóval ti nem Thanos-sal vagytok? – kérdeztem Quill-re nézve.
- Mi? Thanos-sal? Dehogy! Meg akarom ölni. De ti mégis kik vagytok? – itt esett le, hogy ugyanaz a célunk. Legyőzni Thanos-t. Csak ez eddig még senkinek sem esett le. Mi is meg akarnánk ölni, de hogy hogyan az egy jó kérdés, inkább.
- Hát a Bosszúállók – mondta ki Peter és elengedte a nyakát végre. Ekkor ismét esett le egy kő a szívemről, hogy mindenki tudja, hogy ki a másik és nem akarjuk egymást megölni. Asszem.
- Akkor rólatok mesélt Thor? – mondta az antennás csajszi és néztünk hirtelen egymásra, mivel Thor-t már rég nem láttuk. Azóta, hogy eltűnt Lokival együtt.
- Ismeritek Thor-t? – kérdezte apám a srácra nézve.
- Ja... Colos, közepesen jóképű... meg kellett menteni – néztem rá furán. Miért emelte ki, hogy közepesen jóképű? Nem értettem, hogy ez most mi akar lenni, de inkább elvetettem a témát.
- Most hol van? – kérdezte Strange.
- Elment Nidavellir-be Mordály-jal és Groot-tal – ezzel sokat nem mondott – valami pörölyért vagy miért – mondta és összenéztünk. Nem értettük, hogy mi történik, de most ez a legtöbb dologgal így voltunk.
- Szuper – ezután inkább kisétáltunk ebből a roncsból, mivel kiérve láttuk, hogy már a fele leszakadt. Simán kinéztem volna ebből, hogy ránk omlik. Sokkal jobb volt kint lenni és akkor láttuk még, hogy előttünk van egy másik űrhajó. Ezen jöttek a többiek.
- Azt hittem le fog lőni – mentem oda Peter mellé. Igazából azt hittem meg fogunk halni már akkor, de úgy látszik, hogy valahogy sikerült kibújnunk alóla. Még pont időben jöttünk rá, hogy egy oldalon állunk.
- Nyugi! Szerencsére nem volt semmi – fordult oda hozzám, majd mentünk tovább a többiekkel.
- Amúgy... miért nem mondtad csak simán azt, hogy jönnek? – kérdeztem újra előre nézve.
- Nem tudom. Valahogy ez jutott eszembe – mondta majd felnevettem.
- Hát jó... de azért vicces volt a pop kulturális utalásod – mosolyogtam magam elé. Mentünk a többiek felé, akik mérték föl a terepet.
- Mi történt ezen a bolygón? – nem értettem kérdését, hogy most mire gondol. Mivel ez a bolygó egy teljes roncs volt – Nyolc fokkal elbillent a tengelye és a gravitáció totál megkergült – ennyire nem voltam zseni, hogy ilyenekre lehessen válaszolni. Inkább el is engedtem ezt a fülem mellett.
- Egyetlen szerencsénk van. Thanos jön hozzánk. Erre építünk – mondta majd hirtelen megfordult és vázolta a tervet – Megvan a terv. Nagyvonalakban. Csapdába csaljuk Thanos-t és megszerezzük a cuccot – nem hittem, hogy ez ilyen könnyű lenne. Ő Thanos. Nem lehet csak így legyőzni, ahogy mondta – Nem akarunk játszadozni a pasassal, csak a kesztyű kell – itt nézett a mellette lévő férfira – Te ásítozol? Miközben felvázolom a dolgot? Ha? Figyelsz te rám? – megint kezdte el a főnökösködést. Én inkább csak csendben álltam a háttérben.
- Azóta nem, hogy azt mondtad, meg van a terv – mondta miközben fordult felénk.
- Oké. Mr. Propert elvesztettük – mutatott a férfira.
- Ők a dolgokat nem agyalják... túl – mondta lassan, gúnyosan Quill.
- Tehát ők hogy győzik le az ellenséget? – kérdezte a fiú, szintén Quill-re nézve.
- Kardélre... okádjuk – mondta a csaj, majd egy eléggé fura fejet vettem föl.
- Úgy bizony – erősítette meg a mellette lévő férfi. Itt egy percre lefagytunk és csak néztünk egymásra.
- Jó, gyertek ide légyszi. Lord uram ide hívnád a sleppedet? – kérdezte a pasasra nézve.
- Lord uram. Szólíts Űr Lordnak – mondta, majd intett egyet a társainak és egy pár lépéssel közelebb jöttek.
- Össze kell fognunk. Ha ilyen hebrenccsel rontunk neki Thanosnak... - itt kezdett valamit mondani, de nem tudtuk végighallgatni mit is készülne mondani.
- Öreg... ne nevezz hebrencsnek. Nem tudjuk mit jelent. De optimisták vagyunk ez igaz. Bízzátok ránk a tervezést és akkor tök király lesz – vázolta fel, de szerintem csak kicsit el van szállva magától.
- Mint, amikor tánccal mentetted meg a világot? – mondta a férfi, kicsit kínos helyzetbe hozva barátját.
- Micsoda? – kérdezett vissza apám, már félig elnevetve magát.
- Ne... nem fontos... hagyjuk – próbált kibújni alóla.
- Olyan voltál, mint Kevin Bacon? – kérdezte Peter, kicsit zavarodottan rájuk nézve.
- Igen! Pontosan olyan. Még mindig a Footloose a legmenőbb film? – lelkesedett föl a férfi.
- Sose volt az – mondta és már kis híján elkezdtek a filmekről veszekedni. Quill egy teljesen érthetetlen fejet vágott. Mintha ő így gondolná, és nem akarná föladni az ellenkezést.
- Ne add alá a lovat! Semmire se megyünk ezzel a Flash Gordonnal – lépett Peter-hez.
- Flash Gordon? Ez egyépként megtisztelő – ekkor mindenki odakapta a fejét - Csak félig vagyok ember. Az 50% lököttségem... nálatok 100% - ekkor néztem ismét érthetetlenül, mivel egyfolytában valami hülyeségről beszéltek. Pont semmi köze nem volt a tervhez.
- Lehidalok a logikádtól – mondta apa, mikor az antennás csajszi közbe szólt.
- Elnézést! – ekkor mindenki odakapta a fejét – A barátotok... gyakran csinál ilyet? – kérdezte. Strange törökülésbe ült, de lebegett a föld fölött egy kicsivel. Éppen a karja körül zöld kör jött létre és össze vissza rántotta a fejét.
- Strange! Minden oké? – ekkor sem hagyta abba és inkább oda mentünk hozzá, majd egyszer csak hirtelen leesett – Nyugi visszatért – kapkodni kezdett a levegőért. Értetlenül álltunk a dolog fölött.
- Heló – mondta, de semmi többet.
- Hé, ez meg mi volt? – szólt közbe Peter.
- Előre utaztam... hogy lássam az alternatív jövőket – mondta körül nézve a bolygón – az összecsapás valamennyi lehetséges kimenetelét.
- Mennyit látott? – kérdezte Quill tátott szájjal.
- Tizennégy millió hatszáz ötöt.
- Hányszor győztünk? – kérdezte apám fölkapva a fejét.
- Egyszer...